Pulitzer József © HVG

Amerika tulajdonképpen a katonáival szemben támasztott alacsony követelménynek köszönhette Pulitzer Józsefet. A Makón egy magyar zsidó gabonakereskedő és egy katolikus német asszony házasságából 1847-ben született fiú 17 évesen fejébe vette, hogy katonának áll. De a gyenge szemű kamasz nem kellett sem az osztrák, sem a francia, sem a brit seregnek, egy hamburgi toborzóiroda viszont kiközvetítette az éppen polgárháborúzó amerikai szövetségi hadsereghez. Első újvilágbéli üzleti trükkjeként Bostonnál leugrott a hajóról, kiúszott, így - megelőzve az ügynököt - maga vette föl a beszervezéséért járó fejpénzt. Egyévi szolgálat után nyugat felé vette útját, és St. Louisban kötött ki, ahol volt öszvérhajcsár, pincér, próbálkozott sefteléssel, esténként a közkönyvtárban jogot tanult, 22 évesen pedig republikánus színekben beválasztották a városi tanácsba. Beállt újságírónak a helyi német nyelvű laphoz, ahol a csőd szélére jutott tulajdonosok hamarosan jelentős részesedést adtak neki, majd 25 évesen megtették a lap kiadójává. Családi vonalon is szépen emelkedett: egy előkelő washingtoni protestáns család lányát vette el feleségül. A néhány évvel korábban St. Louis szegénynegyedében még "zsidó Józsi" gúnynéven emlegetett, csúfolt csavargó Pulitzerből elegáns amerikai úr lett, ismert közíró, szónok, szerkesztő - tökéletes angolsággal.

Igazi karrierje 1878-ban indult: három nap különbséggel bagóért megvette és St. Louis Post-Dispatch néven egyesítette a város két, csőd szélén álló napilapját. Reggeltől éjfélig dolgozott, szerkesztőségi cikkeiben rendületlenül ostorozva a korrupciót, a híroldalakon pedig megteremtette a közérdekű szenzációhajhászás műfaját. Sorra leleplezte a város gazdag polgárainak adócsalásait, a közhivatalnokok korrupcióit, miközben a példányszám folyamatosan nőtt - a profit nem kevésbé. Pulitzer belebetegedett a hajtásba, ezért 1883-ban Európába indult pihenni, ám New Yorkban megtudta, hogy eladó a pénzügyi gondokkal küszködő New York World című napilap. Azonnal megvette, és ott is óriási sikerrel alkalmazta a St. Louisban bevált szerkesztési modellt. A World az Egyesült Államok legnagyobb, 600 ezres példányszámú újságjává nőtte ki magát, mire a konkurencia heves támadást indított Pulitzer ellen. A The Sun úgy próbálta elhódítani a Worldtől a New York-i zsidó olvasókat, hogy Pulitzert származásának és hitének megtagadásával vádolta. Aztán újabb csata az olvasókért, ezúttal egy másik lapkiadó sztár, William Hearst lapjával, a Journallal. A két lap egymásra licitálva, sokszor kitalált történetekkel gerjesztette a hangulatot Spanyolország ellen, amikor annak gyarmatán, Kubában lázadás tört ki - egészen addig, amíg a kongresszus megszavazta a háború megindítását.

Pulitzer gyorsan megbánta, hogy letért a közszolgálat maga szabta izgalmas-olvasmányos, de tisztességes útjáról, és visszaterelte a Worldöt ebbe a mederbe. Miután Pulitzer 1890-ben, 43 éves korára gyakorlatilag megvakult, különösen érzékennyé vált a zajokra, és gyakran esett depresszióba, ideje nagy részét Liberty nevű jachtján, a "csend bástyájában" töltötte, onnan irányította lapjait, titkos kóddal írt levelekben. A hajóján is halt meg 1911-ben, nem sokkal azután, hogy ismét a sajtószabadság hőseként ünnepelték, amikor pert nyert az állammal szemben. Azzal vádolták őt, hogy rágalmazta Theodor Roosevelt elnököt, holott a World csak leleplezte, hogy a kormány törvénytelenül 40 millió dollárt utalt át a Francia Panama-csatorna Társaságnak.