Lehet-e egy vállalkozás kötelező bankszámlája Wise vagy Revolut számla?
Egyelőre nem, de ez nem jelenti azt, hogy adott esetben nem éri meg a cégnek ilyen számlával rendelkeznie.
Miközben a magyar kormányfő nem foglalkozik nőügyekkel, és a kormány kitiltotta a genderszakokat az egyetemekről, az IMF vezérigazgatója a globális politika rangjára emelte a társadalmi nemek elemzését. A tagországok pénzügyi vizsgálatát az esélyegyenlőségre is kiterjesztették.
„Az a szomorú valóság, hogy a lányok és az asszonyok világszerte továbbra is naponta szembesülnek a hátrányos megkülönböztetés megaláztatásával, zaklatással és gyakran erőszakkal is. Az államok 90 százaléka valamiképpen korlátozza a nők gazdasági tevékenységét” – írta a The Economist című brit hetilap évkönyvében Christine Lagarde.
A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója a Nyitott jövő elnevezésű rovatban fejtegette, mekkora kockázatok rejlenek abban, hogy növekednek az egyenlőtlenségek, és hogy mekkora gazdasági haszon származna abból, ha igazságosabb volna a világ.
Egyfelől azzal példálózott, hogy 1980 óta a leggazdagabb 1 százalék globálisan kétszer akkora mértékben profitált a növekedésből, mint az alsó 50 százalék, amit riasztó folyamatnak tart. Másrészt azt hozta fel, hogy például a bankok vezető testületeiben csak minden ötödik igazgató tartozik a női nemhez, a pénzügyi vezérigazgatóknak pedig csupán a 2 százaléka, holott a különböző nézőpontok megjelenítése a döntési fórumokon a kockázat mérséklődésével, nagyobb stabilitással, több haszonnal jár.
A Lehman Brothers összeomlásának tizedik évfordulóján, tavaly szeptemberben pedig azzal a korántsem tréfának szánt utalással került a világlapok címlapjára, hogy ha a csődbe jutott vagy csalárdul csődbe vitt befektetési bank Lehman Sisters lett volna, ma más lenne a világ.
Akár jelképes fordulatnak is tekinthető, hogy Lagarde azt a Dominique Strauss-Kahnt váltotta az IMF élén, aki szexuális kicsapongásaival vált hírhedtté, majd nemi erőszakkal is meggyanúsították, és arra kényszerült, hogy lemondjon; bár végül valamennyi vádat megúszta.
Vele szemben az utód évek óta a nagyobb egyenlőség és a gendertudományok vezérszónokaként villog szinte valamennyi fórumon. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az IMF korábbi, kizárólag az egyensúlyi szempontokat mérlegelő politikáján már Strauss-Kahn is nagyot fordított. Elismerte, hogy a pénzügyi válság az Egyesült Államok felelőtlenül hitelező bankjaiból terjedt el, és vétlen országokat is nagy bajba sodort, emiatt az IMF gyorsított eljárásban, nagyvonalúan döntött a hitelkérelmekről. Ez speciel 2008-ban a magyar kormánynak is jól jött. Strauss-Kahn büszkén IMF 2.0-nak nevezte az új gyakorlatot, amelynek lényege, hogy egyoldalú restrikcióval nem lehet kijönni az eladósodásból.
Lagarde annyiban tett túl az elődjén, hogy ébresztőt kiáltott. „A jólét nagyobb koncentrációja – ha ellenőrizetlen marad – aláaknázza a teljesítményelvű rendszert és a demokráciát. Aláaknázza a jogegyenlőséget, amelyet 1948-ban Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata hirdetett meg” – mondta immár négy éve, sőt nem átallott Marxra hivatkozni, akitől azt idézte: ha a tőke kevesek kezében koncentrálódik, akkor a kapitalizmus felszámolja önmagát. Ez nyílt utalás volt arra, hogy a növekvő egyenlőtlenségek már a rendszer egészére jelentenek kockázatot.
