„Páros lábbal rúgta be az ajtót az új amerikai elnök. Már az első napon világossá tette sok egyéb mellett, hogy célja az amerikai olaj és gáz globális hegemóniája. Ez az amerikai olajipar felpörgetése, a klímapolitika újragondolása és a megújuló energiaforrások visszaszorítása mellett azt is jelenti, hogy jönni fog az amerikai cucc – nem is kevés” – kezdi Hernádi Zsolt, a Mol elnöke a Mandineren megjelent írását.

Szerinte egy régóta zajló folyamat felgyorsulására kell számítani, hiszen „folyamatosan emelkedik az amerikai olaj és főleg a cseppfolyósított gáz (LNG) részaránya a világ energiamixében”, ennek pedig az elsődleges felvevőpiaca Európa.

A háború kitörése óta Európa az Egyesült Államok legnagyobb LNG-vásárlója lett, a járvány előtt a kontinensre érkező cseppfolyós földgáz 21 százaléka származott az USA-ból, a múlt évben már a 48 százaléka, az eddig piacvezető orosz gáz pedig fokozatosan szorul ki a piacról.

Az Északi Áramlat vezeték felrobbantásával az orosz vezetékes gáz már teret vesztett, a következő cél a keletről behozott LNG visszaszorítása lehet. A még Donald Trump elnöksége előtt meghozott új szankciók is ebbe az irányba mutatnak – értékel az olajipari cég vezetője.

Na de az üzlet jó lesz-e?

Hernádi szerint kérdés, hogy Magyarországnak „hogyan lesz ebben jó”, mert szerinte az EU vezetése furcsán nézi „a dolgokat”. Erre az egyik példa szerinte, hogy az Európai Bizottság kész teljesen leválni az orosz energiahordozókról, aminek a dán energiabiztos, Dan Jørgensen által deklarált feltétele, hogy az Unió át tudjon állni az amerikai importra.

„A kérdés az, vajon jó üzlet lenne-e ez nekünk. Nem arról van szó, hogy Európa versenyképtelenségének éppen az az egyik oka, hogy magasak az energiaárak? Konkrétan háromszor annyit kell fizetniük az európai cégeknek, mint az USA-belieknek” – teszi fel a kérdést Hernádi, majd rádupláz: vajon az amerikai olcsóbb lesz, mint az orosz?

Portfóliókonferencia, 2024. október 17., Hernádi Zsolt

Fazekas István

Szerinte a múlt év azt mutatja, hogy nem, „a melldöngető Moszkva-ellenes retorika dacára Franciaország, Spanyolország, Olaszország úgy veszi az orosz LNG-t, mintha kötelező lenne”. Ezt egyébként az adatok is alátámasztják, hiszen 2024-ben az Oroszországból származó LNG már a második legnagyobb mennyiséget adta az EU importjából, megelőzve ezzel Katart.

Hernádi úgy gondolja, mindez egyébként érthető és racionális döntés, hiszen ez a legolcsóbb. „Ki akarná önként lehúzni a saját iparát, gazdaságát az ukrán háborúért?”

Hozzáteszi: „A Jørgensen-terv ennél tovább is megy, EU-s eurómilliárdokat fordítana arra, hogy leépüljön a mostani és felépüljön egy új energia-infrastruktúra, amely fogadókésszé tenné a közösséget az amerikai import felszívására. Ez további szankciókkal és vámokkal kiegészülve satuba szoríthatja a vállalatokat, és utána már nemigen lesz választás. Egyik függőséget cserélnék le a másikra?”

Szuverenitási terv kell?

Hernádi szerint észnél kell lenni, mert könnyen kiönthetik a gyereket a fürdővízzel együtt. „Ha ugyanis Trump magyar vagy legalábbis európai lenne, olyan terven dolgozna, hogy miként tudná megerősíteni, nem pedig gyengíteni Európát” – véli.

Ez a kelet-közép-európai régióra vonatkoztatva azt jelentené, hogy a meglévő infrastruktúra egészülne ki újakkal, és nőjön a verseny, ezért nem megoldás elvágni a Barátság és a Testvériség vezetékeket.

A teljes leválás nem visszafordítható folyamatokat indítana el, és áremelkedéshez vezetne – gondolkodik Hernádi, aki itt előveszi a magyar kormány retorikáját: „Jørgensen-terv helyett szuverenitási tervre van szükség”.

„Ha alacsony árakat akarunk, akkor az Európai Uniónak olyan beszállítókra van szüksége, amelyek nem csak geopolitikai vihar idején versenyképesek” – teszi hozzá. Szerinte piaci alapon dőljön el, hogy amerikai LNG vagy orosz vezetékes gáz jöjjön.

Ugyanis Hernádi úgy véli, hogy a verseny dönti el, hosszú távon kik a konfliktus nyertesei és vesztesei. „Akkor jön majd el a függetlenség napja” – zárja írását.