A magyar családok és az egész ország veszít azon, hogy a kormány elhanyagolja a nőket

„Az a szomorú valóság, hogy a lányok és az asszonyok világszerte továbbra is naponta szembesülnek a hátrányos megkülönböztetés megaláztatásával, zaklatással és gyakran erőszakkal is. Az államok 90 százaléka valamiképpen korlátozza a nők gazdasági tevékenységét” – írta a The Economist című brit hetilap évkönyvében Christine Lagarde.

A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója a Nyitott jövő elnevezésű rovatban fejtegette, mekkora kockázatok rejlenek abban, hogy növekednek az egyenlőtlenségek, és hogy mekkora gazdasági haszon származna abból, ha igazságosabb volna a világ.

Christine Lagarde

AFP / Roslan Rahman

Egyfelől azzal példálózott, hogy 1980 óta a leggazdagabb 1 százalék globálisan kétszer akkora mértékben profitált a növekedésből, mint az alsó 50 százalék, amit riasztó folyamatnak tart. Másrészt azt hozta fel, hogy például a bankok vezető testületeiben csak minden ötödik igazgató tartozik a női nemhez, a pénzügyi vezérigazgatóknak pedig csupán a 2 százaléka, holott a különböző nézőpontok megjelenítése a döntési fórumokon a kockázat mérséklődésével, nagyobb stabilitással, több haszonnal jár.

A Lehman Brothers összeomlásának tizedik évfordulóján, tavaly szeptemberben pedig azzal a korántsem tréfának szánt utalással került a világlapok címlapjára, hogy ha a csődbe jutott vagy csalárdul csődbe vitt befektetési bank Lehman Sisters lett volna, ma más lenne a világ.

Akár jelképes fordulatnak is tekinthető, hogy Lagarde azt a Dominique Strauss-Kahnt váltotta az IMF élén, aki szexuális kicsapongásaival vált hírhedtté, majd nemi erőszakkal is meggyanúsították, és arra kényszerült, hogy lemondjon; bár végül valamennyi vádat megúszta.

Dominique Strauss-Kahn tárgyalása

MTI/EPA

Vele szemben az utód évek óta a nagyobb egyenlőség és a gendertudományok vezérszónokaként villog szinte valamennyi fórumon. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az IMF korábbi, kizárólag az egyensúlyi szempontokat mérlegelő politikáján már Strauss-Kahn is nagyot fordított. Elismerte, hogy a pénzügyi válság az Egyesült Államok felelőtlenül hitelező bankjaiból terjedt el, és vétlen országokat is nagy bajba sodort, emiatt az IMF gyorsított eljárásban, nagyvonalúan döntött a hitelkérelmekről. Ez speciel 2008-ban a magyar kormánynak is jól jött. Strauss-Kahn büszkén IMF 2.0-nak nevezte az új gyakorlatot, amelynek lényege, hogy egyoldalú restrikcióval nem lehet kijönni az eladósodásból.

Lagarde annyiban tett túl az elődjén, hogy ébresztőt kiáltott. „A jólét nagyobb koncentrációja – ha ellenőrizetlen marad – aláaknázza a teljesítményelvű rendszert és a demokráciát. Aláaknázza a jogegyenlőséget, amelyet 1948-ban Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata hirdetett meg” – mondta immár négy éve, sőt nem átallott Marxra hivatkozni, akitől azt idézte: ha a tőke kevesek kezében koncentrálódik, akkor a kapitalizmus felszámolja önmagát. Ez nyílt utalás volt arra, hogy a növekvő egyenlőtlenségek már a rendszer egészére jelentenek kockázatot.

De nem vaktában szabott irányt: az elmúlt ötven évben az IMF 173 államra kiterjedő vizsgálata igazolta, hogy azokban az országokban, amelyekben nagyobbak az egyenlőtlenségek, alacsonyabb és kevésbé tartós a növekedés. A tanulságot leszűrve az inkluzív, azaz befogadó gazdaságpolitika híveként küzd a kirekesztés minden formája ellen. Ennek jegyében fennen hirdeti, mennyivel gyorsabb gazdasági növekedést lehetne elérni, ha a nőket a munkaerőpiacon nem érné hátrányos megkülönböztetés.

Van mire támaszkodnia. Az IMF virtuális számvetése egyebek mellett megállapítja: ha a nőket ugyanolyan arányban foglalkoztatnák, mint a férfiakat, az Egyesült Államok GDP-je 5 százalékkal, Japáné 9-cel, Indiáé 27 százalékkal lenne nagyobb. Az Economist-évkönyvben pedig azt hozta fel Lagarde, hogy Fekete-Afrikában a nemek közötti egyenlőtlenség tízszázalékos mérséklésével minden ötéves ciklusban két százalékponttal gyorsulna a gazdasági növekedés.