Lagarde útja a csúcsra |
Bár Christine Lagarde bámulatos karriert futott be, olykor személyes életéből is hoz példát a hátrányos megkülönböztetésre. A húszas éveiben járt, amikor diplomái birtokában állásért folyamodott Franciaország legnagyobb jogi cégénél. Ott a szemébe mondták, ne is számítson arra, hogy a tulajdonosok – partnerek – közé bekerülhet, hiszen nő. Erre rájuk csapta az ajtót – mesélte a Glamour magazinnak 2016-ban, amikor kiérdemelte az Év Asszonya címet. Néhány évvel a franciaországi affér után a chicagói központtal működő Baker & McKenzie-nél helyezkedett el, ahol trösztellenes és munkajogi ügyeket vitt, s ahol 31 évesen befogadták partnernek, és 43 évesen elnökké választották. Majd 2005 és 2010 között több francia kormányban kapott miniszteri posztot, a 2008-as válság idején a pénzügyi tárcát vitte. Innen pályázott az IMF vezérigazgatói tisztségére. Fő riválisa a mexikói Agustín Carstens volt, aki korábban az IMF egyik vezérigazgató-helyetteseként működött, és 2010-től a mexikói nemzeti bankot irányította; őt 2017-ben a jegybankok bankjaként emlegetett, bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja vezérigazgatójának választották. Lagarde „egyike azoknak a ritka vezetőknek, akiknek nemcsak vízióik vannak, hanem cselekszenek is” – mondta róla Janet Yellen, az első nő az amerikai Fed élén. |
De nem vaktában szabott irányt: az elmúlt ötven évben az IMF 173 államra kiterjedő vizsgálata igazolta, hogy azokban az országokban, amelyekben nagyobbak az egyenlőtlenségek, alacsonyabb és kevésbé tartós a növekedés. A tanulságot leszűrve az inkluzív, azaz befogadó gazdaságpolitika híveként küzd a kirekesztés minden formája ellen. Ennek jegyében fennen hirdeti, mennyivel gyorsabb gazdasági növekedést lehetne elérni, ha a nőket a munkaerőpiacon nem érné hátrányos megkülönböztetés.
Van mire támaszkodnia. Az IMF virtuális számvetése egyebek mellett megállapítja: ha a nőket ugyanolyan arányban foglalkoztatnák, mint a férfiakat, az Egyesült Államok GDP-je 5 százalékkal, Japáné 9-cel, Indiáé 27 százalékkal lenne nagyobb. Az Economist-évkönyvben pedig azt hozta fel Lagarde, hogy Fekete-Afrikában a nemek közötti egyenlőtlenség tízszázalékos mérséklésével minden ötéves ciklusban két százalékponttal gyorsulna a gazdasági növekedés.
Az egyes tagországok pénzügyeit az IMF évente egyszer ellenőrzi, és Lagarde hatására a felügyeleti szempontok közé 2015-ben bekerült a gender, a társadalmi nemek közti egyenlőtlenségek alapos vizsgálata is. Az első nagyobb, 30 országra kiterjedő összegzéssel tavaly állt elő a szervezet. A foglalkoztatási szempontokat elemezve megállapítja, hogy a nők új készségeket hoznak a munkapiacra, foglalkoztatásuk javítja a termelékenységet, erősíti a gazdasági növekedést.
A bankszektorra külön is koncentráló felmérés szerint több érv szól amellett, hogy a vezető testületekbe több nőt válasszanak be. Például ők bizonyítottan jobb válságmenedzserek, mint a férfiak. Az erős diszkrimináció miatt azok a nők, akik mégis a csúcsra jutnak, rendszerint képzettebbek és tapasztaltabbak. Továbbá, „ahol az igazgatóságokban több nő ül, ott nagyobb biztonsági tartalékot képeznek, kisebb a törleszteni képtelen adósok aránya, és a bank képes jobban ellenállni a megrázkódtatásoknak” – összegzi a tapasztalatokat a tanulmány.
