„Csak azt szeretném tudni, hol fogok meghalni, mert akkor nem megyek oda" – egy rendkívüli üzletember rendkívüli élete
Charlie Munger neve talán nem sokat mond a kedves olvasónak, pedig egészen elképesztő pályafutás áll mögötte, és nem kis nyomot hagyott a pénzügyi világban. Buffett szerint jobb ember lett általa, de visszaemlékezésünkből kiderül az is, miért fontos jól kártyázni, miért kell egy kollégium szobáiba ablak, mi köze a halászatnak a befektetésekhez, illetve az is, hogy milyennek tűnik a világ, ha csak egy kalapács van a kezünkben.
Van egy barátom, aki szerint a halászat első szabálya, hogy ott kell halászni, ahol a halak vannak. A halászat második szabálya, hogy soha ne felejtsük el az első szabályt. Jók lettünk abban, hogy ott halásszunk, ahol a halak vannak.
Ennyire egyszerű lenne egy befektetés? Charlie Munger, azaz, ahogy mindenki ismerte, Charlie szerint igen, ez volt ugyanis egyik befektetési tanácsa a magyar idő szerint kedd este elhunyt milliárdosnak. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején: Charles Thomas Munger 1924. január elsején született Nebraska állam legnagyobb városában, Omahában. Az nem lehet mondani, hogy szegény körülmények közé csöppent volna, apja ugyanis ügyvéd, nagyapja pedig bíró és állami képviselő is volt, de édesanyja is tehetős családból származott.
Tinédzserként mégis dolgozott, egy olyan helyen, amelyik, bár ekkor még nem tudta, végleg megpecsételte a sorsát: az egyetem előtt a Buffett & Son élelmiszerboltban dolgozott. Igen, ez a Bufett az a Buffett, egészen pontosan az az üzlethelyiség, amely Warren Buffett nagyapjának, Ernest P. Buffettnek a tulajdonában volt. Érdemes ugyanakkor még itt megjegyezni, hogy a hét évvel fiatalabb Warren Buffettel, aki ugyancsak dolgozott ott, csak jóval később, 1959-ben találkoztak.
Munger a michigani egyetemen először matematikát tanult, de tanulmányait nem fejezte be, mert 1943-ban, néhány nappal 19. születésnapja előtt belépett az amerikai légierőbe, ahonnan végül alhadnagyként szerelt le. Miután magas pontszámot kapott a hadsereg általános besorolási tesztjén, a Caltechre került, Kaliforniában pedig beleszeretett nővére szobatársába, Nancy Hugginsba, akit 1945-ben feleségül vett. Mungernek és feleségének három gyermeke született, lányai, Wendy és Molly, valamint a fia, Teddy, aki 9 évesen leukémiában meghalt. 1953-ban elváltak, két évvel Munger pedig feleségül vette Nancy Barry-t, akit egy vakrandin ismert meg. Második házasságából négy gyermeke született, Charles Jr., Emilie, Barry és Philip. Barryvel 54 évig, a nő 2010-ben bekövetkezett haláláig voltak házasok.
Munger a világháború után folytatta egyetemi tanulmányait. Több diplomát is szerzett, a Harvard jogi karát például cum laude minősítéssel fejezte be, pedig elsőre nem is akarták felvenni.
Későbbi visszaemlékezése szerint ezek az évek azért is rendkívül fontosak voltak, mert a hadsereg és az egyetem megtanította egy olyan dologra, amiről nem hitte volna, hogy ennyire meghatározó lesz az életében:
a kártyázásra.
Az ott tanultakat felhasználta az üzleti életben is. Mindez az ő szavaival: „Korán dobj, ha az esélyek ellened szólnak. Ha pedig kapsz egy jó esélyt, akkor mindent vess be, mert nem sok ilyen alkalmad lesz. A lehetőségek jönnek, de nem gyakran, szóval ragadd meg, amikor megteheted.”