HVG

Az egyes tagországok pénzügyeit az IMF évente egyszer ellenőrzi, és Lagarde hatására a felügyeleti szempontok közé 2015-ben bekerült a gender, a társadalmi nemek közti egyenlőtlenségek alapos vizsgálata is. Az első nagyobb, 30 országra kiterjedő összegzéssel tavaly állt elő a szervezet. A foglalkoztatási szempontokat elemezve megállapítja, hogy a nők új készségeket hoznak a munkapiacra, foglalkoztatásuk javítja a termelékenységet, erősíti a gazdasági növekedést.

A bankszektorra külön is koncentráló felmérés szerint több érv szól amellett, hogy a vezető testületekbe több nőt válasszanak be. Például ők bizonyítottan jobb válságmenedzserek, mint a férfiak. Az erős diszkrimináció miatt azok a nők, akik mégis a csúcsra jutnak, rendszerint képzettebbek és tapasztaltabbak. Továbbá, „ahol az igazgatóságokban több nő ül, ott nagyobb biztonsági tartalékot képeznek, kisebb a törleszteni képtelen adósok aránya, és a bank képes jobban ellenállni a megrázkódtatásoknak” – összegzi a tapasztalatokat a tanulmány.

Visszaüt a gyengébb növekedésben, gazdasági és szociális hátrányokkal jár, ha a nőket kizárják a köznapi pénzügyekből – állapítja meg az IMF. Példatárában felbukkan Kenya, ott a bankszámlát nyitó kereskedőnők több pénzt fektettek az üzletükbe, mint nem bankoló társaik. Nepálban bebizonyosodott, hogy ahol nő a családfő, a bankszámla nyitása után a családok többet költenek oktatásra. A világszervezet Egyiptomban és Jordániában támogatta azt a programot, hogy a nők a tömegközlekedési járműveken biztonságosabban utazhassanak, mert így bátrabban vállalhatnak munkát. Nigériában pedig azt követően javult a nők foglalkoztatása, hogy jogaik bővültek, kiterjednek a számlanyitásra és a szerződéskötésre is.

Az egyes országoknak címzett ajánlásokban már eddig is gyakran felbukkant, hogy a férfiakéval egyenlő esélyt kell adni a nőknek a tanulásra, a képzésre, a hozzáférésre az egészségügyi ellátáshoz; ehhez szükség van a gyermekgondozó hálózatok szélesítésére, a férfiak erőteljesebb részvételére a gyermeknevelésben, illetve rugalmasabb munkaidőre. Külön vizsgálat tárgya, hogy milyen arányban kapcsolódnak be a nők a cégvezetésbe, a közpolitikába, a kormányzásba.

Magyarország e téren szégyenletesen rosszul áll. A Tárki minap megjelent Társadalmi riport 2018 című tanulmánykötetének egyik szerzőpárosa, Simonovits Bori és Szeitl Blanka szerint 1990 és 2018 között „a teljes kormányzati elit nagyjából 10 százaléka volt nő”.

A típusvizsgálatok mellett az IMF gendertanulmányainak új vonása, hogy az elemzők a jövőbe is igyekeznek bepillantani. E szerint a vizsgált 30 országban a következő húsz évben 26 millió nő veszítheti el az állását a robotizáció és az automatizálás következtében, ők jóval nagyobb arányban lesznek veszélyeztetettek, mint a férfiak, például azért, mert kevesebben dolgoznak mérnöki, informatikai vagy kommunikációs munkakörben.

Az Európai Unió csak a napokban hirdette meg, hogy konzultációt indít arról, milyen uniós szabályokkal lehetne elérni a nők és férfiak egyenlő bérezését, ám a nagy IMF-genderteszten a magyar kormány már az elsők között, 2015-ben átesett. Az akkori elemzés megállapítja, hogy „a magyar nők képzettebbek, mint a férfiak, s bár nem éri őket jogi diszkrimináció, hátrányuk a politikában és a munkahelyen is számottevő”. Például nagyobb arányban szereznek diplomát, ennek ellenére mind a foglalkoztatásban és a bérezésben, mind a gazdasági és politikai döntéshozó testületekben a férfiak mögé szorulnak.

HVG

A szokásos, számszerűsíthető adatokon felül az elemzés megállapítja: Magyarországon máig nagyon erősek a hagyományos nézetek a nemi szerepekről. A nők helye a családban van, „a 15 évnél fiatalabb gyermeket nevelő magyar szülők több mint felének fel kell készülnie, hogy a család kedvéért lemondjon a fizetett állásról”. A munkamegosztásra pedig jellemző, hogy a nők kétszer annyi ingyenes, otthoni munkát végeznek, mint a férfiak. Ez a szerep távol tartja őket a munkapiactól.

A felnőttkori megélhetés bizonytalanságára utal, hogy miközben a tanuló fiúk fele tudományos, műszaki, mérnöki vagy matematikai pályát választ, a leányoknak csupán az ötöde teszi ezt – összegzi az IMF. Ez a különbség az újabb kutatások szerint azzal járhat, hogy a jövőben a technológiai váltás a nőket nagyobb arányban ítéli állásvesztésre. Mivel pedig a bérezési hátrányok miatt a nők kevésbé járulnak hozzá a családi kasszához, gyengébb a szavuk, rendszerint ők a családi alkuk vesztesei, ebből következően a háztartások kevesebbet költenek „a humántőke felhalmozására”, például tudásra, egészségmegőrzésre. Az IMF összegzésképpen a társszervezet OECD-t idézi: ha a nők foglalkoztatása 2030-ra eléri a férfiakét, akkor az egy főre jutó jövedelem a GDP 0,6 százalékával emelkedne.

Az elmúlt három esztendőben a kormány az IMF több ajánlását megfogadta – bár sajátos értelmezésben. Megkönnyítette például, hogy a szülők mielőbb visszatérhessenek a munkapiacra: a gyermek féléves kora után a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozást segítő ellátás mellett időkorlátozás nélkül dolgozhatnak. A felsőfokú oktatás hallgatói pedig gyed és gyes mellett is folytathatják tanulmányaikat, a diplomás gyed az alapképzésben január 1-jétől 104 300 forintra, mesterképzésben 136 500 forintra nőtt.

Bővíti a bölcsődei-óvodai hálózatot is a kormány, bár csak feleolyan tempósan, mint ígérte; a 2018-ra beharangozott 60 ezer új férőhelyet nem sikerült megközelítenie. Mindazonáltal családtámogatási modellje továbbra is diszkriminatív, nem a rászorultak megsegítésére koncentrál. Ellenkezőleg, a tehetősebb családokra fókuszál. A két véglet: a gyed felső határa a minimálbér emelését követve az idén már eléri a 208 ezer forintot, ugyanakkor a gyes összege tíz éve nem változott, hiszen azt az öregséginyugdíj-minimumhoz kötik, és le is vonnak belőle; nettó összege 25 650 forint.

Mivel a gyedhez társadalombiztosítási jogviszonyt kell igazolni, ez a rendszer a legszegényebb, tartósan állástalan szülőket a 2008 óta változatlan gyesre ítéli. Voltaképpen szegénységben hagyja őket is, a gyermekeiket is. Ez „perverz” összhangban van a családi pótlék szintén 2008 óta tartó befagyasztásával, miközben a gyermekek után járó adókedvezmény – amelyet teljes egészében csak a magasabb jövedelmű, kétkeresős családok vehetnek igénybe – folyamatosan bővül.

HVG

A nemek közti munkamegosztásra visszatérve, az IMF egyenlősdit szorgalmazó ajánlása óta több magyar édesapa ment gyedre, mint korábban, az ő számuk 2017-ben elérte az igénylők 8 százalékát. Vagyis ez még mindig inkább kivételes választás. A nők foglalkoztatási rátája folyamatosan nő ugyan – amivel szüntelenül büszkélkedik is a kormány –, de a férfiaké még erőteljesebben emelkedik, vagyis százalékpontban még távolodott is a kettő egymástól. A kereseti rés sem szűkült, ellenkezőleg, a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak és nők bérkülönbsége a 2013–2014-es 15, illetve 13 százalékról két évvel később 17 százalékra kúszott fel (a KSH legutóbbi adata 2016-ra vonatkozik). Meghökkentő adalék az átlaghoz, hogy a kereseti rés az észak- és a dél-alföldi régióban a legkisebb, 10 százalék körüli. Vagyis az ottani alacsony keresetekben kisebbek a különbségek, ami javítja az átlagot. Ellenben Budapesten a legnagyobb a kereseti rés, 20 százalék, a főváros munkaadóinak szégyenére.

HVG

A kereseti rés fő okait a Simonovits–Szeitl-duó a következőkben látja: a női vezetők, vagyis a magasabb bérszínvonalon élők aránya alacsony, a karrierutak megszakadása a nők esetében gyakoribb, ők szenvedik el az oktatási és munkapiaci szegregációt, továbbá mérsékeltebb bérigénnyel lépnek fel munkaadóikkal szemben.

Ám ennél is fontosabb, hogy az IMF vizsgálata óta, annak sugalmazása ellenére a kormány a hagyományos nemi szerepek elmélyítésén ügyködik. Miközben a foglalkoztatási kényszerszempontoknak engedve ösztönzi, hogy a nők minél nagyobb arányban vállaljanak munkát, a demográfiai helyzeten a tradicionális családmodell propagálásával, a békebeli nemi szerepek újrafényezésével óhajt javítani. Pedig a kettő között túl nagy a szakadék. Ezt a politikát a kormány a legszegényebbek elhanyagolásával kombinálja, ami eleve kétségessé teszi a kívánt demográfiai fordulat sikerét. A „gender” kirekesztésével pedig még az ellenvélemény lehetőségét is a minimumra szorította vissza. Jöjjön az akár az IMF-től, akár annak vezérigazgatójától.