HVG: Milyen egy ragadozó állam? Hogyan működik?
Mehrdad Vahabi: A közgazdászok körében az állam kétféle felfogása létezik. Egyrészt olyan egységként gondolunk rá, amelyik az állampolgárok közös érdekeit maximalizálja. Ebben az esetben úgy tekintünk az államra, mint nagyvonalú diktátorra, akinek nincs saját érdeke, csak a közjót szolgálja, mégpedig az állampolgárokkal kötött szerződés alapján. Működésének az a logikája, hogy amit a piac nem képes nyújtani, vagy ahol piaci kudarcok következnek be, abba és ott az állam beavatkozik – például a közjavak és a közszolgáltatások területén. Olyan esetekben pedig, amikor közös a haszon, a költségeket is közösen kell vállalni.
A másik típusba az az állam tartozik, amelynek nagyon is megvannak a saját érdekei, amely hatalmas igazgatást, bürokráciát, hadsereget tart fenn, s amelyen belül különböző lobbik működnek. Erős ipari csoportok, bankárok, kereskedők, amelyek elfogadtatják a saját érdekeiket. Az állam az ő érdekeiket a közjó fölé helyezi.
HVG: Hozna példákat? Milyen manapság a tipikus ragadozó állam?
M. V.: A ragadozó állam elmélete jól alkalmazható például az egykori, szovjet típusú szocialista államokra, amelyekben a nómenklatúrának nagyon erős saját érdekei voltak. A rendszer egyik jellemzője a paternalizmus, az állami gyámkodás, amely úgy tünteti fel az államot, mintha a közjó érdekében cselekedne, holott a hatalmi apparátus érdekeit szolgálta, például a Vörös Hadseregét, a titkosszolgálatokét, a pártelitét.
Ám a ragadozó állam jelensége a fejlett tőkés társadalmakban is feltűnik. Mert miképp is lehetne jellemezni az Egyesült Államokat George W. Bush elnöksége alatt, amikor háborút indított Irak ellen, habár, mint utóbb kiderült, az országnak nem is voltak tömegpusztító fegyverei. Ellenben sok hatalmas cég volt érdekelt a háborúban, a Halliburtonnel az élen. Hasonló összefonódások Donald Trump vezetése mellett is megfigyelhetők, a kormányzást befolyásoló csoportok némelyike kifejezetten az ő családjához kötődik. A fejlődő, felzárkózó országok körében is gyakori a ragadozó állam, például Kínában és több posztszocialista országban.
Mehrdad Vahabi
Reviczky Zsolt
| Zsákmányérték |
A ragadozó állam egy sor olyan jogszabályt alkot a tulajdonosi jogokról, amely a hatalmon lévők jövedelmét maximalizálja, függetlenül attól, hogy milyen hatással van a társadalom egészének a jólétére – idézi egyik utóbbi cikkében a Nobel-emlékdíjas gazdaságtörténészt, Douglass Northot Mehrdad Vahabi, az Université Paris Nord professzora. A francia közgazdász a mentorának tekinti Kornai Jánost, akinek egyensúlyelméletéről tavaly januárban írt cikket a Magyar Tudományos Akadémia Acta Oeconomica című folyóiratába. Öt éve a Bulletin of Economic Research hasábjain méltatta a Kornai nevéhez köthető fogalom, a puha költségvetési korlát elméleti újdonságát. A minap a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott egy-egy előadást az iráni iszlám forradalomról és a ragadozóállam-elmélet továbbfejlesztéséről. Utóbbiról szóló tanulmányában azzal példálózott, hogy egy ragadozó államban éppúgy nincs jogbiztonság, mint ott, ahol a közönséges tolvajlást, például a személygépkocsi-lopást lazán kezelik a törvények, és emiatt az autók ára a társadalmi értékük alá zuhan. Az állam nézőpontjából a konfiskálandó vagyontárgyaknak nem a gazdasági, hanem a zsákmányértéke számít. |
HVG: Magyarországra is alkalmazható az elmélet?
M. V.: Hogyne, hiszen a kormány a magánszektor néhány érdekcsoportját előnyben részesíti, őket jogi eszközökkel is segíti. Kiváltságokat élvez a kormányhoz közeli média is, amelyet hatalmi eszközökkel támogatnak. Mindez tipikusan jellemző a ragadozó államra, amely nem a közjót maximalizálja, hanem a hozzá közel álló klikkek érdekeit képviseli, ami segítheti a hatalom megszerzését, majd a megtartását. Általánosan megfogalmazva olyan ez, mint egy forgóajtó: az állam megragadja a magánvállalkozásokat, majd az utóbbiak rabul ejtik az államot.
HVG: Tanulmányaiban különbséget tesz megragadható és menekülésre képes vagyontárgyak, eszközök között. Az előbbiekre bármikor lecsaphat az állam, az utóbbiak viszont képesek elrejtőzni. Hogyan lehet védekezni a ragadozó állammal szemben?
