Megnéztük, honnan jönnek az esküvői virágok, egy high-tech rózsafarmot találtunk
A rózsa kényes növény, de a piac még kényesebb: hiába tart több mint egy évig, amíg egy mag termőre fordul, ha közben változik a divat, beüt egy világjárvány, vagy épp háború akadályozza a szállítást. Így próbálnak úrrá lenni a világpolitikai viharokon a világ fő virágtermelői. Riport.
Ki ne emlékezne arra, amikor megállt az élet az egész világon: a Covid világjárvány miatt határokat zártak le, vendéglátóhelyekre került lakat, irodák ürültek ki és eseményeket mondtak le egyik pillanatról a másikra. Nem voltak lakodalmak sem – a világ mackónadrágra váltott.
A vártnál sokkal hosszabbra nyújt kényszerszünet után újranyitó és megújuló lendülettel esküvőket szervező világ aztán nem várt hiánnyal szembesült: eltűntek a virágok. Nem a kertből, nem is a piacról, hanem a világpiacról: sokakban csak ekkor tudatosult, hogy a virágok nagy részét is messzi országokból importálják. Márpedig Hollandiában és a többi nagy termelőnél, Kenyában, Etiópiában, Kolumbiában és Ecuadorban sem lehetett eleget találni a virágból az eseményekhez, és jó időbe tellett, mire helyreállt a piac.
A világ rendezvényszervezői különösen az ecuadori rózsa hiányát szenvedték meg: az egyenlítői ország ugyanis arról híres, hogy a virágot nemcsak egy részletes színskálában meghatározott színben lehet a termelőitől megszerezni, de azt is pontosan be tudják lőni, hogy a kinyíltságnak milyen fokánál kerüljön a vevőhöz, és hogy az meddig marad éppen olyan, mint ahogy kirakták. Világos, miért kedvelik az esküvőszervezők, hiszen ők is előre tudják, a nagy napon hogyan fog festeni a dekoráció.
De mi van akkor, ha a nagy nap másfél évet csúszik?
„Nekünk mindenki azt mondta, hogy a Z-generáció nem vesz vágott virágot, bele is nyugodtunk ebbe. Aztán beütött a Covid, jött az anyák napja, és a Z-generáció felment az internetre, hogy virágot küldjön az anyjának. Aztán azért is, hogy virágot vegyen a lakásába, ha már be van oda zárva. És egyszer csak azt vettük észre, hogy az amerikai szupermarketekben is megnőtt a kereslet a kész csokrok iránt” – emlékszik vissza Alejandro Martínez Maldonado, az ecuadori virágtermesztőket tömörítő Expoflores elnöke arra, hogyan jött divatba a mackónadrág mellett a vágott virág is a Covid idején.
| Az Egyenlítőtől a szupermarketig |
Ecuador a világ egyik éléskamrája: a dél-amerikai ország a világ legnagyobb banánexportőre, de az elmúlt években világelső lett a garnélatermelésben is. Innen származhat a kakaó fogyasztása, a növényből a harmadik legtöbbet adja a világnak az ország, és a virágtermelésben is a legnagyobbak között van. Farmokon jártunk Ecuadorban, sorozatunkban bemutatjuk, mi kerül a hazai boltok polcaira. Sorozatunk első részében egy kakaófarmot látogattunk meg, második részében azt néztük meg, hogyan termelik a banánt. |
Az ecuadoriak pedig mindent megtettek, hogy kielégítsék ezt az igényt: a farmokon ma akár fellogózott, vonalkóddal ellátott csomagolásban készítenek pontosan megtervezett, teljesen egyforma csokrokat, amelyek két nap alatt, az elvárt minőségben érkeznek a szupermarketekbe, és – mint mondják – két hétig a vázában is pontosan ugyanolyanok maradnak. Ők mindenesetre hét napra vállalnak garanciát – kivéve természetesen az „örökrózsát”, amely fél évig őrzi frissességét egy befecskendezett alkoholnak köszönhetően.
