A lehetőség most is igencsak korlátozott hiszen a turisták csak egy kínai-koreai határvárost, Razont nézhetik meg, ahol nemzetközi ipari park működik, és részt vehetnek a “kedves vezető”, Kim Dzsong Il születésnapi ünnepségein február 16-án. A Koryo utazási iroda már múlt augusztusban meghirdetett turista utakat: decemberre lehetett jelentkezni, de az egészből nem lett semmi.

A pandémia előtt a külföldi turisták 90-95 százaléka Kínából érkezett Észak-Koreába – írja a Deutsche Welle, amely egy új jelenségre is felhívja a figyelmet: 2024 augusztusa óta elvben orosz turisták bejuthatnak a világtól elzárkózó nemzeti kommunista országba. Miért? Mert Vlagyimir Putyin, akinek nem sok szövetségese maradt, Phenjanban járt, ahol stratégiai együttműködési egyezményt kötött Kim Dzsong Unnal. Észak-Korea azóta katonákat küldött az ukrán frontra, akik a kurszki kormányzóságban harcoltak. Ez orosz terület, melyet az ukránok átmenetileg részben elfoglaltak.

A szuverén koreai dinasztia, mely a Szovjetunióból érkezett

Magam is jártam Manjongdeben, ahova minden turistának el kellett zarándokolnia, hogy fejet hajtson Kim Í Szen, a rendszer alapító diktátor sírja előtt. Szovjet százados egyenruhájában érkezett Koreába a dzsucse atyja 1945-ben. A dzsucse azt jelenti, hogy támaszkodjunk a saját erőnkre. Ezt is teszi a világtól elzárkózó állam, amely így fényévekre lemaradt Dél-Koreától, mely időközben a globális gazdaság egyik legsikeresebb országává vált.

A 25 milliós Észak-Korea ennek ellenére kitart a hadigazdaság mellett: a nemzeti jövedelem legnagyobb részét az atomfegyverek és a hordozó rakéták kifejlesztésére fordítják. Mindeközben a lakosság jelentős része éhezik. Ez még a mindenható diktátornak is feltűnt: egy tömeggyűlésen sírva kért bocsánatot sanyargatott népétől. Ez újdonság volt a kommunista dinasztia történetében: ilyesmit sem a diktátor apja, sem pedig a rendszert alapító nagypapa nem tett soha sem. Igaz, hogy ők olyasmit sem tettek, hogy kivették az alkotmányból: a két Koreának mindenképp egyesülnie kell!