A magyar közbeszerzések rendszerének gyakorlati működése és ellenőrzése hiányos, a jogi keretei azonban megfelelőek – állapította meg az Integritás Hatóság, amelyet a visszatartott uniós támogatások megszerzése érdekében állított fel a kormány, s amelynek célja az uniós pénzeket érintő korrupció feltárása.

A hatóság első jelentése – amelynek megjelenése közlésük szerint az Európai Unió kondicionalitási eljárásának egyik mérföldköve – azonosítja a közbeszerzések során megmutatkozó és kezelendő integritáskockázatokat és rendszerszintű problémákat, és javaslatot is tesz e kockázatok és problémák orvoslására.

Az EU kérte, de mit kap? - Az átláthatóságért küzdő új hatóság, amelynél nem minden átlátható

A megállapított pozitívumok ellenére a dokumentum szerint

a rendszer összességében diszfunkcionális, költségnövelő hatású, ahelyett, hogy a közbeszerzés eredeti funkciójának megfelelően csökkentené a költségeket. A gyakorlatban mindez a közbeszerzési rendszerbe vetett bizalom hiányát, ezáltal a verseny alacsony szintjét és a korrupciós kockázatok növekedését eredményezi.

A verseny hiánya mögött a készítők szerint további tényezők – így például többek között feltehetően piactorzító magatartás – állhatnak, amelyeket majd később vizsgálnak. A jelenségeket rendszerszintű problémák okozzák, köztük érintettek közötti hatékony együttműködés és társadalmi egyeztetés hiánya, és az ellenőrzés intézményi kereteinek túlságosan összetett és ezzel együtt is gyenge volta.

A rendszerszintű hibák javítása – az ajánlattevők bizalmának helyreállítása és a valódi verseny fokozása – érdekében az Integritás Hatóság szerint egyebek mellett szükség van

• a közvélemény korrupciós érzékelését rendkívül negatívan érintő közélet tisztasága elleni bűncselekmények hatékonyabb visszaszorítására. Hathatós és átfogó ellenőrzés és szankcionálás révén vissza kell fordítani a befolyással üzérkedésnek az elmúlt években egyértelműen növekvő tendenciáját.
• olyan egységes ellenőrzési rendszer kialakítására, amely a teljes közbeszerzési folyamatot holisztikusan kezeli: kockázatalapú ellenőrzési módszertanok kidolgozására, a hazai és európai uniós ellenőrzési gyakorlatból.
• a folyamat valamennyi pontján a hatékony megoldások alkalmazására, valamint az alkalmazott módszertanok teljes körű összehangolására.
• az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok hatékony érvényesítése érdekében ellenőrző rendszer kialakítására az ajánlatkérőknél.
• összehangolt integritási (compliance) rendszerek működtetésére mind az ajánlatkérői, mind az ajánlattevői oldalon a közbeszerzésben való részvételhez. Ezek hathatós és időbeni, tényleges ellenőrzését, valamint a hiányuk következetes szankcionálását elengedhetetlennek tartja a hatóság.
• a verseny fokozására, ami egyebek mellett az egyajánlatos eljárások arányának további csökkentését és a piac bezárását eredményező eljárási megoldások megszüntetését, illetve átalakítását igényli.
• az érintettek bizalmának visszaépítése érdekében a verseny fokozására irányuló szándék demonstrálására.

Nem jó, de nem is tragikus - elkészítette első jelentését a Korrupcióellenes Munkacsoport

Szűk három hónap alatt elkészítette első jelentését az Integritás Hatóság mellett működő Korrupcióellenes Munkacsoport. A 196 oldalas jelentés a tavalyi évet értékelte korrupciós szempontból és több tucat jobbító javaslatot is megfogalmazott. A gond csak az, hogy a kormányt semmi nem kötelezi arra, hogy ezeket meg is fogadja.

A dokumentum (pdf) szerint a szabályozás széleskörű nyilvánosságot biztosít, főszabályként érvényesül az eljárások nyilvánossága, amely elviekben a legszélesebb körű versenyt és az átláthatóságot szolgálja. Mint írták, a nyilvános meghirdetéssel induló eljárások aránya az elmúlt években tartósan magas volt, tavaly az összes eljárás 87,7 százaléka így indult. A kizárólag szigorú feltételek mellett alkalmazható – a nyilvánosságot nélkülöző – hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárástípus alkalmazása elhanyagolható hányadát tette ki a közbeszerzéseknek: 2022-ben nemzeti eljárásrendben mindössze 1, uniós eljárásrendben 2,5 százaléknyi volt.

A hatóság megállapítása szerint a közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférés megvalósul, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a gyakorlatban tapasztalható káros folyamatokat, amelyek az egy eljárásra vetített ajánlatok számának csökkenéséhez vezettek.

Megemlítették azt is, hogy a jelentés készítése során mind a kérdőíves válaszadók, mind a részt vevő civil szervezetek kifogásolták, hogy többnyire nem léteznek integrált adatbázisok a közbeszerzések terén, amely következtében „széttöredezett adatok állnak rendelkezésre, túl sok hatóságnál, ráadásul nem azonos módszertan szerinti nyilvántartással”, a különböző adatbázisok pedig korlátozott keresési funkcióval vannak ellátva.

Felvetődött továbbá a társadalmi egyeztetés hiányosság a jogalkotási folyamatokban, különösen a civil szféra tekintetében, illetve az eljárások civil monitorozásának hiánya.