Bencsik Barnabás, Pinczehelyi Sándor, Nagy T. Katalin – mind neves, elismert tekintélyei a képzőművészetnek. Nem valószínű, hogy szakmai önéletrajzaikban nagy örömmel tüntetnék fel a Debrecenben töltött hónapokat, a Modemet, pedig mindhárman jeles szakemberei voltak az intézménynek. Voltak.

Amikor a születő modern művészeti galéria élére pályáztatás nélkül kinevezték a sajátos előéletű, ám szakmai ismeretekkel nem rendelkező igazgatót, akkor még azzal nyugtatgatták az alkalmasságát megkérdőjelezőket, hogy lesz majd igazi művészeti vezető. A kinevezett igazgatóra csak azért van szükség, mert a majdani művészeti első ember minden bizonnyal budapesti lesz, s kell valaki, aki helyben intézi az ügyeket. Az is olvasható volt, hogy „a programok és a ház működtetésére, állandó szakmai kontrollálására egy nemzetközi szakemberekből álló kuratórium alakul”.

Mindez másfél esztendeje volt, azóta sorra fogyasztja a szakembereket a Modem, az ügyintézésre kitalált igazgató – Gulyás Gábor – pedig átvette a művészeti irányítást. Mára ott tartunk, hogy a Modem alapját jelentő Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa, Antal Péter fejében már az is megfordult, hogy a vele történt méltánytalanságok miatt egyszerűen visszavonja gyűjteményét a Modemből. Mindez olvasható a hvg.hu nemrégiben megjelent cikkében amiről - talán mondanom sem kell – nem tesz említést a helyi sajtó, ahogy a művészeti vezetők gyors, egymás utáni távozásának híre sem kapott teret a cívis médiában. Itt csak ünneplés van, politikai felhangokkal, szemérmetlen öndicséretekkel, ezerrel.

A teljes blogbejegyzés elolvasásához kattintson ide!