Másfél évig azonban ez sem tart ki, a rendezvényszervezőknek így meg kellett küzdeniük azzal, hogy kedvenc rózsájuk háttérbe került a szupermarketekbe szánt termékekkel szemben. „Ilyet még nem tapasztaltunk: a kereslet meghaladta a kínálatot” – mondja Martínez. Rózsa pedig nem terem egyik napról a másikra: „ez nem egy gabona, amit elültetünk, aztán fél év múlva learatjuk, ez több éves munka gyümölcse, amit ott van 12 évig, a divat meg a kereslet változásainak kitéve” – teszi hozzá. Nagyjából egy évre kell előre gondolkodni a termesztésnél, visszavenni szükség esetén a tápanyagból, a vízből – egy Covidhoz hasonló sokkhelyzet alaposan feladja a leckét a termesztőknek.
A Covid ráadásul csak az első csapás volt az ágazat számára. 2021-ben a szokatlanul hűvös idő miatt csökkent a hozam, 2022-ben az ukrajnai háború érintette az ecuadoriak fontos felvevőpiacát: Oroszországba exportálják a termelt virág 11 százalékát, a háború előtt ez azonban 30 százalék volt, az országban felhasznált virág négyötöde származott Ecuadorból.
Aztán az őslakosok majdnem három hétig tartó felkelése fosztotta meg őket a munkaerőtől – mint mondják, a virágtermesztés a legnagyobb foglalkoztató az ország hegyvidéki régióiban. De elért az Egyenlítőnél található rózsafarmokig az amerikai és európai gazdasági lassulás és az energiaválság szele is – tavaly ősszel nemcsak a fogyasztás visszaesését érezték meg, de a szállítási költségek növekedését is – sorolja az elnök, aki egy nyolcszáz termelőből és 120 ezer alkalmazottból álló közösséget képvisel a fő exportpiacok, Európa és az Egyesült Államok felé.
A virágok – 70 százalékban rózsák, 30 százalékban egyéb nyári virágok, például fátyolvirág vagy napraforgó – 98 százaléka leszedése után ugyanis külföldre kerül. Az orosz piacon kívül az USA a legnagyobb importőr, a virágok felét szállítják oda, a termelés több mint egyharmada érkezik az EU-ba (közte Hollandiába is, ahonnan aztán továbbértékesítik).
Az ecuadori virágipar a hatvanas években indult fejlődésnek, amikor amerikai befektetők jelentek meg, és kezdtek el földterületeket felvásárolni a hegyekben. A vágott virágok exportja jóval később, a nyolcvanas évek első felében indult el, ahhoz azonban, hogy a világ első számú termelői közé repítse az országot, különböző szabadkereskedelmi megállapodásokra volt szükség. Az 1990-ben még csak 13,6 millió dolláros kivitel mára évi egymilliárd dollárra nőtt, amivel Ecuador a világ harmadik legnagyobb exportőre Hollandia és Kenya után, fő versenytársnak azonban Kolumbiát tekintik.
De, mint mondják, tulajdonképpen kiegészítik egymást a szomszédos országgal: amíg Kolumbia a mennyiségre fókuszál, ők a precizitásra; amíg ott alig 50 fajtából áll az állomány, itt csaknem 500 hibridből lehet válogatni. Ez pedig már abból is látszik, mennyire tudatosan zajlik a termelés minden fázisa a rózsafajták nemesítésétől egészen addig, hogy a virágok bedobozolva felkerülnek egy repülőre.
Ennek az első lépéseként fel kell menni a hegyre: az ecuadori virágok jellemzően 2800-3000 méteres magasságban teremnek, főleg a 2850 méterrel a tengerszint felett fekvő főváros, Quito körüli területeken. A magasság különösen a rózsa számára teremt kedvező klímát, az Egyenlítő pedig azért jó, mert egész évben egyenletessé teszi a hőmérsékleti viszonyokat, ezen a szélességi fokon ugyanis mindig 12 órán át süt a nap és 12 óráig van sötét. Nem véletlen, hogy a virág (de különösen a rózsa) legnagyobb termelői az Egyenlítőnél találhatók, ilyen magasan azonban sehol máshol.
