Ennyi pénzért még csak focizni sem megy, bezzeg a kórházak lerohadnak – olvashatjuk a válogatott minden kudarca után gyakorlatilag bárhol a (jórészt ellenzéki szimpatizánsoktól érkező) kommenteket. Bezzeg amikor megy a csapatnak, máris jön kormányoldalról ugyanilyen lelkesedéssel: na ugye, csak megérte pénzelni a focit!

Mindkét érv kiindulópontja téves, a helyzet ennél sokkal rosszabb. Akármit is gondoljuk arról, túl sok-e vagy elegendő a magyar fociba öntött pénz, ennek az összegnek csak apró töredéke hasznosul úgy, hogy eredmény is lesz belőle a pályán.

Ott kezdődnek a gondok, hogy ugyan büszke az Orbán-kormány a magyar utánpótlás-nevelésre, és tényleg iszonyatos mennyiségű pénz ömlött oda (a mostani játékosok utánpótláskorában 257 milliárd forint – a számokra mindjárt visszatérünk még részletesebben), az Európa-bajnokságon a magyar válogatott meghatározó része nem Magyarországon nőtt fel, sőt még többen lettek így, mint az előző, 2021-es Eb-n voltak.

Bontsuk fel kezdésképp a magyar Eb-keretet az alapján, hogy ki mikor és hol nőtt fel, és nézzük meg, hogy ki mennyit játszott! Ez alapján így néz ki a játékpercek eloszlása:

Ez részletesen a következőképp jött ki:

• Akik még 2010, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) indulása előtt voltak utánpótláskorúak: Gulácsi Péter (270 játékperc), Fiola Attila (180), Lang Ádám (45), Dibusz Dénes (0), Szappanos Péter (0),
• Akik nem Magyarországon éltek utánpótláskorú focistaként: Willi Orbán (270), Szoboszlai Dominik (270), Varga Barnabás (251), Dárdai Márton (175), Szalai Attila (95), Callum Styles (61), Loic Nego (0),
• Akik már 2010 után voltak utánpótlásban, de a NER előtt is működő akadémiáról jöttek ki: Schäfer András (Szombathely/MTK – 270), Bolla Bendegúz (Főnix/MTK – 206), Botka Endre (Kispest – 90), Gazdag Dániel (Kispest – 3), Balogh Botond (MTK – 0), Kata (MTK – 0),
• És akik 2010 után felfutó és/vagy a NER-hez köthető magyarországi utánpótlásból érkeztek: Sallai Roland (Felcsút/Fehérvár – 267), Kerkez Milos (Győr – 240), Nagy Ádám (Szentlőrinc/Ferencváros – 160), Kleinheisler László (Felcsút/Fehérvár – 49), Nagy Zsolt (Felcsút – 19), Csoboth Kevin (Pécs/Főnix/Ferencváros/Kozármisleny – 7), Horváth Krisztofer (Zalaegerszeg – 0)

Persze a besorolásban van némi önkényesség. Külföldi nevelésűnek számítottuk Szoboszlai Dominikot és Varga Barnabást, mert mindketten elmentek Ausztriába még 15 évesen, ugyanezért magyarországi nevelésűnek vettük viszont Kerkezt, aki Szerbiában született, de egy osztrák kitérővel még 15 évesen Magyarországra költözött. A Felcsútban nevelődött játékosokat pedig akkor is a NER-hez köthető akadémiák közé számoltuk, ha gyerekként egy-két évvel 2010 előtt is ott voltak már.

Kerkez Milos a labdarúgó Európa-bajnokság A csoportjának utolsó fordulójában

MTI / Koszticsák Szilárd

De ne csak egy pillanatképet nézzünk, hanem azt is, hogy mi volt az előző labdarúgó-Európa-bajnokságokon (Eb)! A 2016-os csapatban még azok voltak elsöprő többségben, akik 2010 előtt voltak utánpótláskorúak, logikus volna azt várni, hogy amint ők kiöregednek, ha már ennyi pénz megy a fociba, a helyüket fokozatosan egyre inkább azok vegyék át, akik az állami pénzből felpumpált akadémiákról jöttek ki. Ehhez képest ezt látjuk:

Vagyis tényleg megjelentek az új akadémiák játékosai, de még 2021-hez képest is sokkal fontosabbak lettek azok, akik nem Magyarországon töltötték a gyerekkoruk nagy részét. Közülük Szoboszlai, Varga vagy Szalai esete azt példázza, akkor lehet sikeres egy magyar focista, ha amint kiderül róla, hogy tehetséges, elmegy az országból. Aztán ott van a német utánpótlás-válogatottból átcsábított Willi Orbán és Dárdai Márton, akik magyar származásúak, de soha nem éltek itt, Callum Styles, aki 2020-ban tudta meg, hogy az egyik nagyanyja révén van magyar származása és magyarul most sem beszél, és persze Loic Nego, aki felnőttként költözött ide. Hogy mennyire illik egy, az idegengyűlöletet fűtő kormánynak az ő sikereik mögé bújni, izgalmas kérdés – az egészen biztos, hogy a nemzeti válogatott sokat köszönhet nekik, és az is, hogy a magyar utánpótlás-képzéshez semmi közük nincsen.