Visszaüt a gyengébb növekedésben, gazdasági és szociális hátrányokkal jár, ha a nőket kizárják a köznapi pénzügyekből – állapítja meg az IMF. Példatárában felbukkan Kenya, ott a bankszámlát nyitó kereskedőnők több pénzt fektettek az üzletükbe, mint nem bankoló társaik. Nepálban bebizonyosodott, hogy ahol nő a családfő, a bankszámla nyitása után a családok többet költenek oktatásra. A világszervezet Egyiptomban és Jordániában támogatta azt a programot, hogy a nők a tömegközlekedési járműveken biztonságosabban utazhassanak, mert így bátrabban vállalhatnak munkát. Nigériában pedig azt követően javult a nők foglalkoztatása, hogy jogaik bővültek, kiterjednek a számlanyitásra és a szerződéskötésre is.
Az egyes országoknak címzett ajánlásokban már eddig is gyakran felbukkant, hogy a férfiakéval egyenlő esélyt kell adni a nőknek a tanulásra, a képzésre, a hozzáférésre az egészségügyi ellátáshoz; ehhez szükség van a gyermekgondozó hálózatok szélesítésére, a férfiak erőteljesebb részvételére a gyermeknevelésben, illetve rugalmasabb munkaidőre. Külön vizsgálat tárgya, hogy milyen arányban kapcsolódnak be a nők a cégvezetésbe, a közpolitikába, a kormányzásba.
Magyarország e téren szégyenletesen rosszul áll. A Tárki minap megjelent Társadalmi riport 2018 című tanulmánykötetének egyik szerzőpárosa, Simonovits Bori és Szeitl Blanka szerint 1990 és 2018 között „a teljes kormányzati elit nagyjából 10 százaléka volt nő”.
A típusvizsgálatok mellett az IMF gendertanulmányainak új vonása, hogy az elemzők a jövőbe is igyekeznek bepillantani. E szerint a vizsgált 30 országban a következő húsz évben 26 millió nő veszítheti el az állását a robotizáció és az automatizálás következtében, ők jóval nagyobb arányban lesznek veszélyeztetettek, mint a férfiak, például azért, mert kevesebben dolgoznak mérnöki, informatikai vagy kommunikációs munkakörben.
Az Európai Unió csak a napokban hirdette meg, hogy konzultációt indít arról, milyen uniós szabályokkal lehetne elérni a nők és férfiak egyenlő bérezését, ám a nagy IMF-genderteszten a magyar kormány már az elsők között, 2015-ben átesett. Az akkori elemzés megállapítja, hogy „a magyar nők képzettebbek, mint a férfiak, s bár nem éri őket jogi diszkrimináció, hátrányuk a politikában és a munkahelyen is számottevő”. Például nagyobb arányban szereznek diplomát, ennek ellenére mind a foglalkoztatásban és a bérezésben, mind a gazdasági és politikai döntéshozó testületekben a férfiak mögé szorulnak.
A szokásos, számszerűsíthető adatokon felül az elemzés megállapítja: Magyarországon máig nagyon erősek a hagyományos nézetek a nemi szerepekről. A nők helye a családban van, „a 15 évnél fiatalabb gyermeket nevelő magyar szülők több mint felének fel kell készülnie, hogy a család kedvéért lemondjon a fizetett állásról”. A munkamegosztásra pedig jellemző, hogy a nők kétszer annyi ingyenes, otthoni munkát végeznek, mint a férfiak. Ez a szerep távol tartja őket a munkapiactól.
A felnőttkori megélhetés bizonytalanságára utal, hogy miközben a tanuló fiúk fele tudományos, műszaki, mérnöki vagy matematikai pályát választ, a leányoknak csupán az ötöde teszi ezt – összegzi az IMF. Ez a különbség az újabb kutatások szerint azzal járhat, hogy a jövőben a technológiai váltás a nőket nagyobb arányban ítéli állásvesztésre. Mivel pedig a bérezési hátrányok miatt a nők kevésbé járulnak hozzá a családi kasszához, gyengébb a szavuk, rendszerint ők a családi alkuk vesztesei, ebből következően a háztartások kevesebbet költenek „a humántőke felhalmozására”, például tudásra, egészségmegőrzésre. Az IMF összegzésképpen a társszervezet OECD-t idézi: ha a nők foglalkoztatása 2030-ra eléri a férfiakét, akkor az egy főre jutó jövedelem a GDP 0,6 százalékával emelkedne.