A Harvard után családjával Kaliforniába költözött, ahol először egy ügyvédi irodában dolgozott. Ebben az időszakban ismerte meg Warren Buffettet, amikor apja temetése miatt hazautazott Omahába, ahol egy vacsorán találkoztak. Nem a véletlen folytán: Ed Davis, Buffett egyik befektetője mutatta be őket egymásnak. És hogy miért érezte úgy, hogy érdemes a két férfinak megismernie egymást? Buffett pályafutása elején 100 ezer dollárt kért Davistől, amit állítólag úgy is megkapott, hogy Davist nemigen érdekelte Buffett befektetési stratégiája. Az ok: Davis szerint Buffett rendkívüli módon hasonlított egy olyan emberben, akiben jó szívvel megbízott – ez nem más volt, mint Charlie Munger. Annyira, hogy a legenda szerint Davis véletlenül Munger nevére állította ki a Buffettnek szánt csekket.
A két férfi szinte egyből barátságot kötött. Ez nem meglepő, ha ismerjük azt az 1997-es nyilatkozatát Buffettnek, miszerint annyira egyformán gondolkoznak Charlie-val, hogy az már kísérteties.
Ekkor azonban még csak barátok voltak. Munger 1962-ben kiszállt az ügyvédi irodából, és társaival alapított egy ingatlanjoggal foglalkozó céget. Hamar rájött azonban, hogy nem ez az ő igazi pályafutása, és még abban az évben – Buffett tanácsára – átnyergelt az ingatlanbefektetésekre. Új társaival – köztük Otis Boot médiamogullal, a Los Angeles Times tulajdonosával – alapított cége egyik első fejlesztése egy társasház építése volt Booth nagyapjának pasadenai birtokán.
Az 1962-es év Buffett számára is kulcsfontosságú volt: ekkor szállt be egy hanyatló textilgyártóba, a Berkshire Hathaway-be, amelyben hamarosan átvette az irányítást. Booth-t egy évvel később éppen Munger mutatta be Buffettnek, majd a már befektetési céggé avanzsált társaság egyik legnagyobb részvényesévé vált.
Munger egyelőre maradt az ingatlanbizniszben: „Öt ingatlanprojektem volt, néhány év alatt 3-4 millió dollárt szereztem" – mesélte később. Rendkívül sikeressé vált cége végül 1976-ig működött, Munger azért döntött a felszámolás mellett, mert két egymást követő évben (1973-ban és 1974-ben) is súlyos veszteségeket volt kénytelen elszenvedni.
Charlie végül 1978-ban csatlakozott hivatalosan a Berkshire Hathaway-hez mint alelnök. A CNN megfogalmazása szerint innentől pályafutása nagy részében „Buffett okoskodó hadnagyaként” volt ismert, aki szinte bármikor hajlandó volt gazdasági és tőzsdei kérdésekben nyers tanácsokat adni.
Együtt aztán legyőzhetetlenek lettek
Warren és én nem vagyunk zsenik. Nem tudunk vakon sakkozni vagy zongorázni. Ám az eredményeink zseniálisak, mert a vérmérsékletünk terén olyan előnnyel bírunk, ami bőven kárpótol a hiányzó IQ-pontokért
– fejtegette egyszer, de nem csak ebben látta sikerének titkát: 2015-ben a Berkshire Hathaway éves közgyűlésén például úgy fogalmazott: „ha az emberek nem tévednének olyan gyakran, nem lennénk ilyen gazdagok". Ennek amúgy az okát is kifejtette: „túl sokat számolnak, ám túl keveset gondolkodnak”.
