Orbánnak titkos alagutat építenek a Puskás Aréna alá kétmilliárd forintért - lényegében ez volt a fő üzenete annak a videónak, amit Stummer János, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke tett közzé még kedden a Facebook-oldalán. Egy ilyen bejelentés után az emberekben akarva-akaratlanul is felrémlik egy kép azokról a diktátorokról, akik titkos alagutakat építetnek maguknak, hogy ha majd eljön az idő, akkor a népharag elől ezeken a helyeken keresztül menekítsék az irhájukat. A Stummer-videó vitathatatlanul erre a nem túl hízelgő képre erősített rá, hangsúlyozva, hogy az alagutat kifejezetten Orbánnak készítenék, titokban. Nem csoda, hogy sokakban egyből beugrott, hogy anno Rákosi Mátyás is építetett magának egy titkos alagutat a stadionba, a Rákosi-páholy mögött.

Stummer azért szerzett tudomást magáról a beruházásról, mert a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, egyik tagja. Márpedig vannak olyan beruházások, amelyeknél a kérelmező - amelyik lehet a kormánytól is független állami intézmény - nemzetbiztonsági okokra hivatkozva azt kéri, ne kelljen nyilvános közbeszerzési eljárást kiírnia rá.

A köznyelvben titkos közbeszerzésnek hívott eljárás nem fideszes találmány, 2010 előtt is bőven akadt rá példa. Például ha a hírszerzést végző Információs Hivatal épületében kell felújítást végezni, akkor az IH kérelmezheti, hogy ne kelljen közbeszerzést kiírnia biztonsági okokból. De van, amikor nem a közbeszerzést titkosítják, hanem annak egyes részeit. És klasszikusan ilyennek számítanak a nagykövetségek rekonstrukciós munkái. Ám ez nem jelenti azt, hogy a beruházás titokban is marad. Ha például Kínában egy magyar nagykövetséget újítanak fel, akkor azt a kínaiak tudni fogják, hiszen látják a munkálatokat. Csak azt nem kötik a magyarok az orrukra, hogy az épületen belül pontosan milyen munkálatokat végeznek.

Hasonló történik az Arénába tervezett alagút esetében is, erre utalt is a Puskás Aréna vezetése is a Facebookon: nem titokban épül valami, de a beruházás bizonyos paraméterei titkosak. Az egész beruházást amúgy is képtelenség lenne titokban tartani, hiszen mindenki látni fogja, hogy építkeznek. Ha pedig kész lesz az aluljáró, akkor azt nem csak védett személyek, hanem más fontos vendégek és azok kísérői is használják majd, nem úgy mint a már említett “K vezetékes rendszereket”, amelyek pontos helyszíneit még a nemzetbiztonsági bizottság tagjai sem ismerik.

Túry Gergely

A titkos közbeszerzések nem számítanak ritkának, sőt, a szocialista és a fideszes kormányzatot is elég sok olyan vád érte, hogy indokolatlanul sokat titkosítanak közbeszerezéseket. De ha indokolatlan is egy-egy közbeszerzés mentesítése, akkor sem az a kérelmező célja, hogy egy atombunker mélyén a teljes titokban zöld békaembereket fejlesszenek ki őrült tudósok és erről ne szerezhessen tudomást a nép, hanem az, hogy bizonyos cégek előnyt élvezzenek a piacon. A titkos közbeszerzésben ugyanis rendszerint nem kell több ajánlatot kérni, elegendő csak egy "baráti" vállalattal megbeszélni a szállítási feltételeket. Emellett ilyenkor nincs ellenőrzés sem a műszaki tartalom, sem a pénz mennyiségéről. Attól sem kell tartani, hogy a nagy költekezés botrányt kavar, mert aki kiszivárogtat valamit az államtitokból, azt titkos tárgyaláson vonhatják felelősségre.

Évente legalább 80 ilyen titkos közbeszerzés kap zöld utat csak a nemzetbiztonsági bizottságon belül,

de például a honvédelmi bizottság is szokott tárgyalni ilyen témákat, ott is bőven akadnak ilyen kérelmek. A titkos közbeszerzés tehát nem újdonság, a menete is ugyanaz régóta: az az intézmény, amely ilyen módon akar beruházást végeztetni, ír egy kérelmet arról, hogy nemzetbiztonsági okokból titkos legyen a közbeszerzés - vagy egyáltalán ne legyen közbeszerzés. A kérelemhez mellékelnie kell az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat, így például az Információs Hivatal vagy az Alkotmányvédelmi Hivatal szakmai állásfoglalását is.

