Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Már a Vlagyimir Putyin utáni korszakra készülődnek az oligarchák Mozkvában, ahol a két leghűbb barát, Igor Szecsin és Nyikolaj Tokarev egymásnak esett. Eddig ezeket a vitákat a nyilvánosságtól távol folytatták, de most megváltozott a helyzet, a Rosznyefty és a Transznyefty vezetői a nyilvánosság elé vitték konfliktusukat.
A probléma áprilisban kezdődött, amikor a megengedettnél jóval több klór került a Barátság kőolajvezetékbe. Arra pedig mind a mai napig nincs válasz, az anyag hogyan került a csövekbe? Pedig az eset rendkívüli mértékben ártott Oroszország presztízsének egy olyan pillanatban, amikor Donald Trump amerikai elnök arról győzködi európai szövetségeseit: csökkentsék energiafüggőségüket Moszkvától.
A világ egyik legnagyobb olajtermelője és a világ egyik legnagyobb olajszállítója egymást vádolja. Olyannyira, hogy a Transznyefty egy időben visszafogta a Rosznyefty olajának exportját, méghozzá oly mértékben, hogy ezzel már-már veszélyeztette Oroszország exportszerződéseit. Az utolsó percben a két vetekedő oligarcha észbekapott, és helyreállt az export, de a belső viták nem szűntek meg, sőt.
Putyin azonban nemcsak hogy nem közvetít, de a távollétével tüntet. A világpolitikával foglalkozik, és hanyagolja a belpolitikát, mert úgy érzi: újraválasztása után sziklaszilárd a pozíciója egészen 2024-ig. A rendszert úgy erősíti, hogy kivett a nemzeti vagyon alapból 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt. Az energiaexportból megspórolt pénzt pedig a belső fogyasztás serkentésére szánja az orosz elnök, aki mindig ügyelt a népszerűségére.
Pedig régi jó KGB -s haverokról van szó: Putyin és Nyikolaj Tokarev együtt szolgált az egykori NDK-ban. Igor Szecsin másutt szolgált: a hírszerzés munkatársa volt spanyol nyelvterületen. Jól jött ez akkor, amikor Venezuelával tárgyaltak arról, a csődbe jutott latin-amerikai ország Oroszországnak olajmezők átadásával fizet csillagászati adósságai átütemezéséért. Igor Szecsin Putyin szülővárosában, Szentpéterváron került kapcsolatba a későbbi elnökkel, aki akkor ott a polgármester megbízásából a privatizációt menedzselte. Szecsin aztán követte Putyint Moszkvába, de sokáig a háttérbe húzódott. Aztán fokozatosan előrébb lépett a függöny mögül. Ő lett a Rosznyeft főnöke, és ebben a minőségében Oroszország egyik legerősebb oligarchája. Aki ebben kételkedett az megjárta : a gazdasági miniszter állítólag 2 millió dollárral akarta megkenni Szecsint, aki jelentette az ügyet Putyinnak. Tíz év kényszermunkára ítélték Oroszország egykori gazdasági miniszterét, aki szerint az egész jól kifundált csapda volt, amelyben oly gyakorlott a titkosszolgálat Oroszországban. Az exminiszter egy munkatáborban tölti büntetését , melyet Putyin utasítására a bíróság - végtelen nagylelkűséggel - nyolc évre mérsékelt.
Már a Putyin utáni időkre készülnek az orosz oligarchák? A Reutersnek nyilatkozó politológusok szerint igen. Putyint az alkotmány szerint 2024 után már nem lehet újraválasztani. De hát módosítás mindig lehetséges. Fennáll a lehetősége egy orosz-belorusz uniónak is, melynek közös elnöke Vlagyimir Putyin lenne.
A 66 éves orosz elnök jó formában van, és ezt permanens PR-kampányokkal igazolja is. Úszik, lovagol, jéghokizik a gondosan kiválasztott kamerák előtt. Nem iszik - ez pedig ritkaság az orosz elitben. Elődjével, Borisz Jelcinnel az alkohol végzett, és ez meglehetősen tipikus vég az orosz elit soraiban.
Az oligarchák már Jelcin utolsó éveiben is készülődtek, aki pedig rosszul helyezkedett, az ráfázott. Mihail Hodorkovszkij, Oroszország egykor leggazdagabb embere, Szibériában húzott le jó pár évet mielőtt külföldi tiltakozás hatására kiszabadult, azóta is emigrációban él. Berezovszkij, aki pedig támogatta Putyin kinevezését Jelcin utódaként, Nagy-Britanniában végezte életét. A Scotland Yard nemrég kezdte újra a vizsgálatot halálának "nem tisztázott körülményei miatt".
Ilyen előzmények után nem csoda, ha a veterán oligarchák egyáltalán nem biztosak a jövőjüket illetően. A legokosabb közülük, Roman Abramovics külföldön éldegél - immár izraeli állampolgárként. Korábban ő volt a Putyin-csapat pénzügyi varázslója, de úgy érezte: biztosabb külföldön. A Chelsea csapatának díszpáholyában intézte üzleti ügyeit a világ hatalmasaival. Ámde jött a Szkripal-ügy, és nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét Nagy-Britanniában , ahol Putyin parancsára megpróbálták eltenni láb alól az orosz hírszerzés híres árulóját.
Putyin diplomáciája nem mondható épp pompás sikernek , de kudarcnak sem: egy olyan ország élén kell megjátszania a világhatalmat, melynek GDP-je az 50 milliós Dél-Koreával egyenértékű. Oroszország még mindig csak nyersanyagot és fegyvert tud eladni külföldön - mint a szovjet időkben. Kínával ellentétben az oroszoknak nem sikerült megfelelő választ találni a globalizáció kihívásaira. De feltűnően kevesen gondolkodnak ezen Moszkvában, ahol a hatalom emberei már a Putyin utáni időkre készülődnek - legalábbis ha hinni lehet azoknak a tudatosan kiszivárogtatott információknak, mellyel a Reuters tudósítóit ajándékozták meg Oroszország fővárosában.
