Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
„Mindenkinek van terve addig, amíg pofán nem vágják” – Mike Tyson nyilatkozta ezt egyszer, amikor azt kérdezték tőle, mi a terve az Evander Holyfield elleni mérkőzésen. És ezt idézte most, a Portfolio konferenciáján Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is, aki az előtte felszólaló kormánytagok kincstári optimizmusával szemben igen sötét jelent és (legalábbis közeli) jövőt vázolt fel. Hernádi szerint Európát a valóság vágta pofán az elmúlt időszakban, és egy olyan, kétpólusú világrend van kialakulóban, amelyben a kontinens, az Európai Unió keresi a helyét.
A változást érzékeltetve Hernádi – ezúttal Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versét idézve – fordulópontként az Északi áramlat felrobbantását nevezte meg, amikor
„Minden Egész eltörött. / Fut velem egy rossz szekér”.
A gázvezeték felrobbantásával elértünk arra a pontra, ahonnan nincs visszaút” – fogalmazott a Mol-vezér, felidézte ugyanakkor azt, hogy a kétpólusú világrend (újbóli) kialakulása már korábban elkezdődött. Donald Trump Kína-ellenes intézkedései már ebbe az irányba hatottak, de a Covid-járvány idején is megmutatkozott az, hogy a korábbi, a „töretlen globalizációra” alapuló gazdasági berendezkedés, a „növekedés szakasza” ér véget. Hernádi szerint azonban nem deglobalizációról van most szó, hanem arról, hogy két csoportra szakad szél a globalizációs együttműködés: az USA és szövetségesei lesznek az egyik oldalon, míg Oroszország lassan Kínához sodródik, és abba a globalizációs körbe kerül, amelyet Kína fémjelez.
Ez súlyos gondokat okoz nekünk Európában - emelte ki Hernádi. Hozzátette: a helyzetet az is alapvetően befolyásolja, hogy ezt a változást nem a gazdaság logikája alapján hozta létre, hanem kormányzati döntések következményeként alakult ki. Mint fogalmazott:
a politika ördögszekerén ül az üzlet.
Európa pedig a rövidebbet húzza ebben: jóllehet az EU már a 2010-es évek közepén megfogalmazta új energiastratégiáját, és abban a legfontosabb kockázatként az orosz energiahordozóktól való függést nevezte meg, ám amíg akkor a földgázfelhasználás 30 százaléka érkezett Oroszországból, ma ez az arány 39 százalék. Az olajnál ez az arány 27 százalék, de a dízelnél is 10 százalék – sorolta Hernádi, felvetve: hogyan fogjuk ezt pótolni, ha az új globalizációs világrendben Oroszország egy másik pólushoz fog közelíteni?
Az alternatíva megtalálása pedig nem könnyű, nem lesz gyors, ráadásul igen költséges folyamatról van szó – folytatta. A 400 milliárd köbméteres európai gázszükségletnek például 90 százaléka importból származik, és az LNG-kapacitásokat is figyelembe véve jövőre hiányozhat a rendszerből 30-50 milliárd köbméter gáz. Ez nem politikai kérdés: logisztikai hálózatokat kell teremteni, csöveket kell telepíteni – emelte ki, ez pedig nem megy egyik napról a másikra.
Az energiahiány pótlásának rövid távú eszközeit is kritizálta: a német kormány – benne a Zöldekkel – szénerőművekkel próbálja pótolni az áramtermelésből kieső forrást, „a tűzifa lett az új arany” Európában. Eközben pedig a döntéshozók „hetek alatt összelapátolt szankciós csomagokkal” élnek.
A magyarországi megoldásokat is bírálta a Mol vezetője. Kiemelte: a különadók, az árstopok és a tűzifarendelet is arra utal, hogy „a gazdaságot kormányzati szobákból intézik”. A Mol-nak pedig komoly szerep jut ebben az államilag irányított gazdaságban: Hernádi kiemelte, a különadókból származó bevétel 30 százalékát adja a Mol, ha pedig az ársapkából eredő költségeket is hozzátesszük, már 50 százalékos ez az arány. „Tudjuk, hogy válság van, meg kell oldani a problémákat. Ha ez csak 10-12 évente van, akkor a Mol lehajtott fejjel megcsinálja, de tudnunk kell, hogy ezek átmeneti megoldások” – fogalmazott, hozzátéve azonban: minden ilyen intézkedés beruházások elől veszi el pénzt, aminek 5-10 év múlva lesznek érezhető következményei.
Végleges megoldásként egyfelől az energiatermelés átállítását nevezte meg, a függés minimalizálásával, a zöld átmenet folytatásával, rövid távon azonban csökkenteni kell a fogyasztást, „el kell fogadtatni azt a paradigmát, hogy nem lesz olcsó az energia” – fogalmazott, hozzátéve,
nem kell azon nevetni, hogy egyes országok spórolnak, ez a valóság ma. A spórolás nem bűn, a pazarlás bűn.
Kiemelte azonban azt is: a fosszilis energiától való megszabadulás, bármilyen lassan haladt a válság előtt is, könnyebb feladat, mint az orosz függéstől való megszabadulás, hiszen a zöld energiatermeléshez szükséges anyagok egyharmadát is az oroszok termelik, a másik nagy szállító pedig Kína – nem szabad tehát minden hidat felégetni.
Utolsó feladatként az észak-déli energiafolyosó erősítését nevezte meg, ezen belül pedig a regionális energiatermelési összefogást. Ha ezeket nem hajtjuk végre, akkor a két pólus közé szorulhat be Európa: be kell illeszkednünk ebbe a rendszerbe. „A valóság képen törölt mindenkit, tekintsük ezt egy kijózanító pofonnak, térjünk vissza a józan ész politikájához” – zárta Hernádi.
Nyitóképünkön Hernádi Zsolt az MCC Feszten beszél Esztergomban júliusban.