Ebben az állásfoglalásban a titkosszolgálatok leírják, hogy az adott beszerzés milyen okból minősül minősített beszerzésnek. Ilyenkor azt mérlegelik, hogy a beszerzés során milyen minősített adatokat (államtitkokat) lenne szükséges a gazdasági szereplők rendelkezésre bocsátani és milyen okból, valamint azt is, hogy a beszerzés mely körülményeivel kapcsolatban állnak fenn biztonsági, nemzetbiztonsági kockázatok és melyek ezek. De egyebek mellett azt is le kell írniuk ebben az állásfoglalásban, hogy a beszerzés milyen különleges biztonsági intézkedést igényel és milyen okból. Állást kell foglalniuk abban is, hogy fennállnak-e az országnak olyan alapvető biztonsági érdekei, illetve az állam biztonságához fűződő alapvető érdekek vagy az információk megőrzéséhez fűződő érdekek, amelyek a beszerzéssel összefüggő információk megőrzését indokolttá teszik.

Stummer János

MTI / Balogh Zoltán

A titkosszolgálatok állásfoglalásával megerősített kérelmet megkapja az illetékes miniszter (jellemzően Pintér Sándor belügyminiszter), majd tőle elkerül a Nemzetbiztonsági Kabinethez. A kabinettől kerül tovább a kérelem a parlament nemzetbiztonsági bizottságához. A Stummerhez eljutott dokumentumcsomag is ezt az utat járta be, hiszen a legvégén a bizottságnak kell engedélyeznie a mentesítést. Igen ám, de

a parlament nemzetbiztonsági bizottsága a valóságban egy gittegylet, hiszen az ellenzéknek nincs különösebb mozgástere benne: a testületben uralkodó fideszes többséggel bármit meg tud szavaztatni a kormánypárt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a Nemzetbiztonsági Kabinet rábólintott a mentesítésre, akkor csak formaság átnyomni azt a bizottságon. Ezzel Stummer is tisztában van, hiszen elnökként pontosan tudja, mekkora az ellenzék mozgástere (semekkora). Tehát számíthatott rá, ha elnökként jelzi, hogy nem hajlandó napirendre tűzni a kérdést, akkor a fideszes tagok átnyúlnak a feje fölött és végigviszik azt. Ez volt az a pont, ahol Stummer - kihasználva a fideszes tagok reakcióját - a politikai színtérre vitte ki a témát és megpróbálta azt a saját szája íze szerint tematizálni. Így lett a beruházásból “Orbán titkos alagútja”, miközben a kormányzat magyarázkodásra kényszerült.

Facebook / Orbán Viktor

Stummer minden bizonnyal számolt azzal, hogy ennek a politikai akciónak milyen következményei lesznek. Mivel minősített adatot hozott nyilvánosságra, ezért borítékolható, hogy le fogják szedni a bizottság éléről és tagja sem lehet majd a testületnek. És ez még az enyhébb következmény, mert büntetőeljárás is indulhat ellene minősített adattal való visszaélés miatt. Őt ugyanis mint a bizottság valamennyi tagját (és a tagoknak segédkező szakértőket) titoktartási kötelezettség terheli, csak ezzel a feltétellel ülhet bent a zárt üléseken. Pedig lett volna könnyebb út is, csak akkor nem szólt volna ekkorát a sztori. Ha Stummer a bizottsági ülés után például azt nyilatkozta volna a sajtónak, hogy az ellenzéki tagok, beleértve őt magát, nem volt hajlandó igent mondani egy közbeszerzés titkosítására, még nem árult volna el államtitkot és a “cinkos” ellenzéki szereptől is megvédte volna magát és még szivárogtatnia sem kellett volna. Igaz, abban az esetben a közvélemény csak később értesült volna az alagútról, legkésőbb akkor, amikor elkezdik azt építeni.

A Puskás Aréna alá tervezett beruházás nem amiatt figyelemreméltó, mert épül egy ilyen alagút vagy a fenntartót mentesítik a közbeszerzés alól, hanem azért, mert

azzal, hogy azután kezdik el a munkát, hogy az aréna már megépült, sokkal költségesebb lesz a projekt, mintha akkor építették volna meg, amikor a stadiont.