Az elmúlt három esztendőben a kormány az IMF több ajánlását megfogadta – bár sajátos értelmezésben. Megkönnyítette például, hogy a szülők mielőbb visszatérhessenek a munkapiacra: a gyermek féléves kora után a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozást segítő ellátás mellett időkorlátozás nélkül dolgozhatnak. A felsőfokú oktatás hallgatói pedig gyed és gyes mellett is folytathatják tanulmányaikat, a diplomás gyed az alapképzésben január 1-jétől 104 300 forintra, mesterképzésben 136 500 forintra nőtt.
Bővíti a bölcsődei-óvodai hálózatot is a kormány, bár csak feleolyan tempósan, mint ígérte; a 2018-ra beharangozott 60 ezer új férőhelyet nem sikerült megközelítenie. Mindazonáltal családtámogatási modellje továbbra is diszkriminatív, nem a rászorultak megsegítésére koncentrál. Ellenkezőleg, a tehetősebb családokra fókuszál. A két véglet: a gyed felső határa a minimálbér emelését követve az idén már eléri a 208 ezer forintot, ugyanakkor a gyes összege tíz éve nem változott, hiszen azt az öregséginyugdíj-minimumhoz kötik, és le is vonnak belőle; nettó összege 25 650 forint.
Mivel a gyedhez társadalombiztosítási jogviszonyt kell igazolni, ez a rendszer a legszegényebb, tartósan állástalan szülőket a 2008 óta változatlan gyesre ítéli. Voltaképpen szegénységben hagyja őket is, a gyermekeiket is. Ez „perverz” összhangban van a családi pótlék szintén 2008 óta tartó befagyasztásával, miközben a gyermekek után járó adókedvezmény – amelyet teljes egészében csak a magasabb jövedelmű, kétkeresős családok vehetnek igénybe – folyamatosan bővül.
A nemek közti munkamegosztásra visszatérve, az IMF egyenlősdit szorgalmazó ajánlása óta több magyar édesapa ment gyedre, mint korábban, az ő számuk 2017-ben elérte az igénylők 8 százalékát. Vagyis ez még mindig inkább kivételes választás. A nők foglalkoztatási rátája folyamatosan nő ugyan – amivel szüntelenül büszkélkedik is a kormány –, de a férfiaké még erőteljesebben emelkedik, vagyis százalékpontban még távolodott is a kettő egymástól. A kereseti rés sem szűkült, ellenkezőleg, a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak és nők bérkülönbsége a 2013–2014-es 15, illetve 13 százalékról két évvel később 17 százalékra kúszott fel (a KSH legutóbbi adata 2016-ra vonatkozik). Meghökkentő adalék az átlaghoz, hogy a kereseti rés az észak- és a dél-alföldi régióban a legkisebb, 10 százalék körüli. Vagyis az ottani alacsony keresetekben kisebbek a különbségek, ami javítja az átlagot. Ellenben Budapesten a legnagyobb a kereseti rés, 20 százalék, a főváros munkaadóinak szégyenére.
A kereseti rés fő okait a Simonovits–Szeitl-duó a következőkben látja: a női vezetők, vagyis a magasabb bérszínvonalon élők aránya alacsony, a karrierutak megszakadása a nők esetében gyakoribb, ők szenvedik el az oktatási és munkapiaci szegregációt, továbbá mérsékeltebb bérigénnyel lépnek fel munkaadóikkal szemben.
Ám ennél is fontosabb, hogy az IMF vizsgálata óta, annak sugalmazása ellenére a kormány a hagyományos nemi szerepek elmélyítésén ügyködik. Miközben a foglalkoztatási kényszerszempontoknak engedve ösztönzi, hogy a nők minél nagyobb arányban vállaljanak munkát, a demográfiai helyzeten a tradicionális családmodell propagálásával, a békebeli nemi szerepek újrafényezésével óhajt javítani. Pedig a kettő között túl nagy a szakadék. Ezt a politikát a kormány a legszegényebbek elhanyagolásával kombinálja, ami eleve kétségessé teszi a kívánt demográfiai fordulat sikerét. A „gender” kirekesztésével pedig még az ellenvélemény lehetőségét is a minimumra szorította vissza. Jöjjön az akár az IMF-től, akár annak vezérigazgatójától.
