Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Generációról generációra átörökíthető ékszerekben gondolkodik a házaspár, amelyik a Splendor ékszerészműhelyt 1999-ben indította el, és mára világszerte több tucat díjat begyűjtött.

Kígyószerű foglalatban fekete tahiti gyöngy: a Poszeidón kincse pontosan kifejezi a Budakeszin alkotó ékszerészházaspár, Nagyné Ráski Orsolya és Nagy Dániel stílusát.

Poszeidón kincse
©

A 2002-ben készült, első díjnyertes munkájuk minden nézőpontból másként mutat, és épp annyira egyedi, mint az időközben további 55 díjat és egészen különleges vevők bizalmát elnyert manufaktúrájuk, a Splendor egyes darabjai.

Nagyné Ráski Orsolya és Nagy Dániel
©

„Egyszer egy amerikai filmproducer talált meg minket azzal, hogy rubingyűrűvel szeretné meglepni a feleségét – meséli Nagy Dániel. – Elmondtam, hogy ebben a drágakőfajtában akad olyan, amelyikben fény hatására csillagforma tűnik fel, és van belőle egészen átlátszó is. Mindezt annak tudatában mondtam – folytatta az ékszerész –, hogy soha nem láttam ilyet, de bíztam magamban, hogy rátalálhatok.” A lelkesedésem is közrejátszhatott abban, hogy a filmproducer egész sorozatot rendelt a gyűrűből, amelynek elkészítéséhez négy különleges rubinra volt szükség. Türelmesen, két és fél évig finanszírozta az ékszerészházaspár repülőútjait a világ minden tájára, mígnem ráleltek a kívánatos drágakőre. Elkészült a csodálatos garnitúra, de az igazi ajándék az ékszer mellé szerintük az a titkos mappa volt, amelyben a levelezésüket összegyűjtötték.

©

A házaspár a budakeszi műhelyben sok olyan vevőről is mesél, akik olyannyira hálásak voltak a különleges bánásmódért, hogy meghívták őket az esküvőjükre, családi eseményekre, és idővel az életük részévé váltak. Hasonlóan az ékszerekhez, amelyeket nekik készítettek. „Az egyedi tervezés nálunk azt jelenti, hogy beszélgetünk a vevővel, bevonjuk a tervezésbe, ő pedig megnyílik, megmutatja önmagát, a szeretteit” – mondja Nagy Dániel, és hozzáteszi: az is a törekvésük, hogy családi ékszereket készítsenek, amelyek – ahogy egykoron – generációról generációra öröklődnek.

„Beceneveket, absztrakt módon családi szimbólumokat tervezünk bele az ékszerbe, hogy bármely szögből felismerhetővé váljon, és a viselőjéről vagy a családjáról mesélő, egyedi tárgy legyen belőle.”

Számos kereskedővel állnak kapcsolatban, pedig nem ők az igazán nagy kuncsaftok, hiszen nem rendelnek egyszerre például ötven egyforma drágakövet. Különlegességet keresnek, lilába hajló, háromszögletű, színjátszó példányt, és rendszerint lehetetlennek tűnő kéréssel fordulnak hozzájuk, ám a kereskedők minden lehetőséget felkutatnak, hogy leszállítsák a kívánt darabokat.

Az egyik, gyakran használt alapanyaguk beszerzése belátható időn belül lehetetlenné válik. A Poszeidón kincse és sok más ékszerük dísze, a kategóriájában a világ legbecsesebb gyöngyének tartott tahiti fajta lassan eltűnik, mivel a globális felmelegedés miatt gyakorlatilag megszűnik a „termőhelye”. Francia Polinézia lagúnáiban annyira felmelegedett az óceán vize, hogy már nem lehet kagylótelepeket létesíteni. A 300 farmból mindössze hét maradt – a gyöngy darabjáért pedig már most legalább 150 ezer forintot kérnek.

©

A műhelyben előkerül egy doboz, tele a magyar vevők számára kevéssé ismert drágakövekkel, tanzanittal, ametrinnel, színes gyémántokkal. A Splendor legkülönlegesebb darabja egy 2007-ben készült mobiltelefon, kagyló formájú, aranyból kiöntött tokkal, nyomógombjait drágakövekből rakták ki, és ezenfelül száz gyémánt, valamint három tahiti gyöngy is díszíti.

„Négy hónapig három ékszerész csak ezen dolgozott, egyiküknek annyira tömény volt a munka, hogy utána felhagyott a szakmával” – emlékszik vissza Nagy Dániel.

