"Szégyelljék magukat"

A megerősödő FDI-beáramlás és a magyar cégek külföldi befektetése, a kifektetés mellett a belső forrásokat is aktívabban kell használni Nagy szerint, aki ennek eszközeként az egyedi kormánydöntéseket és a gyármentő programot említi. Mindkét program a nagyvállalatok számára segítség, ezt az energiaintenzív kkv-k számára biztosított támogatás egészíti ki.

Várják a hitelkihelyezés növelését – "kezdünk visszakanyarodni a jegybankhoz, de megígértem, hogy nem beszélek erről". Nem vagyunk képesek behozni a vállalati hitelezés lemaradását ilyen magas kamatok mellett, ami részben a bankokon, nagyrészt a jegybankon múlik – teszi hozzá, és az is kiszalad a száján, hogy "szégyelljék magukat".

Szerinte szükséges, hogy a hitelek nagy része jelenleg támogatott hitel, de nem ez a normális.

Exportálni kell!

Magyarország az OECD rangsora szerint a 4. legnyitottabb gazdaság, beruházási ráta szerint 3., FDI beáramlásban 9., az itt lévő tőkében azonban a 16. Ezen van mit javítani Nagy Márton szerint. Kiemeli: ezt erősíteni kell.

Nagy azzal folytatja, hogy a magyar vállalatok – ha még exportban nem is – már nagyobb erőt képviselnek a gazdaságban. Van azonban pár szektor, ahol ezt nem sikerült: ilyen a feldolgozóipar, az élelmiszeripar, a bolti vegyes kiskereskedelem, illetve a szállítás, logisztika. A logisztikával kapcsolatban hozott a kormány versenyképesség-javító intézkedéseket – teszi hozzá.

Probléma az is, hogy az exporterősség nem tud növekedni, az exportképes hazai vállalatok aránya még mindig csak 5 százalék. Ennek változtatására növelni kell a magyar cégek beágyazottságát a nemzetközi értékláncokba – vagyis több első szintű beszállítóra van szükség – emeli ki a gazdaságfejlesztési miniszter. A kettes szinten dominánsnak kell lenni, ez a két dolog kell ahhoz, hogy az FDI-nak legyen valódi multiplikátorhatása.

Szükség van a gazdasági migrációra

Az extenzív (mennyiségi) növekedés után egy intenzív (minőségi) növekedésre kell átállni – adja ki a feladatot Nagy, aki szerint a minőségi ugráson túl az is kihívás, hogy legyen elég energia.

2021-ben 43 terrawatt energiát fogyasztott az ország, ez 2030-ra 68 terrawattra emelkedhet, ezt meg kell oldanunk – folytatja.

A másik kihívás a munkaerőpiac, szerinte kellene még félmillió ember a munkaerőpiacra. Ezt részben az inaktívok aktivitásával, részben gazdasági migrációval lehet kezelni.

Kiemeli: a növekedést csak egyharmad részben finanszírozzák külső forrásból, itt sem az uniós források, hanem a működőtőke-beruházások (FDI) dominálnak. Az FDI is megváltozott: amíg 2010-ben az ipar 25 százalékát adta, 2021-ben már 45 százalékát, vagyis az ipar dominál.

A másik a geográfiai tényező: szerinte a keleti nyitást nem az exportban kell keresni, hanem a beruházásokban, ahol a keleti országok már elérik a tőke 30 százalékát (a többség még mindig Európából érkezik). Az exportban továbbra is 88 százalék az EU aránya, de mi van a reexporttal? – mondja, hozzátéve: ha például itt gyártanak egy akkumulátort, amit Németországban egy olyan autóba szerelnek be, amit aztán Kínában adnak el, az mindjárt keletre megy.

Szerinte azért jó itt befektetni, mert 10 százalékos hozamot lehet elérni, ez jó hozamnak számít. Ezért nemcsak bejön, de be is fog jönni, és az FDI-nak multiplikátorhatása van.

Nagy Márton: Magyarország 2030-ra elérheti az uniós fejlettség 90 százalékát

Nagy Márton gazdaságfejlesztéséért felelős miniszter a következő felszólaló. Felidézi: a Növekedési Hitelprogram volt az első, amikor először kapcsolatba került a kamarával – ekkor még az MNB alelnökeként –, de felidézte azt is, amikor egyik napról a másikra leállt az NHP, és el tudták kezdeni a Széchenyi-kártya új hitelprogramját.

Jegybankról is tudnék beszélni, de mégiscsak kormánytag vagyok, szóval a kormány politikájáról szeretnék beszélni – mondja, némi derültséget okozva a teremben, ahol nincs jelen az MNB egy képviselője sem.