Próbafutam |
Az IMF szemléletváltásának igazi mércéje, hogy a hitelre szoruló országokkal kötött megállapodásokban figyelembe veszi-e gendervizsgálatai tapasztalatait. Az új filozófia legutóbb Argentínában vizsgázott, amely a közelmúltban rekordméretű, 57 milliárd dolláros hitelt kapott három évre. A segítség fejében beígért vállalásokat összegző szándéklevél mellékletében az argentin kormány fogadkozott: számára „nemcsak erkölcsi kérdés, hanem gazdasági értelme is van annak, hogy az argentin nőket jobban bevonják a munkába, hogy kiteljesíthessék képességeiket”. Önkritikusan megállapítja, hogy a nők kevésbé vannak jelen a munkapiacon, mint a férfiak, az egyszerű állásokban kevesebbet keresnek náluk, nagyobb eséllyel csak a fekete-, szürkegazdaságban tudnak elhelyezkedni, és általában rosszabb munkakörülmények között alkalmazzák őket. A hitelkérelemhez csatolt tanulmány szerint az argentin hatóságok vállalják, hogy apák is igénybe vehetik a gyermekgondozási támogatást, nem csak az anyák, így a neveléssel kapcsolatos teendőket családon belül könnyebben meg lehet osztani. Fejlesztik a gyermekgondozási intézmények hálózatát, és bevezetik, hogy a tőzsdén jegyzett cégek évente közzéteszik: vezető testületeikben hogyan alakulnak a nemek közti arányok. Ennek megfelelően az argentin költségvetés már az idén kiterjeszti a gyermektámogatási rendszert. Mindemellett az adórendszer is megváltozik úgy, hogy a család második keresőjét – aki eddig nem dolgozott, csak szociális támogatást kapott – ne sújtsa jobban, mint az elsőt. Egyébként is jellemző, hogy az IMF nem a családi, hanem a személyi jövedelemadót preferálja, ebben lát garanciát arra, hogy a család mindkét keresője azonos ösztönzést érezzen a munkavállalásra. A családi jellegű adórendszerek ugyanis – már ahol összeadódnak a jövedelmek – az eleve kisebb keresetre számító nők jövedelméből vonnak el nagyobb hányadot, miközben ők állás nélkül is számíthatnak anyasági, gyermeknevelési támogatásokra. Az argentin IMF-programban az is újdonság, hogy kimondja: a szociális védőháló nem gyengülhet, az e célt szolgáló támogatások reálértékben nem mérséklődhetnek, a szegénységet a válságkezelés ellenére vissza kell szorítani. Ennek ellenére a program meglehetősen szigorú, a köszolgáltatások után nyújtott ártámogatás megnyírbálása például olyan drágulással járt, hogy tízezrek tiltakoztak ellene. |
Egyelőre nem, de ez nem jelenti azt, hogy adott esetben nem éri meg a cégnek ilyen számlával rendelkeznie.
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A forint árfolyamingadozása feladja a leckét – különösen, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
A sikeres cégfelvásárlás alapja az előre megtervezett finanszírozási háttér. Milyen szempontokat szükséges feltétlenül szem előtt tartani ennek során.
Magyar Péter ingatlanok, festmények, autó és pianínó mellett még egy 20 forint névértékű 4iG-részvényt is feltüntetett.
1978 óta egy és ugyanaz a kérdés: lehet-e valaki olyan jó Superman, mint amilyen Christopher Reeve volt?
Két tankert is megtámadtak a jemeni húszik pár nap leforgása alatt a Vörös-tengeren. Az akciókról és a süllyedő hajókról látványos videókat forgattak.
A hízelgést és a fenyegetést felváltva alkalmazva szavaztatta meg a republikánusokkal Donald Trump a „gyönyörű” költségvetési törvényt.
Az elnök nem vette jó néven, hogy korábbi szövetségese harmadik politikai erőt alapítana. Hogyan babrálhat ki Elon Musk Donald Trumppal?
Közel-keleti válság ide vagy oda, a világ szinte fürdik az olajban.