A múlt héten egy ideig 340 forintot kellett adni egy euróért, majd azt közölte a KSH, hogy januárban a fogyasztói árak 4,7 százalékkal haladták meg az előző évit. Utóbbi kettős rekord: többesztendős hazai és aktuális európai csúcs.

A meglóduló árak és a gyenge forint között némi összefüggés annak ellenére felfedezhető, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezető közgazdászai úgy vélik, az árfolyam és az árszint alakulása között lazább az összefüggés, mint korábban volt. Ők egyúttal az alapkamat és az árfolyam közti kapcsolatot is bagatellizálják.

A forint árfolyama trendszerűen csökken, ami ezer apró ok mellett alapvetően arra vezethető vissza, hogy a miniszterelnök néhány éve kiadta a jelszót: 2030-ra be kell fogni Ausztriát. Mind a költségvetési, mind a jegybanki politika ezt az instrukciót követi, a gazdasági növekedés erőltetése és a pénzbőség az inflációban és a forint gyengülésében egyaránt visszaüt.

Az MNB azt nem mérlegeli, hogy a forintban tartott megtakarítások, bérek és nyugdíjak, eszközök és vagyonok ütemesen veszítenek az értékükből. Fontosabb, hogy a leértékelődő forinton a jegybank árfolyamnyereséget könyvel el. A meglódult inflációt és az elernyedt forintot pedig rendre azzal magyarázzák a Szabadság téren, hogy a jelenség átmeneti.

További részletek az e heti HVG-ben.