Magyarország 2030-ra elérheti az uniós fejlettség 90 százalékát, ez a 15. helyet jelentheti a mostani 20-hoz képest. Ennek az alapja a beruházás, szerinte a GDP 30 százalékát kitevő beruházási ráta a kívánatos ehhez.

Siker a kata módosítása

A kormány feladata, hogy megoldja, legyen energia az ipar működtetéséhez – adja ki a feladatot Parragh.

Az az 5 ezer forint, amit befizetnek, talán mégsem folyik el – ezzel vezeti fel, milyen sikereket ért el a kamara a kormánynál. Ilyen a közlekedési adómentes átalány megduplázása, a gyármentő program, a garantált bérminimum és a minimálbér emelése, a hipa felezése, a Széchenyi-kártya folytatása, de sikerként említi a kata módosítását is, amely szerinte egy tarthatatlan állapotot számolt fel.

Erősíteni kívánja a kamara szerepét, ebben a digitalizáció kaphat fontos szerepet – mondja, végül köszönetet mond a kormány és a kamara együttműködéséért.

Nagyok vs. kicsik

Nagyvállatok nélkül nincs sikeres gazdaság, de kicsik nélkül sem – idézi fel a magyar gazdaság másik nagy problémáját, a dualitást, vagyis azt, hogy a nagyok sokkal versenyképesebbek a kisvállalkozásoknál. Az akkumulátorgyárak mellett is fontosnak tartja a beszállítók erősítését, ezen túl pedig a mikrovállalkozások erősítését, a sikeres generációváltást.

A háború megroppantotta a gazdasági növekedést

Óriási a kitettségünk a háborúnak, hiszen erősen kötődünk mindkét félhez. Nem szabad elfelejtenünk a geopolitikai helyzetünket – emeli ki Parragh, felidézve: magyar cégek befektettek, gyárakat építettek ott, sokan pedig importálnak ezekből az országokból, de elég az energiaintenzív ágazatokra gondolni.

Elemi érdeke a magyar gazdaságnak, hogy béke legyen – hangsúlyozza, hozzátéve: a háború megroppantotta a magyar növekedés ívét.

Óvatosnak kell lenni a keleti beruházásokkal

A fogyasztás átrendeződött, lassul az építőipar, érzékeljük a külkereskedelmi bizonytalanságot, a mérleg megbomlását, amelyet a kelet-ázsiai beruházásokkal próbálunk kivédeni, amit támogatunk, de fel kell hívni a figyelmet a kulturális különbségekre – szúr oda Parragh a kormánynak is. Kiemeli: fontosak ezek a befektetések, de a németekhez képest mások a munkavédelmi és egyéb normák ezeknél a fejlesztéseknél.

A kamarai elnök a munkaerőpiac feszítettségéről beszél, és újból a képzett munkaerő fontosságát emeli ki. Úgy látja azonban, most már nem a szakképzés fejlesztése a fontos, hanem a felnőttképzés.

A háború felborított mindent, és pánik keletkezett őszre, ezt azonban egy alkalmazkodás követte – folytatja, majd az EU-forrásokról beszél. Szerinte egyre kevésbé működik az azzal kapcsolatos ígéret, hogy jön a pénz, hiszen azt "politikai zsarolás" céljával nem adják oda. A hiány akadályozza a beruházásokat, elmaradnak a fejlesztések, és emiatt nő a különbség az EU-n belül.

Tart attól, hogy azok a források, amelyek ide jutottak volna, azok Ukrajna fejlesztésére mennek majd – ezt az érvet pár hónapja a kormány is előhúzta, amikor Ukrajna támogatása került szóba.

Szúrjunk oda a jegybanknak!

Egy Magyarország méretű ország folytathat unortodox gazdaságpolitikát, unortodox monetáris politikát vinni azonban egy másik történet – kritizálja az MNB-t Parragh. Könnyen teszi, a jegybankot senki nem képviseli itt.

Parragh szerint a jegybank következetesen tagadta, hogy inflációs fenyegetés lett volna, majd az NHP-val túlfűtötte a gazdaságot az MNB.

Ki gondolta komolyan, hogy 2030-ban utoljérjük Ausztriát? – fogalmaz, felidézve Matolcsy György emblematikus mondatát. Szerinte inkább az a veszély, hogy mikor ér utol minket Románia.

Lehet kanyarban előzni, és nyomni a féket, ha azt ugyanaz csinálja, ha nem, abból feszültségek lesznek – teszi hozzá, majd a túl magas irányadó kamatot kritizálja, szerinte most a gazdasági növekedés monetáris visszafogása látható.

Nyitottak vagyunk, hogy megkeressük az utat, de ehhez hárman kellenek: a jegybank, a kormány és a vállalkozók – mondja Parragh.