Az Európai Unió közvetít Moszkva és Kijev között, mert Oroszország és Ukrajna nem tud egymással megállapodni a földgázüzletről. Kedden az Európai Bizottság energiaügyekért felelős alelnöke, Maros Sefcovic vezetésével kezdődnek újra a tárgyalások Brüsszelben. A szlovák biztos folyékonyan beszél oroszul, és ami talán még fontosabb: jól ismeri a tárgyalófelek mentalitását.

Erre szükség is van, mivel Oroszország és Ukrajna viszonya drasztikusan megromlott, amióta az oroszok annektálták a Krím félszigetet, és aktívan támogatják a Kijevvel szemben fellépő orosz milíciákat Ukrajna keleti felében. A kapcsolatok javulni kezdtek, amikor idén Volodomir Zelenszkijt választották meg Ukrajna elnökének, az új elnök egyik legfontosabb célja éppen a kapcsolatok rendezése Moszkvával. Ez gazdasági érdek is, hiszen a nehéz helyzetben levő Ukrajnának égető szüksége van minden egyes megszerezhető dollárra: a tranzitdíjból 3 milliárdra számítanak.

Csakhogy az oroszok új utakat keresnek: az Északi áramlat II. veszélyes konkurens. Oroszországból közvetlenül Németországba juttat majd el földgázt ez a vezeték a Balti-tenger mélyén. Ez aggasztja nemcsak Ukrajnát, de Lengyelországot és az Egyesült Államokat is. Jaroslaw Kaczynski, Lengyelország erős embere a Molotov-Ribbentrop paktumhoz hasonlította a németek és oroszok megállapodását az Északi-áramlatról. Az USA pedig mindenképp csökkenteni szeretné Európa függését az orosz energiától, egyúttal pedig saját cseppfolyósított földgázát kívánja eladni a kontinensen. Trump miniszterei egyenesen a szabadság földgázának nevezik saját árujukat szemben az oroszokéval.

Moszkva sem tétlenkedik: az Északi Áramlat II. szerencsés esetben már jövőre szállíthat gázt Németországba, mely így Európa fő gázelosztó központjává válhat. Ezenkívül a Török áramlat Délről biztosítana orosz földgázt Európának Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül. De ez csak a jövő. Jelenleg azért tárgyalnak Brüsszelben, mert az év végén lejár a tízéves orosz-ukrán gáz szerződés. Január elsejétől új szerződés kell, amely biztosítja Európa jelentős részének a földgázellátását.

A tavalyi orosz szállítmány 75%-áról van szó. Az Európai Unió javaslata 60 milliárd köbméter, ezt Ukrajna is elfogadta. Kijev igyekszik elősegíteni a megállapodást azzal, hogy önálló állami céget hozott létre a földgáz szállításra. Ukrajna 38 ezer kilométeres gázvezeték-hálózatot örökölt a szovjet időkből. Eddig ezt a Naftogaz irányította, és ebből adódhattak érdekkonfliktusok. Ukrajna ezenkívül vállalta, hogy tiszteletben tartja az EU energetikai normáit.

Ukrajna igyekszik megnyugtatni mindenkit: van elég gáz egész télre, mert a Naftogaz 21,6 milliárd köbmétert tart a tározókban. Az Európai Unió mindenképp el akarja kerülni , hogy tagállamai zsarolhatóvá váljanak a tél kellős közepén. Ezért sürgeti az orosz-ukrán megállapodást a földgázról. Nehezíti a helyzetet, hogy az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz nemzetközi bíróságon kölcsönösen perli egymást. Nem kis összegről, csaknem hárommilliárd dollárról van szó. A legutóbbi bírósági döntés az ukránoknak kedvezett, ezért a Gazprom külföldi érdekeltségeinek számláit néhány államban befagyasztották. 2,6 milliárd dollárt szeretne így nyerni a Naftogaz, amely a legnagyobb befizető az ukrán költségvetésbe. Ukrajna tehát nagyon is érdekelt abban, hogy megállapodjon az oroszokkal, de Putyin elnök döntése egyelőre nem ismert. Ezért minden szem Brüsszelre szegeződik: Maros Sefcovic uniós biztos képes lesz-e kompromisszumot elérni Oroszország és Ukrajna között földgáz ügyben?