Nagy érdeklődés övezte az Ursula von der Leyen által bejelentett Green Dealt (Zöld megállapodás), az új uniós klímavédelmi stratégiát. Ez a stratégia többek között hatalmas összegeket különített el arra, hogy az Európai Unióban - legalábbis a villamosenergia-termelésben – teljes egészében felszámoljuk a szén felhasználását. Miután Mészáros Lőrinc megvált a Mátrai Erőműtől, már Magyarország kormánya is készen állt arra, hogy bejelentse, 2030-ig hazánk is felszámolja megmaradt, mintegy 1 GW kapacitású lignites erőművi blokkjait.
Hasonlóan járnak el más európai országok is, bár más és más céldátummal. Finnország 2029-re, Szlovákia pedig már 2023-ra szakít a szén felhasználásával, Görögország pedig hozzánk hasonlóan 2030-at jelölte meg. A valóság azonban az, hogy Magyarország és sok más európai ország csak kiszervezi az emisszióját – állapította meg a Sandbag, a londoni és brüsszeli székhelyű nemzetközi nonprofit agytröszt legfrissebb jelentése.
A Sandbag adatai alapján a nettó uniós áramimport 2015 és 2019 között a hétszeresére nőtt, 3 TWh-ról, 21 TWh-ra. Az import több mint háromnegyede (79%) három jól körülhatárolható régióból érkezett 2019-ben: Oroszországból, Ukrajnából és a nyugat-balkáni országokból, elsősorban a volt jugoszláv tagköztársaságokból. A legnagyobb importáló országok között pedig a negyedik helyen hazánk is megtalálható,
a nettó uniós áramimport 13 százaléka Magyarországra érkezett.
„Az importból származó villamos energia aránya itthon 2018-ban meghaladta a harminc százalékot, (a Mavir adatai alapján 31,6% volt) és ebben messze a legnagyobb részt az Ukrajnából érkezett áram adta” – mondta Bart István, a Klímastratégia Intézet 2050 vezetője. A szakértő szerint így viszont csak papíron igaz az, hogy hazánk egy főre jutó szén-dioxid kibocsátása az egyik legalacsonyabb Európában. „A helyzet az, hogy Magyarország kibocsátási mutatói részben azért olyan jók, mert az általunk felhasznált energia megtermelésénél keletkező CO2-kibocsátásért az ENSZ-szabályok alapján Ukrajna felel. Ez a nyugat-ukrajnai burstini energiaszigeten található erőművekből származik, amelyek ráadásul elavultak, rossz hatásfokon működnek, és erősen környezetszennyező szénnel üzemelnek” – emelte ki a Bart István.
Az ukrán villamos energia legnagyobb vásárlója Magyarország, hazánk a teljes ukrán áramimport mintegy 60 százalékát vásárolja, 2018-ban mintegy 5 Twh-t. Az ukrán villamos energia azért is hasít ki mind nagyobb szeletet a magyar energiamixből, mert olcsóbb, mint az itthon előállított. A versenyképességi előnyt az jelenti, hogy 2015 óta az unióban termelt villamos energia után az erőműveknek 25 eurós tonnánkénti szén-dioxidos kvótaárat kell megfizetniük. „Mivel Ukrajna nem része európai kibocsátáskereskedelmi rendszernek (ETS), ez változó mértékben, 15-25 százalékkal teszi olcsóbbá az onnan származó áramot” – mondta Bart. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ukrajnában van karbonadó, ez azonban az uniós tétel töredéke, 2019-ben 10 hrivnya tonnánként, azaz mintegy 30 eurocent. „Ez a helyzet persze nem csak azzal jár, hogy az emisszió áttevődik Ukrajnába, hanem a magyar termelőket is versenyhátrányba hozza” – hangsúlyozta Bart István.
A tanulmány szerint az európai kibocsátás-csökkentési törekvésekkel az lenne összhangban, ha az EU-ba irányuló áramimportra is rákerülne a szén-dioxid kibocsátás költsége, akár úgy, hogy az áramimportőröket bevonják az ETS-rendszerbe, akár úgy, hogy az Európai Bizottság által nemrégiben felvetett karbonvámok az áramra is vonatkoznának. A Sandbag számítása szerint ez éves szinten 630 millió eurós bevételt jelentene az uniós országoknak, valamint helyzetbe hozná a helyi termelőket is az importált árammal szemben.
„Ez a magyar kormány klímastratégiájába is szervesen illeszkedne, amely az import részarányának csökkentését és a hazai termelés növelését tűzte ki célul” – hangsúlyozta Bart István. Az importáramra vonatkozó karbonvám vagy az importőrök bevonása az ETS-be uniós hatáskör, és a Green Dealben mindkét opció szerepel, mire azonban lépésre kerül sor, még évek telhetnek el. Addig azonban az EU határvidékén egyre súlyosbodik a helyzet. Görögország most készül kialakítani határkeresztező kapcsolatot Egyiptommal, miközben Törökországban – amely szintén importőri babérokra tör - és a Nyugat-Balkánon komoly szénerőművi beruházások zajlanak, méghozzá elsősorban kínai tőkéből. Ezeknek a beruházásoknak az elsődleges célja pedig az egyre „éhesebb” uniós árampiac ellátása.
„Márpedig, ha az az uniós klímastratégia, hogy itthon leszerelünk egy szénerőművet, és a szomszédban építünk egy másikat, akkor semmit sem értünk el” - vélte Bart. Ennél még az is jobb, ha az unióban állítjuk elő azt az áramot, az európai energetikai infrastruktúra ugyanis lényegesen jobb állapotban van. A Sandbag becslése szerint évente 11 millió tonnányi szén-dioxiddal kevesebb kerülne a légkörbe, ha itthon termelnénk meg a felhasznált villamos energiát.
