szerző:
Lengyel Miklós
Tetszett a cikk?

Már a szakszervezetek is megosztottak a nyugdíjreform miatti tiltakozás módjával kapcsolatban.

Tudni kell egy sztrájkot befejezni! – hangsúlyozta Édouard Philippe francia miniszterelnök, aki abban reménykedik, hogy kifullad az ötödik hete tartó sztrájk- és tüntetéshullám, melynek célja a nyugdíjreform visszavonása.

A hatalom hátrál, de a leglényegesebb ponton nem enged: 2027-re egyensúlyba akarja hozni a nyugdíjkasszát. Ezért már 2022-ben be akarták vezetni a 64 éves korhatárt, de a miniszterelnök visszakozott. Ez végül nem történik meg, de a munkaadóknak és a szakszervezeteknek meg kell találniuk a módját, hogy a nyugdíjkassza ne legyen ráfizetéses – azt ugyanis az állam állja, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy Franciaország évek óta nem képes teljesíteni az eurózóna deficitnormáját. Vagyis nem tudja 3% alatt tartani a költségvetés hiányát.

A francia elnök hivatalba lépésekor, 2017 tavaszán nagy lendülettel kezdett a kormányzáshoz: meg akarta reformálni az egész eurózónát sőt az egész Európai Uniót, hogy versenyképessé tegye azt az Egyesült Államokkal, valamint a feltörekvő Kínával és Indiával szemben. Mindehhez Németország támogatását kell elnyernie, hiszen az Európai Unió legnagyobb gazdasága óriási költségvetési többletet tud felmutatni. Berlinből azonban azt üzenik Emmanuel Macronnak: előbb oldd meg a házi feladatot, azután szó lehet az uniós reformokról! A házi feladat – Merkel kancellár (és az Európai Bizottság) szóhasználatában – a költségvetés egyensúlyának a megteremtését jelenti. Ehhez kellene a nyugdíjkassza egyensúlya is.

A szakszervezetek megosztottak

A kormány döntése a korhatáremelés visszavonásáról kettéválasztotta a nyugdíjreform ellen egységesen tiltakozó szakszervezeteket. A mérsékeltek elfogadják a kormány javaslatát, de a keményvonalas szakszervezetek nem. A legelszántabbak tovább akarnak sztrájkolni, noha a közvélemény mind kevésbé megértő a közlekedési káosszal kapcsolatban.

A sztrájk ott okoz gondot igazán, és ezt jól tudják a szakszervezetek is. Vajon mennyire követik a legelszántabb szakszervezeteket a sztrájkbizottságok, ahol érezhető a fáradtság és a kiábrándultság? A kormány pontosan erre számít, miközben rámutat arra, hogy a tiltakozók nemigen képesek észszerű alternatíva felmutatására. Védelmezik a múlt vívmányait, melyeket egyre kevésbé képes finanszírozni a francia állam.

Január 16-ra tüntetéseket hirdettek meg a nyugdíjreform visszavonását sürgető szakszervezetek. Kérdés, hányan mennek el? Szombaton már jóval kevesebben tiltakoztak, mint korábban, amikor a szakszervezetek még egységesen követelték a nyugdíjreform visszavonását.

Eközben a miniszterelnök arról beszélt a France2 televízióban, hogy a kormány a végsőkig kitart a reform mellet. Édouard Philippe hangsúlyozta: most a munkaadóknak és a szakszervezeteknek közösen kell megtalálniuk a nyugdíjkassza finanszírozásának módját. A párizsi Le Monde cikkben tudakolja, hogy vajon lehetséges-e ez? "A nyugdíjreformot elutasító szakszervezetek zsákutcába vezetik a tagságukat" – hangsúlyozza Philippe miniszterelnök, aki tisztában van vele, hogy a szakszervezeti követeléseknek nincs pénzügyi fedezete, de azt szeretné, ha ezt nem a kormánynak kellene megértetnie a választópolgárokkal, hanem megtennék ezt a szakszervezetek és a munkaadók.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!