M. V.: A ragadozó állam logikája a következő: nem azért kell beavatkozni a gazdaságba, mert piaci kudarc mutatkozik, hanem mert könnyen meg tud kaparintani bizonyos eszközöket. Ennek két nézőpontja van: egyrészt milyen könnyen lehet ezt megtenni, másrészt mennyire lehet ellenállni, elkerülni az erőszakos eltulajdonítást.
Például a földet, egy gyárat, egy gépsort könnyebb megragadni vagy megadóztatni, mint a pénzben lévő vagyont, tőkét. A konfiskálást azok a vagyontárgyak és eszközök tudják több eséllyel elkerülni, amelyek mozgathatók, fenyegetettség esetén elrejthetők – vagy képesek távozni. Közéjük sorolom a tudósokat, a kiemelkedő teljesítményre képes szakértőket is, akiket más országok kormányai könnyen el tudnak csábítani.
HVG: Ilyen értelemben menekülésre képes eszköznek tekinthető a humán tőke?
M. V.: A lehető legnagyobb mértékben. A magasan képzett emberek globális piacon érvényesülnek, s ha egy állam nem figyel oda rájuk, vagy ragadozóként viselkedik velük szemben, könnyen elrepülnek.
Tiltakozás a „földrablások” ellen 2016-ban
Fülöp Máté
HVG: Ebből a szempontból a migráció is összefüggésbe hozható a ragadozó államok működésével?
M. V.: A migrációnak sokrétű okai vannak, közrejátszik benne a bérszínvonalak különbsége, az állami politika vagy egyszerűen az, hogy az emberek, különösen a fiatalok, nem látnak perspektívát. Vannak országok, amelyekben nincs nagy munkanélküliség – tudomásom szerint Magyarország is ilyen –, de a bérszínvonal alacsony, és emiatt elvándorolnak az emberek. Vagy azért teszik ezt, mert nincs politikai szabadság. Egy illiberális demokráciában például az emberek a tömegmédiában nem képesek szabad véleménynyilvánításra. Az is az elvándorlás egyik oka lehet, ha nincs hol kifejteni a gondolataikat.
HVG: A magyar kormány szerint Brüsszel a ragadozó, amennyiben egyre több hatáskört akar magához vonni. Indokolt a nemzeti szuverenitás védelme a brüsszeli ragadozókkal szemben?
M. V.: Én is úgy vélem, hogy az Európai Uniót át lehetne szervezni. Nem hiszem, hogy eléggé szociális volna, inkább a tőke Európája, amiből több ellentmondás ered. Ebből Európa-szerte új problémák keletkeznek, amelyeket valóban jó lenne korrigálni. De tekintsünk vissza az elmúlt korokba! Az első világháború előtti időszakot az európai államok közötti mély megosztottság jellemezte, amit a háború után a versailles-i béke csak elmélyített. A Habsburg Birodalom összeomlott, Franciaország és Clemenceau szét akarta zúzni Németország gazdasági és hadigépezetét, ez vezetett a második világháborúhoz.
HVG: Azért ne feledjük, akadt, aki ezt előre látta: egy fiatal tudós, John Maynard Keynes. Ilyen egyszerű a képlet?
M. V.: Ő a brit állam tisztviselőjeként vett részt a béketárgyalásokon, erről írta meg híres művét, A békeszerződés gazdasági következményeit, amelyben megjövendölte, hogy a bosszúállás újabb háborúhoz vezet. Azt is bírálta, hogy a Szovjetuniót embargó alá vették, és felvázolta az európai együttműködés nagyszabású tervét. Ekkor született meg az Európai Unió alapgondolata. Azt hiszem, Európa jövője szempontjából a legrosszabb a megosztottság, a protekcionizmus erősödése, a kereskedelmi háborúskodás. Egy nacionalista állam nem feltétlenül működik együtt a többiekkel.
Olyan ez, mint a fogolydilemma: két rabnak felajánlják, hogy az lehet közülük szabad, aki bemószerolja a társát; ha egyikük sem teszi meg, mindketten visszamennek a börtönbe. Ennek nincs optimális megoldása.
Ha egy állam nacionalista politikát alkalmaz, és megpróbálja maximálisan a saját érdekeit követni, szembekerül másokkal. Ha valamennyien ezt tennék, megszűnne az együttműködés, ez pedig háborúba torkollhat.
Úgy vélem, nagyon fontos, hogy az Európai Unió – minden hiányossága ellenére, és úgy is, hogy több szociális érzékenységet kellene mutatnia – nagy erőt képvisel. Főleg akkor, amikor az Egyesült Államok magatartása megváltozik. Az USA mindig is segítette Európát, most azonban nem ez a helyzet. Trump el akarja különíteni az egyes államokat, üdvözölte a Brexitet, az amerikai protekcionizmus jegyében meg akarja osztani Európát. A világra nézve nagyon veszélyes, ha egy olyan állam, mint az USA, amely egykor a világgazdaság motorja volt, nacionalista irányba fordul. Úgy vélem, európai nézőpontból nem szabad lebecsülni az új típusú protekcionizmusban, rasszizmusban, sőt fasizmusban rejlő veszélyeket.
FARKAS ZOLTÁN
