Ismét előhúzta egyik aduját - a privatizáció leállítását - a választásokhoz közeledve Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke. Az exminiszterelnök erről korábban még népszavazást is kilátásba helyezett, ám végül letett róla, gyaníthatóan a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról szóló, tavalyi, eredménytelen voksolás kudarcán okulva. Múlt szombaton a kőszegi ifjúsági találkozón azonban még tovább is fejlesztette teóriáját: nem csupán a lezajlott privatizációs tranzakciók felülvizsgálatát ígérte be pártja 2006-os kormányra kerülése esetén, hanem a magántulajdonba került állami vagyon visszavételét is. Eszerint "amit szabálytalanul privatizáltak, azt vissza kell venni", de ha netán rendben ment is a magánosítás, ám "egy bizonyos vagyontárgynak állami tulajdonban kellene lennie (ilyen például a repülőtér), akkor azt kell mondani a tulajdonosnak, hogy legyen kedves, adja vissza..."
"Azonnali kármentesítésre" kérte válaszul Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a pénzügyminisztert és a gazdasági tárca vezetőjét, miszerint tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Orbán kijelentése ne riassza el azt a "26 nagybefektetőt", amelyekkel a két tárca "milliárdos beruházásokról tárgyal". A kormányzati intelmekhez az MDF is csatlakozott, arra szólítva fel a Fideszt, hogy visszaállamosítási fenyegetéssel ne bizonytalanítsa el a munkahelyteremtő vállalkozásokat.
Maga a Fidesz egyébiránt az 1998-as választási győzelmét követően nem vette túlságosan komolyan az akkori kampányban tett hasonló ígéreteit. Bár Orbán egy 2001-es sajtónyilatkozata szerint az utóbbi tíz év privatizációs visszásságairól 32 kötetes összefoglaló készült, abból egyetlen sor sem került nyilvánosságra. A 2002-es választási kampányban az MSZP és az SZDSZ is előszeretettel érvelt a Fidesz-kormány gyanús privatizációs ügyeivel, később csupán a vitatható módon privatizált 12 agrárcég ügyét forszírozták - azt is sovány eredménnyel. 2003 júliusában az Országos Rendőr-főkapitányság bejelentette, hogy bűncselekmény hiányában megszüntette a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feljelentésére indított vizsgálatot.
Nyílt visszaállamosítást eddig nem ígért ugyan a Fidesz, egy-egy alkalommal azonban mégis ezt tette. Igaz, nem a most hangoztatott "nemzetgazdasági" érdekekre hivatkozva, hanem jóval prózaibb megfontolásokból - és persze a magánosítás folytatása mellett. A Postabank Rt.-t a csőd elől menekítette az állam védőszárnyai alá, a Malév Rt. kisebbségi részvénycsomagját pedig egy korábbi szerződés alapján volt kénytelen visszavásárolni az olasz Alitaliát felváltó magyar bankcsoporttól. Szintén az összeomlást elkerülve vette állami tulajdonba az M1-es autópálya Győr-Hegyeshalom közötti szakaszának koncessziós jogait birtokló Elmka Rt.-t. Különösebb nyilvános indoklás nélkül került magánkézből állami fennhatóság alá a Concordia Közraktár Rt. és a Bizományi Áruház Rt. A visszaállamosítás mindenesetre drága mulatságnak bizonyult: Voszka Éva, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa egyik tanulmányában ezt 500 milliárd forintra becsülte. Az Orbán-kormány - a gázárak állami kontrollja érdekében - mindezt még a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. gázüzletágának visszavásárlásával is megfejelte volna, ám a megvalósításra már nem maradt ideje.
Az MSZP-SZDSZ-kormány gazdaságpolitikájában a privatizáció felpörgetését két fő szempont vezérli. Egyrészt a kabinet meg akar szabadulni a büdzsé forrásait folyamatosan apasztó állami mamutoktól, mint például a Dunaferr Rt., a Bábolna Rt. vagy a Malév Rt., másrészt a privatizációból származó bevételekkel - amelyekből a ciklus alatt mintegy 700 milliárd forintot irányozott elő - a költségvetést kívánja tehermentesíteni. Ez utóbbi, noha az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) "szállította" a pénzt, nem bizonyult egyszerű feladatnak. Medgyessy Péter volt miniszterelnök a költségvetés mohóságáról, az állami vagyon elherdálásáról szóló ellenzéki vádakra reagálva azt bizonygatta, hogy a privatizációból származó bevételt a kormány nem az államháztartási hiány pótlására fordítja, hanem visszaforgatja a gazdaságba, és infrastrukturális beruházásokat finanszíroz vele. A 2004-es és az idei évre szóló költségvetésben ilyen címen el is különítettek egy számlát, ezen landol a tranzakciók ellenértéke. Ám a számla nem fejlesztési célokat szolgál, hanem az államadósság csökkentését, és a megspórolt kamatkiadások révén mérsékli a büdzsé aktuális kiadásait.
A privatizációs bevételekből az államháztartás hiányának közvetlen finanszírozását az uniós szabályok nem is engedik meg. Ezért most az államháztartási mérleg szépítésén fáradozó kormány csavaros megoldást eszelt ki a Budapest Airport Rt. (BA) eladásából várható, közel 400 milliárd forint egy részének büdzsébe emelésére. A körvonalazódó elképzelés szerint a pénzt három címen utalja majd át a leendő vevő: a kisebbik részt a cég 75 százalék mínusz egy szavazatáért fizeti, a fennmaradó hányadot - ami a teljes összegnek több mint kétharmada is lehet - az ÁPV helyett a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak folyósítja, mégpedig vagyonkezelési díjként; utóbbi ugyanis bérbe adja a befektetőnek a reptér-üzemeltető cég által használt ingatlanokat. Szerényebb, 10 milliárd forint körüli összeget kap a KVI a BA vagyonkezelésében lévő ingóságaiért. Az e jogcímeken beszedett pénz felhasználása előtt pedig már szabad a pálya: ez ugyanis nem számít privatizációs bevételnek.
MINK MÁRIA
