szerző:
Lengyel Miklós
Tetszett a cikk?

1991-től minden polgár és minden cég szolidaritási adót fizetett Németországban azért, hogy segítsék az egykori NDK felzárkózását a nyugati színvonalra. A célt nem érték el, de a berlini kormány búcsút akar venni a szolidaritási adótól.

900 eurót spórolhat meg minden évben egy középosztálybeli német polgár jövőre, ha a parlament elfogadja Olaf Scholz pénzügyminiszter költségvetési tervét. Eszerint annak az adózó polgárnak, akinek a jövedelme egy évben nem haladja meg a 33912 eurót egyáltalán nem kell szolidaritási adót fizetnie. Ez jelenleg a bruttó jövedelem 5,5 %-a. A cégek ugyancsak ennyit adóznak annak érdekében, hogy a keleti tartományok elérjék a nyugati szintet.

Az 1991-es újraegyesítés után 2200 milliárd eurót költött Németország a keleti tartományok fellendítésére, de ennek ellenére az ottani termelékenység és a bérek átlagosan 20 %-kal maradnak el a nyugati szinttől. Ezt állapította meg a Hallei Gazdaságkutató intézet. Csak egy adat: az 500 legnagyobb cég 93%-nak a központja a nyugati tartományokban van.

A keleti tartományok viszonylagos elmaradottságát konzerválták azok a kormányzati intézkedések is, melyekkel a munkahelyek megóvását ösztönözték az egykori NDK-ban. Berlinben el akarták kerülni, hogy az átállás a szocialista tervgazdaságról a kapitalista piacgazdaságra óriási munkanélküliséget idézzen elő - mint annyi más egykori szocialista országban történt. Ezt sikerült is megakadályozni, de olyan áron, hogy a vállalatok sok fölösleges munkaerőt megtartottak. Emiatt nem nőtt megfelelő mértékben a termelékenység és ezért alacsonyabb még mindig 20%-kal a bérszínvonal keleten, mint nyugaton Németországban. Arról nem is beszélve, hogy a magasan kvalifikált, jól fizetett munkavállalók folyamatosan áramlanak keletről nyugat felé.

Mindebből politikai problémák is adódnak. A Deutsche Welle közszolgálati média arra mutat rá, hogy az egykori NDK-ban különösen erős a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland befolyása. Ez a párt, melynek soraiban neonáci aktivisták is vannak, elsősorban az egykori NDK területén élő választópolgárok segítségével került be a Bundestagba, ahol jelenleg az ellenzék legfőbb ereje.

A másik jelentős tipikusan NDK párt a Bundestagban a Linke, amely az egykori állampárt, a Német Szocialista Egységpárt utóda. A keleti tartományok gyakran frusztrált polgárai szívesen támogatják ezt a két szélsőséges mozgalmat, amelyekkel senki nem akar szövetséget vállalni a Bundestagban.

A szociáldemokraták nem akarják teljesen megszüntetni a szolidaritási adót, a kormánykoalíció erősebb pártja, a kereszténydemokraták viszont igen. Ezért a kereszténydemokraták szóvivője a helyes irányban tett lépésnek nevezte a szociáldemokrata Olaf Scholz költségvetési tervét, de hangsúlyozta: egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni a szolidaritási adót.

Annál is inkább, mivel az adóból származó bevétel nagy részét az utóbbi években már nem a volt NDK fejlesztésére fordították. 2012 óta a kormányzat kevesebbet költ a keleti tartományok támogatására, mint amennyi adót beszed ezen a címen. Kezdetben még kicsi volt a különbség, de ma már óriási a differencia: az idei költségvetési évben 19,1 milliárd eurós bevétellel számolnak a szolidaritási adóból miközben a kormányzat támogatásának a tervezett értéke mindössze 3,6 milliárd euró. A magyarázat az, hogy egyre kevesebb NDK-beli cég vagy település felel meg a támogatási kritériumoknak.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!