Az orosz Transmashholding (TMH), amelynek leányvállalata, a Metrowagonmash a 3-as metró kocsijait is felújította, még tavaly szeptemberben nyert el egy beszerzést. Ennek keretében a Dunakeszi Járműjavítóval (DJJ) közösen gyártanának vasúti kocsikat Egyiptomnak.

Az ügyben azóta sok dolog nem történt, egészen májusig, amikor is a kormány egy határozattal versenyeztetés nélkül a Transmashholdingot jelölte ki, hogy az vegye meg a Dunakeszi Járműjavítót. Az üzletre a határidő június végén lejárt, az oroszok mégsem vették meg a DJJ-t, de az ajánlat érvényes maradt.

Megjelent Tarlós helyettesének férje

A következő fejlemény július 26-án történt, amikor is közleményt tett ki honlapjára a TMH, ebben írnak az egyiptomi megbízásról, illetve arról, hogy Dunakesziben fontos potenciális partnert látnak.

Ez a közlemény számolt be arról is, hogy két közös orosz–magyar vegyesvállalatot alapítottak TMH Hungary Invest Zrt. és Transmashholding Hungary Kft. néven. Mindkét cégben 50-50 százalék a tulajdoni arány a magyar és az orosz tulajdonosok között.

A történet a magyar médiában csak augusztus 5-én jelent meg, akkor az Index meg is nevezte a két új cég tulajdonosát, aki

Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Századvég kuratóriumának egykori elnökhelyettese, Tarlós István főpolgármester egyik helyettesének, Szalay-Bobrovniczky Alexandrának a férje, jelenlegi londoni magyar nagykövet.

Szalay-Bobrovniczky Kristófról korábban megírtuk, hogy a Habony Árpádhoz köthető V4NA londoni hírügynökséget is az ő egyszemélyes tulajdonlásával jegyezték be tavaly decemberben, de annak tulajdonosi szerkezete azóta megváltozott, a nagykövet tulajdonrésze áprilisra már csak 3 százalék maradt.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf

MTI / Koszticsák Szilárd

Kérdeztük a londoni magyar nagykövetséget minderről, illetve hogy nem tartják-e összeférhetetlennek Szalay-Bobrovniczky nagyköveti státuszával az üzletet, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

1300 vasúti kocsi Egyiptomnak, magyar hitelből

Elértük viszont a Transmashholding sajtóosztályát, ahol Isabelle Tourancheau szóvivő kérdésünkre megerősítette az 1300 vagonra szóló egyiptomi megrendelést, illetve hogy a gyártást a DJJ-vel közösen végzik, azaz a kocsik részben Dunakeszin készülnek majd, a projektet pedig magyar Eximbank-hitelből finanszíroznák.

Tourancheau azt is elmondta, hogy a magyar kormány a Transmashholdingot választotta ki a DJJ megvételére, az orosz vállalat most a due diligence eljárási fázisban van, azaz mérlegeli a felvárásolni kívánt cég állapotát és a tranzakcióval járó hasznot.

A szóvivő szerint komoly terveik vannak Dunakeszivel, a régióban jelentős gyártókapacitást szeretnének itt létrehozni, és a felvásárlás szerinte "már csak idő kérdése".

Ha jönnek az oroszok, az emeletes vonatok repülnek Dunakesziről

Ahogy a fent említett projektekben, a MÁV által rendelt összesen 19 Kiss emeletes motorvonat gyártásában is közreműködik a DJJ. Dunai Zoltán, a Stadler Magyarország ügyvezető igazgatója kérdésünkre, hogy mit tennének, ha az oroszokhoz kerülne Dunakeszi, azt mondta,

a szerződés lehetőséget biztosít arra, hogy azt azonnali hatállyal felmondjuk, hogyha a DJJ tulajdonosi szerkezete megváltozik. És ezt meg is fogjuk tenni, különösen akkor, hogyha a vállalat valamelyik közvetlen versenytársunk tulajdonába kerül.

Mivel a Stadler a Transmashholding mellett a világ legnagyobb vasúti járműgyártói között szerepel, ezért érthető, ha nem szeretné, hogy valamelyik versenytársa rálásson a gyártási folyamatra, alkalmazott technikára.

A Stadlernek vannak vészforgatókönyvei erre az esetre, hogy a MÁV-Startnak készülő emeletes motorvonatok gyártásában ez ne okozhasson fennakadást. Hogy a DJJ esetleges kiesése esetén hol folytatnánk a vonatok összeszerelését, azt Dunai szerint a Stadler csoport aktuális gyártókapacitása döntené el, de a legesélyesebb minden bizonnyal a gyártásban most is részt vevő minszki telephely volna.

MTI / Máthé Zoltán

Az oroszok szerint van szerződés, mások szerint még nem biztos az egyiptomi üzlet

Az bizonyos, hogy a Stadler elmenetele veszteség lenne Magyarország számára. De kérdés az is, hogy az egyiptomi tender már biztos nyereségnek számít-e.

Egy angol nyelvű afrikai oldal július végén azt írta ugyanis, hogy a Transmashholding és az egyiptomi kormány újra tárgyalt az ügyletről, és csak akkor lesz sorozatgyártás, ha a prototípusok sikeresnek bizonyulnak. A szerződés megkötése óta már lassan egy év eltelt, és még egy vagon sem érkezett Egyiptomba. Ezt megerősítette Tourancheau is, aki szerint jelenleg két prototípus vagon gyártása zajlik Oroszországban, amelyeket szeptemberben mutatnak be Egyiptomban.

Egy másik angol nyelvű egyiptomi lap márciusban azt írta: a Transmashholding–Dunakeszi-pároson kívül további hat vállalat is beadott érvényes ajánlatot, például Olaszországból, Spanyolországból és Kínából. Eszerint tehát még nem derült ki, hogy a TMH-DJJ páros nyerte-e el a beszerzést.

Több megkérdezett magyar szakmabéli is arról beszélt, nem is létezik szerződés Egyiptom és az orosz gyártó között, csupán többoldalú szándéknyilatkozatokat írhattak alá. Ezt Tourancheau cáfolta.

A szkeptikus szakértők szerint pedig Dunakeszit csak akkor veszi meg a Transmashholding, ha biztossá válik az 1300 kocsi gyártása, és az erre elérhető magyar Eximbank-hitel.

Tourancheau szerint akkor viszont mindenképpen, az orosz–egyiptomi szerződésben ugyanis benne van, hogy a gyártás egy része Dunakeszin fog történni.

Az is furcsa mindenesetre, hogy a beszerzésről a magyar lapok annak idején csak angol nyelvű oldalakra hivatkozva írtak, a magyar kormány a beszerzést nem verte nagy dobra. Igaz, az is szokatlan, hogy a politikában szerepet vállaló személy nevére jegyeznek be két ilyen, nemzetközi üzletekben részt vevő céget.