A két befektető közös munkája hamar hatással volt az egész Berkshire Hathaway-re, amely korábban gyakran a bajba jutott, éppen ezért olcsó vállalatokat részesítette előnyben befektetései során, ám Charlie megjelenésével nagyobb figyelmet összpontosított a jobb minőségű, de alulárazott cégekre is. Az előbb nem hiába írtuk azt, hogy hivatalosan csatlakozott 1978-ban Buffetthoz. Tanácsokat ugyanis már korábban is adott neki, 1972-ben például már meggyőzte társát egy olyan céghez való befektetésre, amelyre illettek a fenti paraméterek, azaz kiváló minőséget képviselt, ám ezt kevésbé tükrözte az értéke. A See's Candies nevű kaliforniai édességgyártó éves adózás előtti eredménye ugyanis 4 millió dollár volt, mégis 25 milliót fizettek érte. A cég azóta több mint kétmilliárd dolláros forgalmat hozott a Berkshire-nek. Charlie a stratégia váltását amúgy így fogalmazta meg az 1998-as közgyűlésen: „Nem olyan szórakoztató olyan cégeket vásárolni, ahol végig abban bízol, hogy az a balek előbb felszámolódik, mielőtt csődbe megy".
És hogy milyen volt a személyes kapcsolata Buffettel? „Soha nem vitatkoztunk, mióta ismerjük egymást, ami már majdnem 60 éve tart. Charlie megadta nekem a legnagyobb ajándékot, amit egy ember adhat valakinek. Jobb emberré tett, mint amilyen egyébként lettem volna. ... Rengeteg jó tanácsot adott nekem az idők során. ... Jobb életet éltem Charlie miatt" – mondta Buffett 2018-ban a CNBC-ben.
És nemcsak barátnak volt kiváló, hanem befektetőnek is: Munger halálakor a Forbes becslése szerint 2,7 milliárd dolláros örökséget hagyott hátra. Mindezt úgy érte el, hogy kifejezetten konzervatív befektető volt, aki nagyon megfontolta, hova teszi a pénzét, volt, hogy egyetlen cég részvényei adták alapja eszközeinek 62 százalékát, mégis a legnagyobb sztárokcégekhez hasonló százalékot tudott év végéin a hozamaiban felmutatni: a Berkshire átlagosan 20,1 százalékos éves hozamot produkált 1965 és 2021 között, ami majdnem kétszerese az S&P 500 index teljesítményének.
Persze nem csak sikerek fűződnek a nevéhez, az előbb említett vállalati részvény, a Blue Chip Stamps elképesztő hullámzásokon ment át. „Végignéztem, ahogy az árbevétel több mint 120 millió dollárról 100 ezer dollár alá csökken. Ez azt jelenti, hogy végigasszisztáltam egy 99,99 százalékos bukást” – fogalmazott ezzel kapcsolatban, ám megérte kitartani, hiszen a cég részvényeinek árfolyama idővel visszapattant, a vállalat pedig az alap egyik rendkívül fontos eszköze lett. A Holdblog összefoglalója szerint nem ez volt az egyetlen vesztesége, hiszen egyszer 53 százalékos mínuszt volt kénytelen elkönyvelni hedge fundja kezelése közben, és a Berkshire Hathawayben meglévő részvényeinél pedig hatszor is előfordult, hogy egy csúcsdöntés után legalább 20 százalékot vagy még annál is nagyobbat estek. A koronavírus-válság során sem a legjobb formájukat hozták, a Berkshire 2020 első negyedévében 50 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el, miután Munger és Buffett kitartott rendkívül konzervatív befektetési stratégiája mellett.
Egy fiú Omahából
A Holdblogon olvasható elemzésben azt írták róla, hogy kedvelt időtöltései közé tartozott megfordítani a problémákat, imádta ugyanis a visszafejtést (reverse engineering) és a visszafelé gondolkodást, amit az alábbi mondatával illusztráltak:
Csak azt szeretném tudni, hol fogok meghalni, mert akkor soha nem megyek oda.
Gondolkodásáról az is sokat elárul, ahogy egyik korábbi befektetőtársa búcsúzott tőle a CNN-nek nyilatkozva: „Azt mondta, ha csak egy kalapácsod van, akkor a világ egy szögnek tűnik."
A visszaemlékezők gyakran említették, hogy rengeteget olvasott, és még többször azt, hogy mennyire szerette tanulmányozni az emberek viselkedését. Azt is vallotta, hogy ezt is figyelembe kell venni, amikor egy adott cég részvényeit megvásárolná valaki és Buffett is azt vallotta, hogy nemcsak az üzletről tudott meg rengeteget Charlietől, hanem sokkal jobban kiismerte az őt körülvevő embereket is.
