Úgy nyerte meg az adatigénylési perét a hvg.hu szerkesztősége, hogy a Paks II. atomerőmű kulcsrakész építéséről szóló magyar-orosz fővállalkozói szerződés megannyi lényeges – talán épp a legfontosabb – pontját kitakarhatja a közérdekű adatot birtokló Süli János tárca nélküli miniszter. A Fővárosi Törvényszék minap meghozott, 28 oldalas első fokú, nem jogerős ítélete nehezen követhető logikával mazsolázott a dokumentumban.

Az ítéletet teljes egészében itt olvashatja el:

Ítélet a paksi szerződés ny... by on Scribd

Meglehet, a Fővárosi Törvényszék részben a hatása alá került az ugyanennek a bíróságnak a másodfokon eljáró tanácsa által hozott, nem fellebbezhető, február 8-ai részítéletnek, amely egyetlen kivétellel ugyanezeket a pontokat tartotta titokban tartandónak a Jávor Benedek európai parlamenti képviselő által indított perben.

Hiába rendelkezik a közérdekű adatok nyilvánossá tételi kötelezettségéről a 2011-es infotörvény, ha egyes paragrafusai széles mérlegelési jogkört adnak az adatkezelő hatóságoknak, amire csak ráerősítenek más jogszabályok. Ráadásul ezúttal nemzetközi szerződés nyilvánosságáról kellett dönteni, és egyáltalán nem egyértelmű, mi a helyzet olyankor, ha maga a szerződés hivatkozik ugyan a hazai és az uniós jogszabályokra, ám széles körű biztosítékot nyújt a partnerország cégei üzleti titkainak megőrzésére. Erősen leegyszerűsítve, a bíróság úgy hozta meg a döntést, hogy „arányossági teszt” keretében mérlegelte, mit méltányoljon inkább: az üzleti érdek sérelmét vagy az állampolgárok életfeltételeit, befizetett adójuk sorsát befolyásoló adatok nyilvánosságához fűződő közérdeket. Az ítéletet elolvasva bizton állítható: ennek a mérlegelésnek nincs objektív mércéje, tesztnek nevezni erős túlzás.

A közel két éve, 2017. április 28-án beadott, majd menet közben egy alkalommal módosított keresetlevelünkben az említett – az állami Paks II. Zrt. és a Roszatom egyik leányvállalata közötti – fővállalkozói szerződés tartalmát kívántuk megismerni. Az ítélet meglehetősen sok információt engedne a nyilvánosság elé. Ha jogerőre emelkedne – de feltehetően mind a perbe beavatkozó Roszatom, mind az alperes tárca nélküli miniszter fellebbezni fog – megtudhatnánk például számos lényeges körülményt. Például azt, hogyan rendelkeztek a felek a garanciák, a szavatosság, az esetleges nukleáris károkért való felelősség kérdésében; mik a biztosítási szabályok; hogyan ütemezik a beruházást; mi a módja az alvállalkozók bevonásának; mi az irányadónak tartott jog, a vitarendezés módja.

Kiderülne, hogyan képzelik el a vis major esetére vonatkozó felelősség meghatározását (ami akár a szerződés megszűnését is maga után vonhatja), fény derülne a pótmunkák, az esetleges határidő-hosszabbítás, a beruházás felfüggesztésének illetve módosításának lehetséges menetére.

Illúzióink persze nem lehetnek, még ha teljesülne is – elvileg 15 napon belül – az ítélet, a bírói indoklásból kiderül, hogy a részletekre igencsak módjával tér ki a dokumentum, amihez számos függelék tartozik. Csak egyetlen jellemző rész az ítéletből: méltányolva a Roszatom üzleti érdekének nagyfokú sérelmét, a bíróság kitakartatta a szerződéses árra, a fizetési feltételekre vonatkozó passzusokat, miközben megjegyezte, hogy maga az ár ebből a szövegből nem is derül ki, mivel az csak utal a szerződés mellékletére. Amit persze végképp nem ismerhetünk meg. A szerkesztőségünk, majd Jávor által indított, nem egészen ugyanazokra a közérdekű adatok kiadására indított perek tehát jogerőre emelkedés után sem fognak minden kormányzati titokra fényt deríteni.

Más kérdés, hogy eleve nem kellemes olyan alperesi beavatkozó – azaz roszatomos – érvelést olvasni, amely szerint a paksi beruházásról szóló magyar-orosz „Kormányközi Egyezmény rendelkezései speciális szabályok az Infotörvényhez képest, és így a Kormányközi Egyezmény alkalmazandó a törvénnyel szemben” a nyilvánosságra hozatal kérdésében. Bizonyítékként csatolta dr. Király Miklós szakvéleményét , amelyet az orosz fél számára egy másik – feltehetően a Jávor-féle – perhez készített. Összefoglaló megállapítása szerint a nemzetközi szerződést kihirdető törvény elsőbbséggel bír a többi törvénnyel szemben, amely rangviszony érvényre juttatása valamennyi állami szerv feladata. Jogtudományi szempontból ez nyilván így van, ami viszont éles megvilágításba helyezi a magyar-orosz nukleáris szerződések elfogadásának antidemokratikus körülményeit. A két kormány megegyezett, hogy amit lehet, el fog titkolni a közvélemény előtt üzleti érdekre, meg nukleáris biztonsági szempontokra hivatkozva – olvasható ki, szinte szó szerint a mostani, nem jogerős ítéletből:

Az alperes tárca nélküli miniszter, illetve képviselője a peres eljárásban

Előadta, hogy a Kormányközi Egyezmény 13. cikk (3) es (4) bekezdése alapján a felek minimálisra korlátozták azon személyek körét, akiknek hozzáférésük van a szerződéses információkhoz és biztosítoták, hogy azokat csak az egyezményben rögzített célok érdekében használják fel. Előadta, hogy egyik fél sem tagadhatja meg a kötelező erejű jogszabályban meghatározott vagy hatáskörrel rendelkező bíróság által elrendelt információ átadását. Az információt átadó fél illetékes hatósága, vagy meghatalmazott szervezete az ilyen esetekben jóhiszeműen együttműködik a másik féllel illetékes hatósággal vagy meghatalmazott szervezettel annak érdekében, hogy az átadás olyan formában történjék, amelynek révén az átadott információ mennyisége a vonatkozó törvény vagy illetékes bírósági határozat által megkövetelt minimális, valamint a másik fél illetékes hatósága vagy meghatározott szervezete számára elfogadható mértékű legyen.