A szomszéd olimpiája mindig zöldebb

Nagyszabású célok, rengeteg újrahasznosított eszköz, megújuló energia és minimális nézőszám: a tokiói szervezők szerint az idei olimpia minden eddiginél zöldebb. A kritikusok azonban arra mutattak rá, hogy nagyon nem mindegy, milyen szempontokat nézünk, és ha más indikátorok alapján számoljuk, az elmúlt évtizedek legkevésbé zöld sporteseményei között szerepel a mostani megmérettetés.

  • Dobos Emese Dobos Emese
A szomszéd olimpiája mindig zöldebb

Tokió 2020

Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.

Több ezer kilométernyi repülőút, egyszer használatos eszközök, a nulláról felhúzott infrastruktúra és sportlétesítmények: nem kevés környezetterheléssel jár egy akkora sportesemény, mint az olimpia. Az olimpiák környezetre gyakorolt hatásával az 1990-es években kezdtek el foglalkozni, az elmúlt 30 év során azonban – az aggodalmak ellenére – egyre kevésbé fenntarthatók, egyre környezetpusztítóbbak voltak a legendás sportjátékok.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak 2020-ban állított össze egy 40 pontos ajánlást a szervezők részére az alapján, milyennek szeretnék a jövő olimpiáit, de ebből is csak kettő pont vonatkozik a fenntarthatóságra. Bár más pontoknál is említik, hogy a fenntarthatóságot figyelembe kell venni, a konkrét ajánlások között csupán olyasmik szerepelnek, hogy készítsenek fenntarthatóságra vonatkozó stratégiát, működjenek együtt különböző szervezetekkel, vegyék figyelembe a fenntarthatóságot a beszerzések során, és csökkentsék az utazást, valamint kompenzálják az ennek révén keletkező kibocsátást. A nemzetközi sportközösség is csak 2018-ban indította el a „Sports for Climate Actiont”, vagyis a sportok a klímaakcióért kezdeményezést.

Az pedig, hogy egy-egy olimpia mekkora környezeti lábnyomot hagy maga után, rendkívül komplex kérdés. A kutatók szerint azonban a megoldás egyszerű: összességében a helyi szervezőbizottság kapacitásán múlik, mennyire tudja megvalósítani az ajánlásokat, illetve azon, hogy a nemzetközi szervezőbizottság mennyire hajlandó ebben támogatni.

A cikk szerint az olimpiák karbonlábnyomát legfőképpen három fő tényező teszi ki. Ezek:

  • az utazás (ebbe beleértik a több ezer sportoló, a szakmai stáb stb. és még több néző repülővel történő útját),
  • az olimpia lebonyolításának energiaszükséglete és ennek forrása, valamint
  • a konstrukció, vagyis hogy új sportlétesítményeket és infrastruktúrát kell kialakítani a helyszínen a szervezőknek.
MTI / AP / Szato Kiicsiro
Mindennek azonban van oda-vissza hatása is: az olimpiák jelentős a karbonkibocsátással rendelkeznek, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz. A klímaváltozás miatt pedig egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az olimpiák is: egyfelől a szervezőknek számolniuk kell a melegebb hőmérséklettel, illetve az egyre intenzívebb és gyakoribb extrém időjárási jelenségekkel, ami megnehezíti a kültéren megrendezett sportágak versenyeit. Ez különösen a téli olimpia esetében látványos: ugyanis a megfelelő helyszíneknek már csak töredéke jöhet majd szóba a közeljövőben. De már a tokiói olimpia esetében is a saját bőrükön érzik a versenyzők a klímaváltozás hatásait, ugyanis az egyik legmelegebb időben és legmagasabb páratartalomban megrendezett játékokról van szó.

Az egyre zöldebb olimpiák egyik mérföldkövének tartják a 2000-ben az ausztrál Sydney-ben megrendezett játékokat, mert ennek a szervezésében az ausztrál Greenpeace is részt vett, a környezetvédelmi szervezet nyerte meg azt a nyílt tervpályázatot, ami az olimpiai falu megtervezésére irányult. Ehhez a környezetvédők teljesen autómentes, napenergia működtette, toxikus anyagok nélküli dizájnt álmodtak meg. S amíg a 2008-as pekingi olimpiát már nagy arányban teljesen megújuló energia "működtette", a szervezőket többen kritizálták amiatt, hogy az építkezések során nem voltak előtérben a környezetbarát, fenntartható törekvések.

Tokió már zöldebb

A koronavírus-járvány miatt erre az évre halasztott, Japánban megrendezett olimpia a célkitűzései szerint már sokkal zöldebb az elődjeinél: ez az első, amely már a tervek szerint karbonsemleges lesz. (A pontos számokat a szervezők a rendezvény végeztével teszik majd közzé.)

Ezt a szervezők többek között úgy érik el, hogy 60 százalékban a már meglévő, kiépített infrastruktúrát és létesítményt használnak újak felhúzása helyett. Ezenkívül, amit csak lehet – így például a versenyek helyszínét, valamint az olimpiai falut – megújuló energiával működtetik, és elektromos járművekkel közlekednek a helyszínek között a résztvevők.

Egyes faelemeket például helyi japán hatóságok adományoznak a szervezőknek, ezek az elemek a sportesemények végeztével visszakerülnek az adományozóhoz, és ismét felhasználják, például padként, vagy egy iskolaépület részeként. A fáklyavivő újrahasznosított Coca-Cola-palackokból készült ruhát viselt, és maga a hidrogén működtette fáklya is újrahasznosított alumínium. Az olimpikonok is újrahasznosított kartonágyakon alszanak és háztartási műanyaghulladékból készült pódiumokon vehetik át az okostelefonokból kinyert nemesfémekből készült érmeket.

