Kevesen és helytelenül végrendelkeznek a magyarok — állapította meg egy, a lakosság végrendelettel kapcsolatos tudását és szokásait vizsgáló, több mint 500 fő részvételével, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) megbízásából készített online felmérés.

A kutatásból kiderült, hogy számos tévhit és félreértés övezi a végrendelkezést. Az egyik leggyakoribb téves elképzelés a szóbeli végrendelethez kapcsolódik: a magyarok kétharmada szerint a szóban tett ígéret egyenértékű az írásba foglalt végakarattal. A Polgári Törvénykönyv szerint azonban szóban végrendelkezni csak speciális esetekben lehetséges, ha az illető az életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Így általában nem tekinthető érvényes végakaratnak a családi összejöveteleken elhangzott szóbeli ígéret.

Sok a bizonytalanság az írásbeli végrendelkezéssel kapcsolatban is. Annak ellenére, hogy egyre többször készíti szakértő a végrendeletet, a közjegyzők tapasztalata szerint továbbra is rengeteg az otthon készített, fiók mélyén lapuló végrendelet, melyek között sok a hibás dokumentum. Pedig az írásbeli végrendelkezésre vonatkozó szabályok betartása fontos feltétele annak, hogy a végrendeletet érvényesnek fogadják el a hagyatéki eljárás során vagy a bíróságon. A legjellemzőbb félreértés a sajátkezűleg készített végrendeletre vonatkozik: a válaszadók kétharmada nem tudta, hogy egy aláírt, elejétől a végéig saját kezűleg írt végakarat nem igényli tanúk jelenlétét és aláírását, ám amennyiben géppel készítik, minden oldalát alá kell írnia a tanúknak és a végrendelkezőnek egyaránt.

A közjegyzők szerepével kapcsolatosan is sok a félreértés. A megkérdezettek több mint 60 százaléka elegendőnek gondolja közjegyzőnél letétbe helyezni végrendeletét, holott ez önmagában még nem garancia arra, hogy tartalmilag is érvényes. A MOKK elnöke, dr. Tóth Ádám szerint a házilag készített végrendeletekkel nem csak az a probléma, hogy nagyrészt soha, vagy csak hónapokkal a hagyatéki eljárás lezárását követően kerülnek elő, hanem az is, hogy igen magas köztük az érvénytelen dokumentumok száma. A fővárosban 100-ból több mint 90 esetben szinte biztosan megtámadják az érvénytelen, alakilag hibás végrendeletet, vidéken ez az arány alacsonyabb. Hozzátette: „A közjegyzőnél készített végintézkedés garanciát jelent a végrendelet formai és tartalmi érvényességére, valamint arra, hogy az biztosan elő is kerül a hagyatéki eljárás során. A végintézkedés ugyanis bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába (VONY), amelyet a közjegyzők minden esetben ellenőriznek a hagyatéki eljárás során.”

A kutatás arra is rámutat, hogy nem csak a végrendelkezés formai és tartalmi szabályai terén vannak hiányosságok: a magyarok 60 százaléka nem tudja, hogy az öröklésből való kizárás nem egyenlő a kitagadással. Érvényes kizárás esetén a törvényes örökösök meghatározott körét megilleti a kötelesrész (az a minimum rész, amely az örökösöknek a törvény szerint jár), míg a kitagadott felet nem – ám a kitagadásnak törvényben rögzített, szigorú feltételei vannak.

Nem meglepő a sok bizonytalanság, ha figyelembe vesszük, hogy a kutatásban résztvevők mintegy 90 százalékának nincs végrendelete, bár a végrendelkezési hajlandóságot tekintve kijelenthető, hogy egyre tudatosabbak a magyarok. A kérdőívet kitöltők harmada úgy nyilatkozott, hogy a jövőben tervez végintézkedést tenni, a megkérdezettek 80 százaléka pedig szakértői segítséget is igénybe venne végrendelete elkészítéséhez.