Amikor az 1970-es évek elején a textilfecskéket és a kosaras melltartóval rendelkező, a vízben fékező ballasztként viselkedő ruhákat felváltották a testhez tapadó lycra anyagú úszódresszek, szintén sorra dőltek a világrekordok. Mégsem panaszkodott senki, és nem Mark Spitz tapadós gatyáját, hanem a technikáját figyelte a világ - dimenzionálta a nemzetközi úszóvilágot az elmúlt hetekben felbolygató ruhabotrányt Matthew Luebers amerikai szakíró saját internetes blogjában. A konkurens sportszergyártók április közepére mégis elérték, hogy a nemzetközi úszószövetség (FINA) még a pekingi olimpia előtt döntsön arról, meg nem engedhető előnyhöz jut-e egy versenyúszó a tavaly már engedélyezett LZR Race fantázianevű új dressz viselésével.

"A felhajtóerőt az új ruha nem befolyásolja, a siklási szakaszban viszont 7,7 százalékkal, míg az aktív úszómozgás közben átlagosan 5 százalékkal valóban csökkenti a turbulenciát a hagyományos dresszekhez képest" - fogalmaztak az ominózus öltözetet használó amerikai úszóválogatott mellett tevékenykedő szakértők a Journal of Science and Medicine in Sport című szaklap legutóbbi számában. Magyarán: az új ruhának köszönhetően kevesebb fékező hatású örvény keletkezik a sportoló teste körül, így gyorsabban haladhat. A sportélettan és a biomechanika szakértői szerint az ominózus ruha új szabásvonala és különleges, titkos receptű "teflonbevonata" még a FINA által engedélyezett határon belül van, és csak apró részleteiben különbözik a versenyzők által viselt más márkájú holmiktól.

"Már hogyne volna különbség!" - háborgott a Swimnews (Úszóhírek) című internetes szakorgánumban Frank Busch, az amerikai válogatott volt edzője. Szerinte a csípőnél, a lágyéknál, a tompornál és a bordaívnél a ruhába applikált - a gyártó kommünikéje szerint a sportolót csupán fűzőként stabilizáló -, rétegelt poliuretánból készült betétek megváltoztathatják a vízfekvést és a hőszigetelő búvárruhákhoz hasonlatosan a felhajtóerőt is, mivel fajsúlyuk kisebb, mint az emberi csonté és az izomzaté. Az európai vegyeskirály Cseh László legnagyobb ellenfelének számító amerikai úszófenomén, Michael Phelps által a rakétához hasonlított új ruha bevetése így Busch szerint csak akkor engedhető meg, ha minden versenyző ilyenben csobbanhat bele a Vízkocka néven emlegetett pekingi uszoda medencéjébe.

A sportdressz mások szerint nem ennyire "doppinggyanús". A nyaktól bokáig érő, csak a vállakat, a karokat és a hát egy részét csupaszon hagyó dressz trükkje a "turbulenciaszűrésen" túl leginkább az, hogy szinte varrás nélkül készül - véli többekkel együtt Kim Krieger, a Science című tudományos magazin technológiai szakírója. Szerinte az egyes részek ultrahangos hegesztéssel való rögzítésének köszönhető, hogy az új dressz olyan áramvonalas, mintha ráöntötték volna a versenyzőre. A felpanaszolt betétek "csak" abban segíthetnek - így a HVG-nek nyilatkozó szakíró -, hogy összehúzzák az izmokat, csökkentve az úszó testfelületét és így a közegellenállást is. Ez persze akár tizedmásodpercnyi javulást is hozhat egy-egy élversenyző eredményeiben - ami a tizedannyi különbségeken múló úszószámokban felbecsülhetetlen előny. Ugyanakkor - teszi hozzá Krieger - az úszósport elitjének szállító gyártók mind dolgoznak a maguk csodaruháján, és ők is, akárcsak az LRZ Race kifejlesztője, a cápabőrből indultak ki.

A fejlesztőket ebben a közel három évtizede életre hívott tudományág, a biomimetika segíti. Ez a szakterület, amely az élővilágban bevált evolúciós "találmányok" adaptálását tűzte ki célul, az emberi agy neurális hálózatának működési elvén alapuló számítógépes megoldásoktól az ízeltlábúakat mímelő robotmozgáson át a gyógynövények hatóanyagainak lemásolásig már eddig is számtalan innovációhoz szolgáltatott alapot. A cápák csak elektronmikroszkóppal látható, hosszirányú - a vizet örvénymentesen elvezető - bordázattal rendelkező bőre már az 1980-as években felkeltette az ergonómiával, aero- és hidrodinamikával foglalkozó mérnökök figyelmét. A tengeri ragadozó ugyanis W alakú, csúcsukkal az állat orra felé mutató "pikkelyekből" álló kültakarója révén éri el akár az óránkénti 75 kilométeres sebességet is.

A cápabőrt imitáló felülettel először a vitorlázók kísérleteztek 1987-ben. Az eredmény egyértelmű volt: az akkori Amerika Kupát a mesterséges cápabőrrel bevont törzsű Stars & Stripes nevű jacht nyerte. Az úszósportban a 2000-es sidneyi olimpián történt meg az áttörés: a FINA által engedélyezett műcápabőr dresszben az 52-es lábú, sütőlapátkezű ausztrál Ian Thorpe vagy a holland Pieter van den Hoogenband rögvest világrekordokat repesztettek.

"Mi már az 1996-os atlantai olimpiára kikísérleteztünk egy hasonló elven működő, általunk sávnyomottnak mondott úszódresszt, amelynek az volt a lényege, hogy hosszirányú sráfokkal csökkentsük a közegellenállást, illetve a testtől távol tartsuk a turbulens hullámokat, aztán kiderült, a műcápabőr hatékonyabb" - olvasható Hideki Takaginak, a Cukuba Egyetem sporttudományi tanszéke professzorának a japán mérnöki közlöny egyik négy évvel ezelőtti számában közzétett cikkében. A különféle márkák versenyében ma testhosszal vezet a jelenleg vizsgálat tárgyát képező új ruha gyártója, ám borítékolható, hogy a nemzetközi úszószövetség nem fogja tudni kétséget kizáróan megállapítani, mekkora szerepük volt a kiugró versenyeredményekben a high-tech göncöknek. Márpedig az eindhoveni Európa-bajnokságon 100 méter gyorson világrekorddal győztes (korábban inkább csak a futottak még kategóriájában tempózó) 23 éves francia Alain Bernard esetében ez különösen kényes kérdés. Sokak szerint ugyanis nem csupán cáparuhája, hanem a röpke egy év alatt elért meghökkentő izomtömeg-növekedése miatt is javulhatott az eredménye tavaly óta közel fél másodpercet.

VAJNA TAMÁS