MTI / AP / Morry Gash

A Reuters egyik cikke szerint azonban a nézők hiánya az a tényező, ami miatt még akár zöld is lehet a 2021-es tokiói olimpiai játékok, ugyanis jelentősen kevesebb pöfékelő turistabuszra, vagy elszórt chipses zacskóra számíthat így a rendezvény. És kevesebb utazásra ugyebár.

...vagy mégsem?

Persze a tokiói játékokat is érte bőven kritika: Konisi Maszako, az olimpiai játékok fenntarthatósági bizottságának egyik tagja, és a WWF japán szakértője szerint például nem újrahasznosítani kellene a műanyagot, hanem betiltani az egyszer használatosakat. Egy másik kutató, a Cambridge University Press oldalán megjelent cikkében is arra a következtetésre jutott, hogy könnyebb beszélni a zöld célokról, mint meg is valósítani ezeket és a tokiói olimpia úgy tűnik, csak 9,2 százalékkal lesz „zöldebb”, mint a megszokott variáció.

Ezenfelül több szakértő csak zöldre mosásnak tartotta a fenntarthatóságra, karbonsemlegességre és hulladékmentességre vonatkozó kezdeményezéseket, és egyenesen 1992 óta a harmadik legkevésbé fenntartható olimpiának tartja a tokiói játékokat.

A Lausanne-i egyetem kutatói tettek közzé egy – a neves Nature Sustainability-ben megjelent – tanulmányt, amely az olimpiák környezeti lábnyomával foglalkozik. A kutatók ugyanakkor megállapították azt is, hogy nincs egy egységes szempontrendszer és módszertan, ami alapján össze lehetne hasonlítani az egyes sportrendezvények fenntarthatóságát.

AFP / YOSHITAKA NISHI

A tudósok szerint a legfőbb gond a méretből fakad: ez már alapból predesztinálja az adott olimpia környezeti-társadalmi-gazdasági hatását. A legrosszabbul általában az olimpiák a költségvetésnél teljesítettek, hiszen hírhedten túlfutnak a szervezők az eredeti költési terveken. Ezt követi az új konstrukciók szükségessége, valamint a társadalmi biztonság – a tokiói olimpia miatt például több mint 500 embert költöztettek el a lakhelyéről. A legjobban pedig az utóélet szempont alapján teljesítenek a játékok: ez alatt a kutatók azt értik, hogy újfajta hasznosulást találnak az újonnan felépített létesítményeknek – ennek az ellenkezője azért többször előfordult az idők során.

Legzöldebbek és legkevésbé zöldek

A cikk szerint a legkevésbé fenntartható olimpiák eddig a 2014-es, az oroszországi Szocsiban megrendezett téli, és a 2016-os Rio de Janeiro-i nyári játékok, a legfenntarthatóbbak pedig a téli 2002-es, Salt Lake Cityben, valamint az 1992-es, a francia Albertville-ben megrendezettek voltak. A szakértők szerint a téli olimpiák nagy előnye, hogy alapból kevesebb nézőt vonzanak és nem nőttek akkora mértékben az elmúlt évtizedekben, mint a nyári játékok. Az albertville-i olimpiát is számos kritika érte azonban korábban a környezeti fenntarthatóság szempontjából: például azért, mert úgy alakították ki a sípályákat, hogy az később növelte a földcsuszamlás veszélyét, kivágtak fákat, és belerondítottak az állatok természetes élőhelyébe is.

A szocsi olimpiát az egyik legfenntarthatóbbnak nevezték először, hogy később valóságos környezeti katasztrófaként aposztrofálják: bár inkább környezetbarát építőanyagokat, így sok esetben fát használtak, ezek egy részét illegálisan vágták ki, állatok természetes vonulási útvonalain létesítettek utakat az építkezésekhez, a szennyvizet pedig kezeletlenül engedték a természetes vizekbe. A téli olimpiai játékok helyszínéül szolgáló völgy élővilágát egyébként a tervek szerint 2030-ig fogják helyreállítani. A brazil játékok esetében is a vízzel volt gond: a riói, alapból rossz vízminőség az olimpia után csak még rosszabb lett. S míg a nézők hazautaznak, a helyiek ott maradnak, viselve ezek következményeit.

Résztvevők a 2014-es szocsi téli olimpia férfi sífutók szabadstílusú 50 kilométeres tömegrajtos versenyében Krasznaja Poljanában, a Laura Sífutóközpontban 2014. február 23-án
MTI / EPA / Jean-Christophe Bott

A szakértők szerint már csak azért is lenne nagyon fontos, hogy az olimpiákat a lehető legfenntarthatóbban rendezzék meg, mert a magas nézőszámnak köszönhetően fontos szemléletformáló szerepük van. Ám, ahogy a saját szempontrendszerük alapján megvizsgálták az elmúlt 30 év olimpiáit, arra a következtetésre jutottak, hogy ez idő alatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is számtalan, fenntarthatóságra irányuló célt kitűzött, és csatlakoztak az ENSZ fenntarthatósági céljaihoz, a párizsi klímaegyezményhez.

De amíg kommunikációban és vállalásokban egyre zöldebbek lettek, a gyakorlatban egyre környezetszennyezőbbek lettek az olimpiák.

A Lausanne-i egyetem kutatói szerint a megoldás egyébként az lenne, ha csökkentenék az olimpiák méretét, és ezenfelül független szakértőkből álló testületet állítanának fel, ami a fenntarthatósági törekvéseket vizsgálná. Emellett a tudósok azt a javaslatot tették még, hogy az olimpiákat forgásban néhány nagyváros rendezze meg, hogy ne kelljen négyévente újabb és újabb országok városaiban új infrastruktúrát építeni.

Útmutató cégvezetőknek

Útmutató cégvezetőknek

Nem félünk eléggé

Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.