Willi Orbán és a skót Stuart Armstrong a labdarúgó Európa-bajnokság A csoportjának harmadik fordulójában

MTI / Illyés Tibor

A Magyarországon nevelkedettek közül pedig még mindig kiemelkedően sok az MTK-ban, illetve Kispesten felnőtt focista (pedig Szoboszlait még ide sem számítottuk, aki fél évet töltött az MTK-ban).  Nem véletlen, hogy ezt a két klubot és a szombathelyi Illés Akadémiát külön vettük a többitől: ott már a 2000-es évtizedben is komoly akadémiai képzés folyt, az MTK, ahol először vezették be ezt a modellt, úgyhogy volt egy kezdeti előnye, a 2016-os és a korábbi válogatottakba is sok játékost adott, nyugodtan feltételezhetjük, hogy ha nem jött volna a NER futballfilozófiája, akkor is a sikeres utánpótlás-képző központok közé tartoznának ma.

Szóval akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a rengeteg pénznek köszönhetően a többi utánpótlás-képző klub elkezdte ezeket megközelíteni, miközben a külföldiekkel még mindig nincsenek versenyben.

Hát még ha azt is hozzátesszük, hogy hiába a jó nevelőmunka, az MTK-ban, a Kispestben és az Illés Akadémiával korábban együttműködő Szombathelyi Haladásban van még egy közös pont: a felnőtt fociban mindhárom a történelme valaha volt legrosszabb éveit éli. Ennek a kielemzése végképp messzire vinne, mindenesetre fontos részlet a magyar klubfutballba áramló rengeteg közpénz egyik kínos mellékhatása: az, hogy kész felnőtt (gyakran) külföldi focisták leigazolása is lehetséges, ami sokkal olcsóbb, mint kinevelni fiatalokat, úgyhogy amelyik csapat ezzel a lehetőséggel nem él, az gyorsan versenyhátrányban találhatja magát.

De pontosan mennyi pénzünkbe került ez?

A magyar focit sok módon támogatják közpénzből, ezek közül a legfontosabb a társasági adó, azaz a tao-támogatás. A tao-rendszert 2011-ben vezették be, a mostani válogatott utolsó játékosa, Kerkez pedig 2020-ban hagyta el az utánpótlást, e tíz év alatt összesen 257 milliárd forint tao-pénz került a magyar klubokhoz. Ennek nagyjából 6,6 százaléka, 17,4 milliárd forint ment el úgy, hogy abból a válogatottban is látható eredmény legyen – ha nagyon kedvesek akarunk lenni, akkor van egy olyan számítás, amivel feltolhatjuk az összeget 25,4 milliárdig.

Ez a 17,4 milliárdos összeg úgy jött ki, hogy minden egyes akadémia tao-pénzeit összeadtuk 2011-től addig az évig, amíg az utolsó mostani Eb-kerettag játékosuk is kijött az ottani képzésről (azért a kezdetektől, mert nem volna korrekt, ha csak azt számolnánk, amíg az adott játékosok ott voltak – nyilván ha valaki 2015-ben került oda egy akadémiára gyerekként, annak a választásának az is oka, amilyen fejlesztéseket ott korábban elvégeztek).

Klubonként lebontva ez így néz ki:

A pénzek több mint fele a felcsúti akadémiáé, ebből jött ki egy stabil kezdőjátékos, Sallai, és egy csereember, Nagy Zsolt, a második legtöbb a Győré, ahol egyetlen Eb-kerettag egy szezont töltött csak el. Az MTK, amely a legtöbb játékost adta a keretbe, bár közülük hárman pályára sem léptek, a középmezőnyben van, és a Kispest akadémiája sincs sokkal előttük. A Főnix pedig nagyrészt a hivatalos magyar állami futballrendszeren kívül működik, sőt épp a klasszikus utánpótlás-nevelést gyengének tartó focista szülők hozták létre, 155 millió forint tao-pénzhez jutott azokban az években, amíg Szoboszlai, Bolla és egy kis ideig Csoboth is náluk tanulta a focit. (Néhány ponton azért vannak 2011 előtti évszámok is, mert az adott játékos már akkor is ott volt - ettől persze még csak a 2011 utáni pénzeket tudtuk megnézni.)

Mi van a tao-n kívül?

Fontos része a magyar focitámogatásnak az is, hogy a focisták évi 500 millió forintig kedvezményesen adózhatnak, illetve az, hogy az NB I-be más országokhoz képest kimondottan sok hirdetési és más szponzorációs bevétel érkezik állami cégektől. Ez hatalmas összegeket jelent, viszont a válogatottunk eredményeit nem igazán befolyásolja, hiszen a csapat döntő része külföldön játszik – szóval a pénznek ez a része leginkább arra megy el, hogy a külföldiekkel teletömött klubcsapatok hozzanak valami értékelhetőt nemzetközi szinten; ez a Ferencvároson kívül nem igazán sikerül senkinek.

Magyarország-Németország U21-es labdarúgó Eb-selejtező mérkőzés Szegeden

MTI / Illyés Tibor

Természetesen nem lehet azt állítani, hogy az összes többi tao-pénz teljesen értelmetlen lett volna. Persze a magyar U21-es és U19-es válogatott játékát és eredményeit elnézve az azért valószínű, hogy az onnan kikerülő játékosok mellé is kelleni fog több külföldi ahhoz, hogy az európai középmezőnyben ott ragadhasson a felnőttcsapatunk akkor, amikor a mostani harmincas játékosaink már kiöregednek. De az utánpótlás-képzésbe érkező több száz milliárd forint nagyobb részéből nem is feltétlen válogatott siker lesz, hanem infrastruktúra, sok kisebb csapatnál öltözők, edzőpályák, és persze rengeteg fejlesztés Felcsúton. Ezek egy részére biztosan szükség van, más pedig a közpénz elpocsékolásának minősül – a jó arányokat megítélni már ízlés kérdése.