Árvíz és éhínség pusztít Észak-Koreában

Több mint ezer ház vált lakhatatlanná és több mint ötezer embert kellett kitelepíteni a 24 milliós országban, amely amúgy is számtalan nehézséggel küszködik, mert a hadsereg kapja a GDP oroszlánrészét, míg a lakosságnak csak a maradék jut. Az árvíz azért tragikus, mert tavaly nagy tájfun tette tönkre a termést. Kim Dzsong Un erre hivatkozott, amikor sírva kérte népe bocsánatát a gyalázatos élelmiszer-ellátásért.

Csütörtökön a kommunista párt vezetése ülést tartott. Ezen a diktátor nem vett részt, de megüzente döntését: vessék be a hadsereget! Csakhogy a lakosság már retteg a katonáktól, de miért?

Életveszélyben a nemzeti együttműködés rendszere Észak-Koreában

A dél-koreai hírszerzés információi szerint olyan súlyos az élelmezési válság a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban, hogy a hatalom kénytelen a hadsereg élelmiszer-fejadagjainak csökkentésére is. Ennek az a következménye, hogy a katonák egy része fegyveres banditává változik, akiket a rendőrség sem képes megfékezni. A lakosság retteg a hadseregtől, holott a katonák eddig a nemzeti büszkeség szimbólumai voltak.

Kim Dzsong Un, amikor sírva kérte népe bocsánatát a rossz élelmezési helyzet miatt, akkor úgy rendelkezett, hogy a hadsereg élelmiszer-készleteiből adjanak át jelentős részt a civil lakosságnak, amely egyes területeken éhezik.

Miért alakult ki a tömeges éhség abban a rendszerben, amely 1945-ben a Szovjetunió segítségével jött létre, de nemzeti kommunista diktatúra lett, miután Moszkva és Peking szakított egymással?

Dzsucse – a szuverén erő: ez volt a rendszer alapító Kim Ir Szen elképzelése: Észak-Korea népe a világgal szemben egyedül is csodát művel, megvalósítja a kommunista paradicsomot. Ma már Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsong Un van hatalmon, de a kommunista paradicsom távolabbinak tűnik, mint a dzsucse meghirdetése idején. Akkor ugyanis még sokan hittek a kommunista paradicsomban, de manapság a hitbuzgalom csak néhány veteránt jellemez. A nagy példakép, a Szovjetunió megbukott, Kínában pedig a kommunista párt piacgazdaságot hozott létre, amely az Egyesült Államokkal versenyez, és végképp lemondott a kommunista paradicsomról.

Kim Dzsong Un apja, a dinasztia középső tagja azzal egészítette ki a dzsucsét, hogy a kommunista paradicsom helyett a szuverén észak-koreai hatalom megerősítését állította a középpontba. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindent a hadseregnek. Így lett Észak-Korea "atomhatalom", melynek vezérével Trump elnök is leült tárgyalni. Csakhogy a tárgyalásokból PR-akción kívül semmi sem lett.

Külföldi támogatás?

Észak-Koreának egyetlen igazi szövetségese van, ez pedig Kína, amely semmiképp sem szeretné, hogy az északi határai mentén megjelenjenek USA szövetséges katonák. Amikor Kim Dzsong Un hatalomra került, akkor Peking neki reformokat ajánlott, de ezt az ifjú diktátor elutasította. Megölette mentorát, aki a kínai reformok végrehajtását készítette elő. Kim Dzsong Un számára továbbra is a hadsereg az abszolút prioritás, de ha már őket sem tudja ellátni, akkor a rendszer alapjai kerülhetnek életveszélybe.

Peking ugyan támogatást ígér, de kivár. A kínaiak azt szeretnék elérni, hogy a válság rádöbbentse a még mindig ifjú diktátort, hogy a dzsucse útja járhatlan. Csakis valamilyen kínai típusú reform képes megoldani Észak-Korea problémáit, amelyet az ENSZ szankciói is súlyosbítanak. Ezeket az ENSZ-szankciókat, amelyek az atomfegyver-kísérletek és a rakétarendszerek fejlesztése miatt sújtják Észak Koreát, Kína is aláírta. Erre hivatkozva késleltetheti a támogatást Észak-Koreának, amelynek élelmiszer helyett egyelőre be kell érnie a diktátor bocsánatkérésével és könnyeivel.