Meg kell újítani a kormány tájékoztatási politikáját, hogy mindenki számára világossá váljanak a kormányzati szándékok - jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt pénteken a Klubrádió vendégeként. Jó okkal, hiszen a gyakorlat még távol áll ettől. Például a kabinet már a június 20-ai ülésén módosította a Balaton vízpartjának beépítését szabályozó korábbi rendeletét, erről azonban egyetlen szó sem esett az ülés utáni tájékoztatón. Pedig az azóta megjelent jogszabály igencsak közérdekű: egyebek közt arról szól, hogy a strandokon és a vízparti kempingekben az eddigi 4,5 méter helyett 8 méter magasságú épületek is engedélyezhetők.
A sumákolásnak a HVG értesülése szerint gyakorlatias oka volt: a kormányülésen nem vett részt a miniszterelnök, akit az őt helyettesítő Kiss Péter megvárt a végső döntéssel. Gyurcsány Ferenc később rábólintott az előterjesztésre, így a rendelet - Kiss aláírásával - a múlt keddi Magyar Közlönyben megjelent. Ám nem ez az egyetlen meglepő fordulat a döntéshozatalban. A tervezetről tavaly december óta többször tárgyalt az úgynevezett szakmapolitikai tanács, amely mindig talált benne kifogásolnivalót, formálisan egyszer sem fogadta el. Márpedig e testület áldása nélkül a jogszabálytervezet nem kerülhetett ki az előterjesztő Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) honlapjára sem, ahol az érintettek is tájékozódhattak volna. Az ÖTM egyébként csupán öt órát adott a végső előterjesztés tárcaközi véleményezésére.
A változtatás az Alkotmánybíróság (AB) elé kerülhet - aggodalmaskodott korábban mind az igazságügyi, mind a társelőterjesztő környezetvédelmi tárca, de a kormányülésen erről már hallgattak. Pedig minél magasabb épületek emelhetők, annál nagyobb mértékben valószínűsíthető, hogy csökken a környezetvédelem már elért szintje - utaltak az AB 1995-ös ítéletére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magasabb épületekben ugyanakkora területen több ember helyezhető el, akik hulladékukkal, autóikkal, egész tevékenységükkel terhelik a környezetet. Ezeket az aggályokat csillapíthatná, ha a rendeletmódosítást hatásvizsgálat előzte volna meg, ám ez szokás szerint elmaradt. Csakúgy, mint amikor az Országgyűlés a kormány ellenkezésével dacolva, két tartózkodó és 316 igen szavazattal tavaly novemberben másfélszeresére, 10-ről 15 százalékra növelte a közvetlen tóparti kempingek beépíthetőségét. Akkor nem is titkoltan az azokat birtokló SCD Balaton Holding Zrt.-nek kedveztek a honatyák, akik azt a lehetőséget ragadták meg, hogy a kormány egy teljesen más ügyben - a Veszprém-Szentkirályszabadja reptér nemzetközivé fejleszthetősége miatt - kezdeményezte a Balaton-törvény egyik passzusának módosítását. Ennek farvizén nyújtott be néhány képviselő módosító indítványt a kempingek beépíthetőségéről, ami házszabályellenes ugyan - hiszen nem a megváltoztatni kívánt paragrafusról szólt -, ám ez nem zavarta a csaknem egyhangúlag voksoló képviselőket.
A "társadalmi elvárásokkal", az "indokolatlanul szigorú tilalmak" feloldásával, nem utolsósorban pedig "az idegenforgalmi ágazat által támasztott" igényekkel indokolta a mostani korrekciót az ÖTM. Ezek az igények azonban korántsem egyértelműek. "Helyi építési szabályzatunkban még a régi, 10 százalékos beépítési korlát szerepel, s egyelőre nem is szándékozunk ezt a lehetséges 15 százalékos maximumra emelni" - mondta a HVG érdeklődésére Bende Kornélia, a siófoki önkormányzat városépítészeti osztályvezetője. A siófokival együtt a keszthelyi építési hatóságnál is úgy látják, hogy a rendelet nem fűti tovább az amúgy is lázas építési kedvet. "Az 1990-es évek elején körülbelül 25 tagszállodánk működött a part menti településeken, ma már 42 van, alaposan meg kell gondolni, hová érdemes még építeni. Egy lökésszerű szállodaberuházási hullámnak katasztrofális következményei lennének, mert most épp jó a négycsillagos vagy annál magasabb kategóriájú, wellness-szolgáltatásokat is kínáló hotelek kihasználtsága" - fejtegette a Magyar Szállodaszövetség alelnöke, Fekete György, a két hévízi Danubius-szálló igazgatója.
