Bírta a magyar jazzt a finnyás londoni publikum
Zsúfolásig telt ház előtt mutatkozott be az altszaxofonos Tóth Viktor tercettje a gitáros Oláh Szabolccsal megtoldva. A közönség zömét nem az emigránsok, nem a Cityben taroló pesti ifi-bankárok, még csak nem is a londoni kórházakban hétvégi ügyeletet vállaló magyar agysebészek, hanem bennszülött angolok tették ki.
Tóth Viktor A sapka - és a játéka - a védjegye © Gramofon |
Három standardet és Oláh Szabolcs A kör alakú kert című szerzeményét kivéve, a csapat Tóth Viktor saját kompozícióit játszotta. Tóth Viktor az egyik legnyitottabb zenész a magyar jazzvilágban. Noha muzsikája a bebopban gyökerezik, nem riad vissza sem a hip-hop, sem az avantgárd, sem pedig a magyar vagy a balkáni népzene behatásaitól. Oláh Szabolcs, aki 2004-ben megnyerte a II. Jazz Zeneszerző és Hangszerelő verseny legjobb hangszerelésért járó díját és maga is kiváló együttest vezet, a gondolkodó, tervszerűen építkező zenész eklatáns példája, kinek produktumát a „poszt-cool” jelzővel illethetnénk.
Kettőjük kölcsönhatása módfelett termékenynek bizonyult. Oláh Szabolcsra ráragadt Tóth Viktor szenvedélye, és lenyűgöző zenei intelligenciával tudott vadul, de ugyanakkor koherensen muzsikálni. Tóth Viktor játéka valamelyest hozzálágyult gitáros partnere stílusához, ami ebben a felállásban logikus és kívánatos volt. Mindkettőjük szólói folyamatosan igazodtak a változó helyzetekhez és hangulatokhoz, izgalmasan váltották egymást a harmonikus, a melodikus és a modális megközelítések.
A nagyszerű Jeszenszky György iskolapéldáját adta a poliritmikus dobjátéknak, a szó legszebb értelmében vett szakmai alázatnak és a terem akusztikai adottságai hibátlan felmérésének – mely utóbbiból nagyon sok pályatársa tanulhatna. Ami viszont igazán "fehér-holló-számba" ment, az a bőgős Szandai Mátyás fogadtatása volt. Nem csak remekbe szabott, a tőle megszokott túlzott szerénység okán rövidre fogott szólói, hanem hihetetlenül intelligens, nem is kísérő, hanem a maga visszafogottságában is a többiekkel egyenrangú partner-játéka fogta meg joggal a londoniakat.
Nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen lelkes közönséget az egykor Voltaire lakhelyéül is szolgáló intézetben, de ez a csapat bőven rászolgált a fogadtatásra. Ezt a mutatványt két hétre rá a budai Nyitott Műhelyben is megismételték hasonló hőfokon, de a saját fiatal tehetségeinket nem igen becsülő magyar televényen jóval kisebb közönség előtt.
Pallai Péter
Gramofon Zenekritikai Műhely
Hűtött szenvedélyek a koncertteremben
Húsvéthoz közeledve a Tamás templom szelleme költözött a Művészetek Palotájába. Még Carlos Mena elképesztő kontratenorjától zengett a hangversenyterem, amikor a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa beült a Collegium Vocale Gent koncertjére – néhány nappal azelőtt, hogy Schiff András vezényelte volna ugyanitt a Máté-passiót.
Kocsis Zoltán csúcsot javít
Kocsis Zoltán ismét megjavította a magasugrás világcsúcsát. Kodály népdalfeldolgozásaiból zenetörténeti jelentőségű, autonóm dalciklust teremtett. A Kállai kettős és a Budavári Te Deum ehhez képest már csak könnyű levezetésnek bizonyult. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense a tavaszi fesztivál nyitókoncertjén járt.
Gyanús körülmények a Mozart Maratonon
Gyanakszom, mert a második Mozart Maratonra azok is eljöttek a Millenáris Teátrumba, akik legfeljebb világsztárnak kikiáltott macskajancsik előadásaira szoktak kivonulni. És úgy sóhajtoztak – „ah, milyen nagyszerű volt…” – mintha a néhai hercegné, Diana ravatalánál állnának, csodálva a halottas toalettet. A kampány hál’ isten nem ad hozzá és nem vesz el: a Mozart Maraton másodszor is nagyszerű volt.
Mindennapi zenénk
A Concerto Köln után két nappal egy másik világhírű, korhű hangszereken játszó együttest hallhattunk a Művészetek Palotájában. A műsorösszeállítás és a muzsikálás hőfoka, valamint a professzionizmus tekintetében a berlini Akademie für Alte Musik hasonlónak mutatkozott néhány száz kilométerrel nyugatabbra működő társához. De a különbségek is jócskán megmutatkoztak.
Király volt a királyi zene
A világhírű szólisták és zenekarok között két, a 17-18. század zenéjére szakosodott német együttes – Concerto Köln, Akademie für Alte Musik – gazdagította a tavaszi fesztivál programját. Nagy öröm ez a recenzensnek. Nemcsak, mert nem csalódott bennük, hanem azért is, mert professzionális muzsikálásuk több érdekes gondolatot is felvetett.
