Hihetetlen méretű naperőműről álmodnak a szaúdiak

Képzeljük el, hogy napelemtáblákkal fedik be a 4500 négyzetkilométeres Veszprém megye egész területét, s 500 négyzetkilométer még Somogyra is jut! Ekkora lesz – ha megépül – a Szaúd-Arábia által 2030-ra tervezett óriási napelempark. A 200 gigawattosra álmodott erőmű teljesítménye százszor nagyobb, mint a most épülő óriási napelemfarmoké, kapacitása pedig közel ötvenszer haladja majd meg a négy üzemelő és a két tervezett paksi atomerőműblokk együttesen 4,4 gigawattját. A világ országaiban jelenleg 303 gigawatt az üzemelő naperőművek teljesítménye, a 200-as szintet 2015-ben lépte át az összesített kapacitás.

Az olajban gazdag sivatagi királyság befolyásos trónörököse, Mohamed bin Szalmán herceg már alá is írta a szándéknyilatkozatot a japán Softbankkal, s Rijádban bejelentették, hogy jövőre megkezdődik a projekt első, több mint 7 gigawatt teljesítményű elemének építése. Szaúd-Arábia ideális helyszín a napelemfarmok telepítésére: a sivatagban bőven van hely az építkezésre, a napsugárzás erős, a fogyasztási csúcs pedig a napos órákra esik, hiszen leginkább a légkondicionálók működtetéséhez használnak elektromos energiát.

Szaúd-Arábia energiatermelő kapacitása jelenleg 77 gigawatt. A kormány – amely 2030-ra nullára akarja csökkenteni a fosszilis forrásból származó energia használatát – azt tervezi, hogy a naperőműben termelt áram egy részét exportálja a szomszédos országokba, illetve Ázsia több államába. Rijádban nem érik be a napenergiával: mivel az országban van a világ ismert uránkészleteinek 6 százaléka, további húszmilliárd dollárból több atomerőművet is akarnak építeni.

Mohamed bin Szalmán herceg és Szon Maszajosi

AFP / Bandar Algaloud

Nem véletlen, hogy a  Szon Maszajosi által alapított Softbank fogott össze Szaúd-Arábiával. A japán pénzintézet közismert arról, hogy támogatja a korszerű technológiákkal kapcsolatos beruházásokat, több millió dollárt fektetett például az Uberbe és több más hasonló vállalatba is. A 2011-es fukusimai atombaleset óta Szon nem pártolja az atomenergia használatát, s ezért úgy döntött, finanszírozza a zöldenergia-projekteket, valamint azt az ötletet, hogy hozzanak létre egy egész Ázsiát egységes elektromos rendszerbe foglaló szuperhálózatot. Ennek lenne része a szaúdi óriás-naperőmű is.

Míg a projekt támogatói azt hangsúlyozzák, hogy a napelemek hatékonysága folyamatosan javul, így kisebb területen és olcsóbban is megtermelhető a 200 gigawatt, sokak szerint a 200 milliárdos projekt finanszírozási és logisztikai rémálommá is válhat. Azzal érvelnek, hogy nem egyszerű összegyűjteni ennyi pénzt, s egyelőre az sem világos, honnan vásárolják meg a több millió napelemtáblát. A hálózat stabilitásával is gondok lehetnek, hiszen nagyjából egyszerre termelne, illetve lenne árnyékban a hatalmas mennyiségű napelem.

Figyelmeztető jel, hogy nem valósult meg a több mint egy évtizedes Desertec-terv sem, amelynek lényege az lett volna, hogy a Szaharába telepített naperőműfarmokon termelt áramot Európába szállítják; 2050-re a kontinensen felhasznált áram ötöde származott volna Afrikából. Miközben a tudósok kiszámolták, hogy a világ ellátásához elég lenne mintegy 65 ezer négyzetkilométernyi napelem, a Desertechez végül nem sikerült finanszírozókat találni. A projekt ugyanakkor még nem halt el teljesen, most éppen arról folynak tárgyalások, hogy Tunéziába telepítenének hatalmas naperőműveket, amelyek Máltára, Olaszországba és Franciaországba küldenének áramot. A tunéziai erőművek összkapacitása 4,5 gigawatt lenne; ez ötmillió európai család ellátását, illetve hétmillió elektromos autó üzemeltetését fedezné.

A cikk eredetileg a HVG 2018/32. számában jelent meg.