A második lépés a megfelelő fajták kiválasztása. A világ legismertebb rózsanemesítője, a W. Kordes Söhne ecuadori képviseleténél, a Plantecnél Quitótól 30 kilométerre, 2500 méter magasan tesztelik a fajtákat. Évente négymillió tőből közül hatezret szelektálnak ki és kezdik el a nevelésüket. Az 5-7 évig (!) tartó tesztelés során 17 különböző tulajdonságot vizsgálnak, hogy végül mindössze néhány új fajta maradjon – ottjárttunkkor épp egy ilyet, egy Symbol névre keresztelt, okkersárga tearózsa hibridet mutattak be.
A legnépszerűbb szín persze a vörös, az eladott fajták 30-35 százaléka ilyen. A fóliasátorban mindenesetre 300 különböző fajta tesztje zajlik egyszerre – ennyire színpompás rózsakertet ritkán lát az ember, egyedül a rózsaillat hiányozhat belőle. De, mint mondják, az illatanyag meglágyítja a szirmokat, emiatt a virág hamarabb hervadásnak indul.
Egy ilyet, egy fehér szálat azért leszakít a Santíago Jarrín, a cég alelnöke nekem, és az gond nélkül átvészeli mindenféle védőcsomagolás nélkül a szállodai klímát meg a Quito-Budapest repülőutat, aztán utána majd egy hétig illatozik egy vázában, mielőtt elhervadna – tény, ez kevesebb, mint a legtöbb fajtánál a cég által garantált 13-17 nap.
A termesztést már egy másik farmon követjük végig: a négyezer méteres hegyek között, 2500 méteres tengerszint feletti magasságon, 36 hektáron elterülő gazdaságban, hűen a nevéhez – Utopia – az amerikai tulajdonosok meghatározott körülményekkel igyekeznek biztosítani a minél nagyobb hozamot. A bekevert termőközegbe ültetett magok 8-12 hetes hajtatása, a metszés, majd a földbe ültetésig az összes munkafázis precíz hőfokon és páratartalomban történik – 24-35 fok között van a zárt sátrakban, ahogy haladunk előre, úgy lesz jóval melegebb a kinti hőmérsékletnél. A fóliasátrakba kiültetett tövek másfél év után kezdenek virágozni, utána havonta tudnak róla vágni rózsát 10-12 éven keresztül. A gazdaságban évente 900 ezer dugványt gyökereztetnek, az ültetvényeken pedig több mint 30 millió szál virágot vágnak le – pontos menetrend szerint, éppen annyira kinyílva, amennyire a szupermarketben vagy az esküvőkön elvárják a világ másik végén.
Ehhez azonban még valamire szükség van: megállítani a virágzást. Ennek érdekében előbb 4-6 óráig 1-5 fokon hűtik: ha ennél hidegebb lenne, megfagyna, ha ennél melegebb, akkor hervadni kezdene. Előtte pedig szortírozzák: ha kell, szálanként, ha kell, az utolsó szálig megtervezett csokrokba rendezve kerül a hűtőkamrába a virág, utána pedig papírdobozokra. A legtöbb doboz pedig repülőre: mint mondják, a hajózás nem is a hosszú út miatt kockázatos, hanem az óriási konténer miatt: „ha valami baj történik az út során, akkor 90 ezer dollárnyi rózsa megy a kukába, ezt inkább nem kockáztatjuk” – mondja Martínez.
Amit ma leszednek, két nappal később már ott díszeleghet egy esküvőn, vagy egy bolt sarkában, fújjon a szél, essen az eső, jöjjön háború vagy épp egy világjárvány.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
