Rejtsd el az erődet! – hirdette a kínai reformok atyja, Teng Hsziao-ping, aki cowboykalapban szervezte a kapcsolatokat az Egyesült Államokban. Hszi Csin-ping elnök más politikát folytat: az első kínai G20-csúcson meghirdette a G2 programot, vagyis azt, hogy Kína egyenlő szerepet kíván játszani a világgazdaságban az Egyesült Államokkal. Erre a fogadókészség Washingtonban minimális: 2021-ben a demokrata adminisztráció már első számú stratégiai ellenfélnek nevezte Kínát. Joe Biden elnök rá is erősített a kereskedelmi háborúra, amelyet még Trump indított meg Kína ellen.

Hogy lehetne visszafordítani ezt a folyamatot? Mindenekelőtt el kellene ismerni, hogy a másikkal kapcsolatos aggodalmak nagyon is eltúlzottak – hangsúlyozza a Guardianen megjelent írásában Nouriel Roubini, aki megjósolta a 2008-as nagy pénzügyi válságot, amikor Kína mentette meg a nemzetközi pénzügyi rendszert egy gyors 1000 milliárd dolláros pénzügyi injekcióval. Hank Paulson, akkori amerikai pénzügyminiszter ma Kína fő lobbistája Washingtonban.

Kína gazdasági növekedése évi 3-4%, vagyis már régen nem 10%, a munkanélküliség a fiatalok körében óriási. Pekingnek komoly gondjai akadtak. Washingtonban pedig visszaemlékezhetnek arra, hogy annak idején milyen nagy volt a félelem a feltörekvő japán és német konkurenciától. Hol tart most Japán és Németország az Egyesült Államokhoz képest? Most Kínának a japán betegségtől kell tartania: hosszú stagnálás következhet – jósolja Nouriel Roubini, aki arról sem feledkezik meg, hogy az Egyesült Államok túlbecsülte saját vezető szerepét a modern technológiákban. Kína viszont hatalmas összegeket fektetett ebbe bele, hogy 2025-re vezető pozíciót vívjon ki magának olyan területeken, mint például a mesterséges intelligencia. A kínaiak is túlbecsülték a lehetőségeiket ezen a téren.

A kínaiak nem uralják Ázsiát. Washingtonban ettől tartanak, de ez erős túlzás – hangsúlyozza Nouriel Roubini. A Kínát körülvevő államok sokkal inkább vetélytársak, sőt ellenségek, mint barátok vagy vazallusok.

Roubini itt minden bizonnyal Indiára utal elsősorban: Narendra Modi miniszterelnök nemrégiben stratégiai együttműködési egyezményt kötött Biden elnökkel Washingtonban. Az USA elnöke a „világ két legnagyobb demokráciájának összefogását“ méltatta. A célzás világos: az ellenfél Kína, ahol a kommunista pártdiktatúrát gyakorol 1949 óta.

Más kérdés, hogy 1972- ben Richard Nixon amerikai elnök és Henry Kissinger külügyminiszter Pekingbe utazott, és szoros együttműködést alakított ki Kínával a Szovjetunióval szemben. Akkor az USA elismerte az egy Kína elvet, amely azt jelenti, hogy Tajvan Kína része, de teljes önállóságot élvez.

Tajvan miatt a hidegháború meleggé válhat, és ezt mindenképp el kell kerülni – írja Roubini, aki nemrég könyvet adott ki Megathreats: ten dangerous trend that imperil our future and how to survive them, vagyis Óriási fenyegetés: tíz veszélyes trend, amely veszélyezteti a jövőnket, hogy lehet ezeket a fenyegetéseket túlélni? címmel. Tajvanról szólva azt javasolja Washingtonnak, hogy lássa el fegyverrel a szigetet, de csak annyira, hogy ne provokálja Kínát. Mindenképp beszélje le a tajvaniakat a függetlenség deklarálásáról, mert ez kiválthatná a sziget invázióját. El kellene kerülni a magasrangú amerikai politikusok látogatását a szigeten, mert ez fölöslegesen irritálja a kínai vezetőket.

Az Egyesült Államoknak és Kínának nemcsak a feszültség csökkentésére kell törekednie, hanem arra is, hogy együttműködjenek olyan globális kérdésekben, mint a klímaváltozás vagy a mesterséges intelligencia szabályozása. A lényeg az, hogy mind az Egyesült Államok, mind pedig Kína visszafogott magatartást tanúsítson – zárja cikkét Nouriel Roubini.

A puhatolózás mindenesetre zajlik: Gina Raimondo amerikai kereskedelmi miniszter a napokban tárgyal Pekingben, szeptemberben G20 csúcstalálkozó lesz Indiában, ott találkozhat Biden és Hszi Csin-ping. A kínai elnök ellátogat az USA-ba is: Pekingben megerősítették, hogy részt vesz novemberben az Apec – ázsiai és csendes óceáni államok szervezete – csúcstalálkozón San Franciscóban.

Képünkön Hszi Csin-ping kínai államfő Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel.