Nem sikerült megállapodniuk az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek az unió új vezetőinek személyéről – a próbálkozást hajnali fél kettő felé adták fel a vezetők a brüsszeli uniós csúcstalálkozónó vacsoráján, amelynek menüjén a marhasült mellett éppen az ősszel esedékes vezetőváltás volt.

A huszonnyolcak legközelebb június 30-án – közvetlenül az oszakai G20-csúcsról visszatérve és két nappal az Európai Parlament nyitóülése előtt – találkoznak. Ez lesz a harmadik nekifutás, hogy megtalálják az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Központi Bank és az Európai Parlament elnökének, illetve a kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek a személyét.

A nehézség nem csak abból ered, hogy egyszerre öt tisztségre kell megtalálni az embert, bár ez valóban példa nélküli az EU-ban. A probléma gyökere az, hogy a májusi európai parlamenti választáson ugyan elmaradt a populisták várt előretörése, és az Európai Néppárt megtartotta eddigi elsőségét, ám jócskán meggyengült a konzervatív pártcsalád, és sokkal kiegyenlítettebb a politikai mezőny. Így, ha el nem is vetették automatikusan az EP által szorgalmazott csúcsjelölti rendszert, amely alapján a legtöbb mandátumot szerző frakció jelöltje lenne az Európai Bizottság elnöke, az nyilvánvalóvá vált, hogy a parlament, illetve a néppárti vezetők nem is álmodhatnak az automatizmusról. (Pláne, hogy az EPP-n belül sincs egyetértés a néppárti csúcsjelölt, Manfred Weber alkalmasságával kapcsolatban.)

Az unió történetében nem példa nélküli, hogy második nekifutásra sem sikerül dönteni a vezetők személyéről, sikernek azonban nem nevezhető, hiszen Donald Tusk, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács szintén leköszönő elnöke azért hívott össze az EP-választás után közvetlenül egy csúcsot a kérdés megválaszolására, hogy a mostani, rendes találkozón már eljussanak a szavazásig is. Ez azonban a kiszivárgott hírek szerint nem történt a vacsoraasztalnál.

A találkozót záró sajtótájékoztatón Tusk nem válaszolt sem arra a kérdésre, hogy szűkítették-e a jelöltek listáját, sem arra, hogy az EPP adja-e majd a bizottsági elnököt. Angela Merkel német kancellár is csak annyit mondott, egyik jelölt sem kapott többséget a vezetőktől, észt kollégája, Jüri Ratas pedig azt közölte: még minden név az asztalon van - vagyis a csúcsjelölt(ek)é is. Tusk csak egy dolgot cáfolt a sajtótájékoztatón: hogy az ő neve is felvetődött volna a bizottsági elnök tisztségére.

Ami Magyarországot illeti, Orbán Viktor elégedett lehet, hiszen egyelőre sikerült elkerülni, hogy az általa „alkalmatlannak” nevezett Manfred Weber legyen Jean-Claude Juncker utódja – emlékezetes, hogy öt évvel ezelőtt sikertelenül próbálta megvétózni a luxemburgi politikus jelölését. Magyarországnak – a csehekkel és a lengyelekkel vállvetve – sikerült azonban blokkolniuk egy másik kezdeményezést. A három ország ellenállása miatt nem született végül megállapodás arról a célkitűzésről, amelynek értelmében az Európai Unió gazdaságának 2050-re szén-dioxid-semlegessé kellene válnia. Elfogadták ugyanakkor az EU ötéves stratégiai tervét, amely többek között azt tartalmazza, hogy a jogállamisági normákat „teljes mértékben tiszteletben kellt tartania minden tagállamnak és az EU-nak”.