A magyar gazdaság ütőképesekre és lemaradókra szakadt szét, a két csoport pedig teljesen máshogy éli meg az ország politikai és gazdaságpolitikai tényezőit – állapította meg a magyar vállalatok versenyképességéről a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központja, amely immár hetedik jelentését publikálta.

A közel 30 éve folyó felméréssorozatban 3-6 évente jön új szondázás, a 2024 októberétől idén januárig tartó aktuális körben a több mint 3700 magyar közép- és nagyvállalat közül 335, 90 százalékban magyar tulajdonú, 37 százalékban családi tulajdonban álló társaság vállalta, hogy kitölti a kiküldött kérdőívet.

Darabszámra így reprezentatív a kutatás, ám túlnyomórészt budapesti és a fejlettebb – közép-magyarországi – országrészben működő társaságok vállalták a válaszadást, vagyis a gazdaságilag erősebb régiók felülreprezentáltak. A kutatás mezőnye a feldolgozó- és építőipar, kereskedelem, szállítás és raktározás ágazatokban működő cégekből állt össze, 292 középvállalat (50-249 fős) és 43 nagyvállalat (250 fősnél nagyobb) adott választ, 60 százalékuk exportra is dolgozik.

Kettészakadt mezőny

A beérkezett válaszokból összeálló vállalati versenyképességi index (VVI) alapján 160 cég lett alacsony versenyképességű, 175 pedig magas. A felmérés egyik fontos tanulsága, hogy bármilyen cég lehet versenyképes, mérettől és ágazattól függetlenül, viszont a két csoport közti szakadék nagy, a magas versenyképességűek minden mutatóban jelentősebb jobb értékekkel rendelkeznek, mint az alacsony mutatójúak.

A VVI három alindexből épült fel, és minden alindex értéke különböző számú változóból állt össze. A működőképesség alindex 14 változóval dolgozott (költséghatékonyság, minőség, választék, vevői elégedettség, környezeti és társadalmi fenntarthatóság szerint). A 9 változós változásképesség alindex piaci változások előrejelzésének képessége, alkalmazottak, képzettsége, kutatás-fejlesztés-innovációs ráfordítások szintje, innovativitás, digitalizáció szerint értékelt, a csak két változóval dolgozó üzleti teljesítmény alindex a piaci részesedést és az árbevétel-arányos nyereséget mutatta. Ezek alapján balra az aktuális értékek, jobbra, összevetésül a hat évvel ezelőttiek:

Versenyképesség Kutató Központ

A kutatócsoport az új alindex-értékekből arra következtetett, hogy a Covid, az orosz–ukrán háború és az infláció jelentős hatással volt a cégekre, a működőképesség alindex magas értékei alapján azt feltételezték, hogy a működőképesség fenntartása kapta a nagyobb figyelmet, a üzleti alindex alacsony szintje meg arra mutatott, hogy pénzügyileg nem volt valami eredményes ez az időszak a társaságoknak.

A vállalatok nemcsak ütőképesekre és lemaradókra szakadtak szét. Utóbbi csoporton belül kisebb a szórás, vagyis egymáshoz hasonlóak a cégek, de a magas versenyképességű kategórián belül vannak a többinél jobban teljesítő vállalatok, azok pedig egyre inkább elhúznak a többitől.

Egyszerre veszélyes és otthonos Orbán-rendszer

A versenyképesek és a leszakadók ugyanabban az országban két eltérő gazdaságot észlelnek, előbbi csoport inkább támogatónak, utóbbi inkább hátráltatónak érzékeli a külső tényezőket. Az alábbi ábrán a kék figura az alacsony, a piros a magas versenyképességű cégeket jelöli, a számok pedig az adott kérdésre érkezett válaszok átlagát, ahol a feleletek az 1-es számmal jelölt, “jelentősen hátráltatja” és az 5-össel jelölt “jelentősen segíti” skálán szórtak:

Versenyképesség Kutató Központ

A felmérés állításával, hogy “a működési környezet a vállalat számára fontos tényezői kiszámíthatók” 201 cég teljesen, 76 pedig nagyon egyetértett, és csak 12 cég jelezte, hogy szerinte egyáltalán nincs így. A tanulmány bemutatóján a kutatócsoport vezetője, Chikán Attila ehhez hozzáfűzte, hogy a cégek jelentős része azért láthatja úgy, hogy nagyon kiszámítható a hazai környezet, mert már ismerik a rendszert, azt stabilnak látják, és otthon érzik magukat benne. A legelső Orbán-kormány 1998. július 8. – 1999. december 31. között szolgáló gazdasági miniszere ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy ebbe a megállapításba semmiféle politikai színezetet nem akar vinni.

A kutatás kihozta azt is, hogy a vállalatok a gazdaság általános helyzetét rosszabbnak ítélték meg, mint 2019-ben, miközben ők maguk elégedettek voltak a környezeti változásokkal. Ez az ellentmondás a fenti következtetés ismeretében sokkal kevésbé megdöbbentő, mint anélkül lenne.

A 2019-es és 2025-ös viszonyokat szembeállító alábbi ábrán is jól látszik, mennyire megtépte a cégvilágot a Covid, meg ami azóta jött, és hogy ez mennyivel jobban kiszolgáltatottá tette a vállalatokat a kormány húzásainak:

Versenyképesség Kutató Központ

Itt pedig, már csak az idei adatokra koncentrálva, de az ütőképeseket a lemaradókkal szembeállítva pláne kijön, mennyire két, különböző világban léteznek ezek a társaságok:

Versenyképesség Kutató Központ

A felmérés eredményei szerint a hitelfelvételi lehetőségek, az adórendszer változásai, a jegybanki alapkamat mértéke, az infláció mértéke, a bérszínvonal és a forint árfolyamának ingadozásai is mind sokkal jobban befolyásolták a cégek versenyképes működését az elmúlt három évben, mint 2019-ben. A monetáris politika, különösen az adózási feltételek módosítása a válaszadók szerint rontotta a helyzetüket, a leginkább pedig a fogyasztást terhelő adók szabályozása volt számukra nehezítés.

Innováció? Minek?

A felmérés kitapintotta, hogy a vállalatok 2019-hez képest fontosabbnak tartják a fenntarthatósági követelményeket, az azoknak való megfelelést, de főleg a szigorodó szabályozás miatt. Vagyis leginkább azért zöldítenek, mert nem akarják, hogy a zöldszabályok megsértése miatt megbírságolják őket.

A cégek stratégiájában, céljaiban a tulajdonosi haszon fontossága nőtt a hat évvel ezelőtti állapothoz képest, a reziliencia, vagyis ütésálló képesség növelésére való hajlam viszont csökkent. Chikán szerint talán ez utóbbit lehet egyfajta optimizmusként értékelni, vagyis optimista olvasatban a cégvezetők úgy látják, már most elég reziliens társaságot vezetnek.

Az innováció viszont 2019-hez képest háttérbe szorult. Az innoválásra való hajlam elsődleges mozgatórugója a vásárlói oldal által támasztott kereslet, tehát a cégek akkor innoválnak, ha az ügyfelek innovációt akarnak látni tőlük. Idén a piac nem nagyon adott ilyen jeleket, emiatt a vállalatok kevésbé látták az innovációban a kitörési pontot.

Nőtt a cégek banki aktivitása, ami itt azt jelenti, hogy egyre több hitelt vesznek fel a vállalatok, azok száma pedig lecsökkent, akik egyáltalán nem vesznek fel kölcsönt. Közben viszont a fizetési fegyelmük csökkent, a késedelmes kifizetések oka pedig az, hogy a vevők se fizettek nekik. Ez, meg a forráshiány.