Egyetlen átlagos ékszer elkészítése azért ennyire nem megterhelő, de akadnak egészen bonyolult esetek. A házaspár előveszi egyik tervét a zafírkapszulában lebegő szerkezetű óráról, amelyen már négy éve dolgoznak. Meglepő módon a férj szerint az igazi próbatétel nem a drágakövekkel kirakott óra, pendrive vagy bicska, hanem a megszokott, egyszerű formák, mint például a gyűrű különlegessé tétele.

Ma már a nagy múltú ékszerkészítőket, Lalique-ot vagy a Fabergét idéző részletgazdag, klasszikus stílus és érték megteremtése a céljuk, ám kezdetben erről még csak nem is álmodtak. A két fiatal az ötvösiskolában ismerkedett meg, majd végzősként első munkájuk is összekötötte őket.

„A munkaügyi központban kezdtünk, kis faluban parasztasszonyokat kellett betanítanunk ötvösmunkára.”

Hamar feladták, mert, mint mondják, nem volt emberséges, és a feladat sem elégítette ki őket. A munkaügyi központon keresztül felvett kölcsönnel alakították ki saját műhelyüket, és már akkor is győztek – nem csak az ékszereikkel. Megnyertek egy pályázatot, amelynek védnöke Károly walesi herceg volt, és személyesen a brit trónörökös is véleményezte a beadott műveket. A budakeszi ékszerészházaspáré lett az év legígéretesebb fiatal vállalkozása cím. A pozitív visszajelzések új irányba terelték őket: elhatározták, hogy nem lesznek olyanok, mint akik egész életükben láncokat javítanak.

Ehhez azonban meg kellett találniuk azt a réteget, amelyik vevő az ő egyedi ékszereik exkluzív formáira. Erre magyar viszonyok között kevés volt az esély, noha a magyar ékszerpiacot a második világháború előtt még „Közép-Európa Párizsaként” tartották számon, ám ez az államosításokkal megszűnt. Az ötvösöket állami cégekbe terelték, a vevőket pedig csak arany ékszerek érdekelték. A helyzet a rendszerváltással sem lett más. „Amikor ötvösként végeztünk, azon kevesek közé tartoztunk, akik valamiféle kreativitást vittünk az ékszerkészítésbe” – mondják. Az ez iránt fogékonyak idővel felismerték a sajátos stílust:

„akkor annyi vevőnk volt, hogy ha öt percet késtem, már nem tudtam bemenni az üzletbe” – emlékszik vissza Nagy Dániel.

Nyakláncterv drágakövekből
©

Az ékszerversenyeken túl akkor kezdtek a külföldi piacokban gondolkodni. Párizsban többször kiállítottak, és már ékszerüzlet nyitására készültek, amikor 2008-ban beütött a pénzügyi világválság. Először a párizsi kiállítások maradtak el, aztán a hatása Magyarországra is beszivárgott. „Ez azért is rossz volt, mert sokan dolgoztak nálunk, pályakezdőkből neveltünk profikat tíz év alatt. Próbáltam egyben tartani a csapatot, egy darabig, amikor nem volt megbízás, még fizetést is adtam, de ez sem volt sokáig tartható.”

A válság előtti évek aranykora mostanra tért vissza, és azt remélik, hogy a személyre szabott tervezés után lesz már idejük saját kollekció megalkotására. „El szeretnénk szakadni a napi dolgoktól, és szívesen megpróbálnánk, hogy veszünk egy csodálatos drágakövet, és ahhoz tervezünk ékszert, nem pedig megrendelésre” – mondják, és különleges ékszergarnitúrát mutatnak, amely a keringő fehérarany foglalatban csillogó gyöngyökkel valóban kiszakít a mindennapokból.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Meghalt a szövegszerkesztő feltalálója

Meghalt a szövegszerkesztő feltalálója

"Allah akbar"-t kiáltott a strasbourgi lövöldöző

"Allah akbar"-t kiáltott a strasbourgi lövöldöző

Zebrán gázoltak halálra egy nőt Budapesten

Zebrán gázoltak halálra egy nőt Budapesten

Így nem gondozzák a magyarjaikat

Így nem gondozzák a magyarjaikat

Behunyt szemmel tűri Orbán, hogy az arcába sípolnak - itt az eddigi legjobb fotó a Parlamentből

Behunyt szemmel tűri Orbán, hogy az arcába sípolnak - itt az eddigi legjobb fotó a Parlamentből

Miért van ez a sok kép ma a Google főoldalán? És mi köze a Geminidákhoz?

Miért van ez a sok kép ma a Google főoldalán? És mi köze a Geminidákhoz?