"Nem vagyok biztos benne, hogy épp a magassági korlátok enyhítése szolgálja a legjobban az idegenforgalom érdekeit" - tette hozzá. Fenntartások nélkül támogatja viszont a kormányrendelet módosítását Suchman Tamás, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke, a Horn-kormány egykori privatizációs minisztere. "Nem dühöng a szállodaépítési kedv, holott nagyon is kívánatos lenne, hogy legalább egy tucat településen színvonalas wellness-szállók nyíljanak. Még 20-30 szálloda elkelne, bárcsak lenne vállalkozó a felépítésükre" - reménykedett.
Az ma még megjósolhatatlan, hogy szállodákat vagy üdülőnek álcázott vízparti lakóparkokat emelnek-e a kormányrendelettel szabaddá tett partszakaszokon a befektetők. Tény, hogy az új jogszabállyal biztosan jól járnak. Már a Balaton-törvény módosításával is sokat nyert a Jászai Gellért többségi tulajdonában levő SCD Group Management Kft. érdekeltségébe tartozó SCD Balaton Holding Zrt., amely 2004-2005-ben összesen 8,4 milliárd forintért megszerezte a Siotour, a Balatontourist és a Zalatour cégeket, így azok 24, összesen 166 hektárt elfoglaló kempingje is az övé lett. Az akkor hatályos szabályozás szerint ezek 130 hektárnyi közvetlen vízparti területének 10 százaléka volt beépíthető, tavaly óta a törvény ennek a másfélszeresét engedi meg, vagyis 195 ezer négyzetméteren állhat épület.
A mostani változtatás az eddigi legfeljebb két-három szint helyett három-négy szint elhelyezését teszi lehetővé, ami újabb 33-50 százalékos szintterület- és a kialakult ingatlanárak ismeretében 40-60 milliárd forintos lehetséges árbevétel-növekedést jelent. Ez a balatoni ingatlanárak ismeretében csillagászati értéknövekedésnek számít. Ennél is nagyobb felértékelődést hozhat, ha - a Balaton-törvény tavalyi módosítása adta lehetőséggel élve - egy-egy kemping a 30 méter széles vízparti sávját felajánlja parti sétány kialakítására, mert ebben az esetben a maradék terület például vegyes építési övezetbe sorolható, amely már 50 százalékban is beépíthető. Ráadásul a kormányrendelet módosításának köszönhetően a vegyes építési övezetekben 7,5-ről 12 méterre emelkedett a megengedett építménymagasság, mindez pedig bőséges kárpótlás a 30 méteres sáv elvesztéséért.
Aligha ez az értéknövelés volt a kormányrendelet előterjesztésében megfogalmazott "társadalmi elvárás", mindazonáltal a korábbi tilalmak a kempingek ingatlanértéke szempontjából valóban "indokolatlanul szigorúak" voltak. Az már csak a Balaton környéki sajátos érdekérvényesítéssel függ össze, hogy 2000. október 17-ei elfogadása óta a Balaton területrendezéséről szóló törvényen egyre csak lazítanak, s ma már leginkább az önkormányzatokon múlik, hogy a törvény és a kormányrendelet adta egyre tágabb keretek között milyen mértékű építkezéssel engedik megterhelni a tó partját. Nagy ellenállás aligha várható tőlük, ha maga a kormány és az Országgyűlés is folyamatosan enged a környezetvédelmi szigorból.
SZABÓ GÁBOR