Bár az egész világot megjárta, végig úgy vallotta, hogy ő egy fiú maradt Omahából.
A fiút elhozták Omahából, de Omahát soha nem tüntették el belőle. Mindazok a régimódi értékek – a család az első; legyél olyan helyzetben, hogy tudj segíteni másokon, ha bajok jönnek; megfontolt, értelmes; az erkölcsi kötelesség, hogy észszerűnek kell lenni, fontosabb mindennél. Fontosabb, mint gazdagnak lenni, fontosabb, mint fontosnak lenni"
– fogalmazta meg egy 2017-es interjújában.
Ennek megfelelően Charlie híres volt jótékonyságáról, több száz millió dollárt adományozott oktatási intézményeknek, többek között a Michigani Egyetemnek, a Stanford Egyetemnek és a Harvard jogi karának. Persze itt is van egy csavar, mégpedig az, hogy gyakran ahhoz kötötte az adományt, hogy az iskola az ő épületterveit fogadja el, annak ellenére, hogy hivatalosan nem volt építészmérnök.
Miről van szó? A Los Angeles-i Harvard-Westlake előkészítő iskolában, ahol Munger évtizedekig igazgatósági tag volt, az 1990-es években a tudományos központ építése során kikötötte, hogy a lányok mosdói nagyobbak legyenek, mint a fiúké. „Bármikor, amikor elmegyünk egy focimeccsre vagy egy rendezvényre, a női mosdó előtt hatalmas sor áll. Ki ne tudná, hogy ők másképp pisilnek, mint a férfiak? Miféle idióta az, aki a férfi és a női mosdót egyforma méretűvé teszi? A válasz: egy normális építész!" – magyarázta lépését 2019-ben The Wall Street Journalnek.
Nem minden építészeti ötletét tudta azonban átvinni: a New York Times számolt be arról 2021-ben, hogy Munger egy 1 milliárd dollárba kerülő kollégiumot tervezett, amely több mint 4500 diáknak adott volna helyet a Kaliforniai Egyetemen. A kollégiumi szobák többségébe azonban nem tervezett ablakokat, és az egyetem tervezési és felülvizsgálati bizottságának egyik építésze le is mondott miatta, mondván az épület olyan volt, mint egy „társadalmi és pszichológiai kísérlet". Az intézmény végül elvetette az „ablak nélküli kollégium" terveit.
Munger bár évek óta kerekesszéket használt és 1980-ban elvesztette bal szemét egy szürkehályogműtét komplikációi után, ami miatt mindig vastag szemüveget viselt, halála előtt nem sokkal is aktív volt. Egy podcastban nemrég úgy fogalmazott, hogy Bufett döntése, miszerint dollármilliárdokat fektet be Japánban, végtelenül könnyű döntés volt. Majd a rá jellemző lényegre törő stílusával hozzátette: „Borzasztóan könnyű pénz volt. Mintha Isten kinyitott volna egy ládát és csak öntötte volna bele a pénzt”.
Élete vége felé azonban Munger egyre gyakrabban került a címlapokra nem befektetői minőségében is. Charlie ugyanis gyakran elismerően beszélt Kína kommunista vezetéséről, mindazok ellenére, hogy az gyakran fellépett az Alibaba ellen, ami Munger egyik legfontosabb befektetése volt. Mindez azonban biztosan nem zökkentette ki jókedvéből Charlie-t, akit egyszer megkérdeztek arról, hogy mi a hosszú és boldog élet titka. „Nem érzel irigységet, nem érzel neheztelést, nem költesz túl sokat a jövedelmedhez képest, a gondjaid ellenére is vidám maradsz. Megbízható emberekkel foglalkozol, és azt teszed, amit tenned kell. És ezek az egyszerű szabályok olyan jól működnek, hogy jobbá teszik az életedet. Pedig annyira banálisak."
Charlie végül békésen halt meg egy kaliforniai kórházban. Január elsején lett volna 100 éves.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
