Tetszett a cikk?

Húsvéthoz közeledve a Tamás templom szelleme költözött a Művészetek Palotájába. Még Carlos Mena elképesztő kontratenorjától zengett a hangversenyterem, amikor a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa beült a Collegium Vocale Gent koncertjére – néhány nappal azelőtt, hogy Schiff András vezényelte volna ugyanitt a Máté-passiót.

A Collegium Vocale Gent hangversenye, Philippe Herreweghe vezényletével
április 2., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Philippe Herreweghe
Visszafogottan
© Gramofon
Március 26-án Martin Haselböck osztrák kórussal és zenekarral, kaliforniai régizenei együttessel és jó nevű szólistákkal adta elő a Máté-passiót – haloványan. Szívesen tényleg csak Carlos Mena kontratenorjára emlékezhetünk, ám a Máté-passió nem opera seria, hogy a „kasztráltnak” tapsoljunk. No, de sebaj, április 6-án Schiff András vezényletével újra megpróbálhattunk közel férkőzni Mátéhoz, rákészülésnek pedig itt volt János. Az együttes és karmestere garancia, de – mint kiderült – „csak” a magas színvonalra, a megrendülésre nem. Pedig a János-passió, rendkívüli képszerűségével, sodró dramaturgiájával, zsigeri drámaiságával, János evangélistához illő lobogásával és szenvedélyével, a részletek iránti érdeklődésével jóval közvetlenebbül hat, mint a Máté-passió. Könnyebb közel férkőzni hozzá, könnyebb átélni, első hallásra könnyebb tőle megrendülni. Herreweghe azonban úgy gondolta, hogy visszafogja a drámai gesztusokat, fékezi a lendület sodrását, lehűti a lobogást, racionalizálja a szenvedélyt, s a művet közelíti a Máté-passió szublimált, elmélkedő világához.

Talán igaza van, ám egy ilyen koncepció maradéktalan elfogadásának alapfeltétele, hogy a hallgató mindkét művet alaposan ismerje, és akkor is tisztában legyen a részletekben rejlő potenciállal, ha azt éppen nem mutatják meg neki. Makacs európaiként Herreweghe úgy gondolja, hogy a két passió él közönsége tudatában, a belga dirigens hisz az európai műveltségi minimumban. Csendes és szolid színpadi viselkedéséből azonban az is kiderül, hogy igazáért, hitéért nem igen akar megharcolni. Lemondásból vagy naivitásból – ki tudja? Magam úgy gondolom, hogy ma már csak ábrándozni lehet arról, hogy az európai műveltségnek a két passió természetes része, s ennek az sem mond ellent, hogy hétfőn körülbelül 1500 ember lelkesen és értő módon üdvözölt egy elvont, harsányságtól mentes, lehűtött János-passiót; hogy szövegkönyvvel, kottával, emlékek tucatjával érkezett a koncertre; hogy jó 19. századi polgárként vallásos élményt keresett a művészetben.

A hangversenyterem méreteihez talán kicsi egy tizenhat tagú kórus, de Herreweghe visszafogott játékra szorítja zenészeit: a vonóskar legnagyobb fortéja is középerősnek tűnik, ráadásul a vonóshangzás szinte mindig túl könnyű, túl selymes, általában testetlen. Nem csak intonációban tiszta, hanem karakterében is. Ettől persze könnyen egyhangúvá válik. A szólisták is igazodtak az általános szublimációhoz: távolságtartó előadásmóddal, a drámai akcentusok puhításával járultak hozzá a koncepció egységéhez. Különböző színvonalon persze. Nem igazán jó választás Camilla Tilling a szoprán áriákhoz; eleinte technikai problémái is voltak, amikor pedig bemelegedett, operás gesztusait kellett volna kordában tartania. Hasonló problémákkal küzdött a tenorista, Jan Kobow is. Ingeborg Danz (alt) nem először járt Budapesten, most is alázattal és perfekten énekelt.

Jó volt Peter Kooij basszus, aki áriáiban és Pilátus szerepében egyaránt figyelmet követelt magának. A Jézus szerepére vállalkozó Konrad Jarnot könnyű baritonjával csalódást keltett, nem az ő hangfajára íródott a „Vox Christi”. Ha Herreweghe a szerep tragikumát akarta elvenni ezzel a választással, akkor sikerült neki. Maradéktalan élményt nyújtott az evangélista szólamát éneklő Christoph Prégardien annak ellenére, hogy – igazodva a koncepcióhoz – minden színészi ziccert kihagyott. Recitativóiból folyamatos, elidegenítő ariosókat formált, nem sodródott el az elbeszélés hevületében, jó 19. századi polgárhoz méltóan művészetté transzformálta a vallásos élményt.

Molnár Szabolcs
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Mindennapi zenénk

A Concerto Köln után két nappal egy másik világhírű, korhű hangszereken játszó együttest hallhattunk a Művészetek Palotájában. A műsorösszeállítás és a muzsikálás hőfoka, valamint a professzionizmus tekintetében a berlini Akademie für Alte Musik hasonlónak mutatkozott néhány száz kilométerrel nyugatabbra működő társához. De a különbségek is jócskán megmutatkoztak.

Gramofon

Király volt a királyi zene

A világhírű szólisták és zenekarok között két, a 17-18. század zenéjére szakosodott német együttes – Concerto Köln, Akademie für Alte Musik – gazdagította a tavaszi fesztivál programját. Nagy öröm ez a recenzensnek. Nemcsak, mert nem csalódott bennük, hanem azért is, mert professzionális muzsikálásuk több érdekes gondolatot is felvetett.

Gramofon

Gyanús körülmények a Mozart Maratonon

Gyanakszom, mert a második Mozart Maratonra azok is eljöttek a Millenáris Teátrumba, akik legfeljebb világsztárnak kikiáltott macskajancsik előadásaira szoktak kivonulni. És úgy sóhajtoztak – „ah, milyen nagyszerű volt…” – mintha a néhai hercegné, Diana ravatalánál állnának, csodálva a halottas toalettet. A kampány hál’ isten nem ad hozzá és nem vesz el: a Mozart Maraton másodszor is nagyszerű volt.

Gramofon

Kocsis Zoltán csúcsot javít

Kocsis Zoltán ismét megjavította a magasugrás világcsúcsát. Kodály népdalfeldolgozásaiból zenetörténeti jelentőségű, autonóm dalciklust teremtett. A Kállai kettős és a Budavári Te Deum ehhez képest már csak könnyű levezetésnek bizonyult. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense a tavaszi fesztivál nyitókoncertjén járt.

Évtizedekig elzárt Picasso műveket mutattak be Iránban

Évtizedekig elzárt Picasso műveket mutattak be Iránban

Volodimir Zelenszkij új vezérkari főnököt nevezett ki

Volodimir Zelenszkij új vezérkari főnököt nevezett ki

Forma-1: Norris indul majd az élről, Hamilton a nyolcadik lett az időmérőn

Forma-1: Norris indul majd az élről, Hamilton a nyolcadik lett az időmérőn

Mráz Ágoston: A poloska szó körüli tiltakozás műbalhé

Mráz Ágoston: A poloska szó körüli tiltakozás műbalhé