Több mint 20 évet kellene ma dolgoznia egy 60–80 négyzetméteres budai lakásért annak, aki az átlagos nettó keresetének minden forintját arra költené; tíz évvel ezelőtt ugyanez „csak” 17 évnyi erőfeszítésbe került. A Belvárosban még jobban elszabadultak az árak, de még egy pesti családi otthonért is 12 évig kell gürcölni – derül ki a Duna House HVG számára készített kimutatásából. Hiába magasabb most majdnem 80 százalékkal a nettó átlagkereset, mint a globális gazdasági válság 2008. őszi kirobbanásakor, ha a frekventált kerületekben csak az idén 20 százalékkal emelkedtek az árak (s a divatos agglomerációs övezetben sem sokkal kedvezőbb a helyzet). A vidékről a fővárosba költözni vágyók helyzete a legreménytelenebb: míg a KSH adatai szerint augusztus végén a magyarok átlagosan 216 ezer forintot vittek haza, a legszegényebb megyékben (a közmunkásokat is beleszámítva) csupán 150–170 ezer forintot, Budapesten viszont 270 ezernél is többet.
Sokkoló, hogy reálértéken már 43 százalékkal drágábbak a fővárosi lakások, mint a válság kitörésekor, de országosan is 9 százalékos az emelkedés. Régiós összevetésben viszont már-már barátságosnak tűnik a budapesti helyzet: a Belváros 900 ezer forint körüli átlagáraival szemben Bécsben kétmilliót, Prágában másfelet kell fizetni egy négyzetméterért, Pozsonyban nagyjából ugyanennyit, s csak Zágrábban, Belgrádban és Bukarestben kevesebbet. Ez persze az eltérő jövedelmekkel is magyarázható.
Stiller Ákos
A magyar vidéken sokkal olcsóbban lakáshoz lehet jutni: a nagy ingatlanboomból egyelőre kimaradt Pécsett például hatévi nettó átlagkeresetből megvehető egy családi méretű otthon – persze használtan. A vidéki városok többségében – kivéve egy-két ipari vagy egyetemi centrumot, mint amilyen Győr, Kecskemét vagy Debrecen – a fővároshoz képest nagyjából féláron, a községekben pedig ötödáron lehet lakáshoz jutni. A KSH adatai szerint országos átlagban kevesebbet kell ma dolgozni egy szokványos – vidéken 70–80 négyzetméter körüli, Budapesten kisebb – lakásért, mint egy évtizede. Ám a családok az egyre nyíló árolló ellenére sem akarnak a falvakba költözni, s eddig a kormány is adós maradt a beígért, kifejezetten ezt célzó támogatási rendszerrel.
A Budapesten átlagosan 30 millió, vidéken közel 25 millió forintért kínált új lakásokkal azonban nemcsak az a baj, hogy sokba kerülnek, hanem az is, hogy nem épül belőlük elegendő. A dübörgő építőipar egyre szűkösebb kapacitásainak zömét ugyanis a nagy állami beruházások kötik le. A Magyar Nemzeti Bank friss lakáspiaci elemzése tragikus adatokat közöl a lakásállomány megújulásáról: tavaly nálunk ezer lakásra 3,3 új jutott, míg Ausztriában például majdnem 14. Ahhoz, hogy a lakások minősége érdemben javuljon, évi 30–40 ezer újnak kellene épülnie, de az előrejelzések szerint az idén 7,4 ezret, jövőre 15,7 ezret, 2020-ban pedig várhatóan csak háromezret adnak át, főként a kedvezményes áfakulcs megszűnése miatt. S bár az új otthonok jó részét már a tervezőasztalon lekötik, csak a 46 százaléka épül meg az engedélyezett lakásoknak – ez a régió legrosszabb mutatója. Miközben több mint félmillió – zömmel forgalomképtelen – lakás áll üresen, a hasznosításukat ösztönző, életképes szociálisbérlakás-rendszer továbbra sincs.
Az anomáliák ellenére a jegybank szakértői úgy látják, Budapestet kivéve még nem szálltak el irreálisan a lakásárak, bár a 2013-as mélypontnál már átlagosan 70 százalékkal magasabbak. A fővárosban viszont igen, ott már túl drágák „a lakáspiacot meghatározó legrelevánsabb makrogazdasági tényezőkhöz, például a háztartások rendelkezésre álló jövedelméhez vagy a munkanélküliségi rátához képest” – magyarázták a HVG kérdésére a jegybanknál. A jelenség nem ritka az Európai Unióban, 13 államban tapasztalni hasonlót. A túlfűtöttség kockázata a túlzott eladósodás lehet, amitől a jegybank egyelőre nem tart, mert bízik a saját adósságfékszabályaiban. Egy kamatemelési hullám vagy recesszió azonban könnyen padlóra küldheti az érintett családokat.
GYENIS ÁGNES
