Mahler Ünnep: a nagy sztár nélkül is siker
Már négy karcsú kötet sorakozik a könyvespolcon: a Budapesti Mahler Ünnepek gondosan szerkesztett összefoglalói. Visszakereshetjük, miként alakult a Művészetek Palotája évadnyitó eseménysorozatának struktúrája. Nem sokat változott. Ám ez nem rugalmatlanságot, hanem hagyományteremtő gesztust mutat. Olyasfajtát, ami Mahlernek is tetszene.
Budapesti Mahler Ünnep 2008
Művészeti vezető: Fischer Iván
Szeptember 6-11., Művészetek Palotája
Birgit Remmert. Telitalálat volt a felkérése © Gramofon |
Az első és második zenekari hangverseny ugyanazzal a műsorral volt hallható; ezek szolgáltak a magyar szerzők – kifejezetten erre az alkalomra komponált – darabjainak bemutatására. A Budapesti Fesztiválzenekar – a Mahler Ünnep ötletadója és koncepciózus kivitelezője – minden évben felkér magyar komponistákat, hogy adjanak új művet az együttesnek, amelyet erre az alkalomra mutathatnak be. Mahler csak az inspiráció forrása, nem kell feltétlenül hozzá vagy valamelyik darabjához kapcsolódni a friss alkotásnak, de Tihanyi László Mahler csodakürtje című darabja az első, 2005-ös ünnepen a hódolatot kétszeresen, címben és tartalomban is jelezte. Azóta Láng István, Gyöngyösi Levente, Vajda János kompozíciói hangzottak el. Idén Csemiczky Miklós Scherzo all’ongarese-je és Dubrovay László Magyar rapszódiája hangzott el. A szerzők szándéka világos: a magyar zenei hagyományban gyökerező motivikának a korszellemnek megfelelő megjelenítése egy olyan társadalmi közegben, amely éppen nem kedvez a konstruktív múltidézésnek.
A koncert második részében Mahler III., d-moll szimfóniája hangzott el. A nyár, az öröm diadalát hirdeti ez a monumentális alkotás, a nyárutón még tomboló kánikula talán ezért maradt még néhány napig a Kárpát-medencében. Ez a darab a fa- és rézfúvósok parádéjával örvendeztette meg a közönséget, a második részben pedig Birgit Remmert, a Magyar Rádió Gyermekkara és a Magyar Rádió Énekkarának női szekciója nagyszerűen teljesítette vokális feladatát. Fischer Iván – az ünnep művészeti vezetője – mindig kitűnően választ hangot előadásaihoz, de arra is figyel, hogy az énekes személyisége, stílusa pontosan passzoljon a mű légköréhez. Birgit Remmert fölkérése is telitalálatnak bizonyult.
A harmadik zenekari est első részében az együttes vonóskara ült a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára, hogy Schönberg A megdicsőült éj című darabját eljátssza. A több évtizedes, aprólékos munka fényes bizonyítéka volt ez az interpretáció: áttetsző, hajlékony, egynemű hangzás, ezernyi árnyalattal. Aki eddig ódzkodott Schönbergtől, most megszerethette, utat találhatott hozzá. A Dal a Földről című szimfonikus alkotás következett a szünet után, két vendégszólistával. Az amerikai tenor, Robert Dean Smith ezúttal halványabbnak mutatkozott, mint korábbi budapesti fellépésein. Az est meglepetése a holland mezzo, Christianne Stotijn volt: a hanganyag és az előadói személyiség egyaránt izgalmas, a technika pedig még csiszolható.
Idén szimpóziumot is tartottak. Franz Willnauer, a jeles kutató nemcsak a programfüzet számára adott egy tanulmányt, élőben Mahler Mozart-előadásmódjáról tartott előadást. Az idei kiállítás – ismét a párizsi Mahler Archívumból kölcsönözve – is ezt a témát dokumentálta. A szimpózium másik előadója, Heidi Aitenbichler a szövegkönyvek oldaláról vizsgálta Mahler Mozart-felfogását.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Balkáni summer feeling
Az éghajlatváltozás miatt (is) egyre nehezebb nyári fesztiválokat rendezni a Kárpát-medence centrumában. Egyszer tikkasztó a meleg, máskor hűvös szél röpíti el a hangot és cibálja a szereplők ruháját. Nem számíthatták ki a margitszigeti operapremier – Gounod: Rómeó és Júlia – szervezői-rendezői sem az időjárási körülményeket. Csak egyet tudhattak biztosan: a helyszín egyelőre nem ideális a jó értelemben vett magaskultúrához.
Ágyúval folyóra: Hancock Veszprémben
A Veszprémi Ünnepi Játékok kínálatában idén már nem először jelentek meg a jazz-Parnasszus csúcsán helyet foglaló előadók. Ezúttal Herbie Hancock zenekara és a Take 6 vokálegyüttes jött a dunántúli városba. A Gramofon kritikusa a Hancock-koncerten járt.
Mesterlegény és űrturista: milyen volt Bartók Salzburgban?
Salzburgban, az ünnepi játékok Bartók-sorozatában Gregory Vajda, azaz Vajda Gergely ugrott be vezényelni a megbetegedett Eötvös Péter helyett. A „százfejű sárkány”, vagyis a Bécsi Filharmonikus Zenekar nem falta föl az ifjú muzsikust, sőt az együttes tagjai – karöltve a bécsi Operaház kórusával – szeretettel ünnepelték a harmincas éveiben járó magyar karmestert. Ahogy a kritikus látta!
Zempléni anziksz
Sárospatak tavaly óta meglepően sokat szépült, de futómuskátlik díszítik a sátoraljaújhelyi erkélyeket is. Úton-útfélen romantikus vendégházakat és fogadókat hirdetnek Zemplénben. Az autóutak még nem jók, de a biciklisek számára ez a vidék majdnem a paradicsom. Megengedem magamnak azt a valamelyest túlzó megállapítást, hogy ennek az országrésznek a felzárkózásában nem csupán a borgazdaságok befektetői részesek, hanem jelentős mértékben a Zempléni Fesztivál is.
Még mindig tüzes a Fehér Ló
Rezignáltan figyelik a Gramofon Zenekritikai Műhely tagjai a Sziget fesztivál programkínálatának kommercializálódását. A kevés, zeneileg izgalmas kivétel közé tartozott a Roma sátor programja, ahol a hagyományőrzés mellett progresszív, energikus produkciók is megjelentek. Például a Parno Graszt muzsikája.
