Már csak azért is nehéz nevet szereznie szűkebb pátriájában, mert „Mohácson nagyon sok a Kovács István, és 95 százalékuk a családhoz tartozik”. A zenészdinasztia gyökerei az 1700-as évekig nyúlnak vissza, s az örökség édes teher: a kis István, apja nyomdokaiba lépve már 14 évesen zenésztanoncként nyúzza a bőgőt a mohácsi halászcsárdában. A hárfás családból származó mama is szurkol fiának, aki 1981-ben Budapesten előadó-művészi diplomát is szerez. Ám van, hogy elvéti a ritmust: „1984-ben, sajnos, nyitottam Mohácson egy éjszakai éttermet, el is végeztem a vendéglátói szakközépiskolát, de 1986-ban le kellett húzni a rolót.” Így ismét csak a zene marad, de csupán a rendszerváltásig. Ekkor ugyanis megszólítja a politika, s úgy tűnik, jó lóra tesz, mert immár zsinórban negyedszer választják meg a mohácsi cigány kisebbségi önkormányzat elnökének, mi több, Fidesz-támogatással a Baranya megyei közgyűlésbe is bekerül, „ahol szinte családtagként fogadtak maguk közé, és az sem titok már, hogy ki akarnak nevezni általános kisebbségi tanácsnoknak is”. Alapító és elnökségi tagja a Lungo Dromnak, „nagyon büszke vagyok arra is, hogy ilyen emberrel, mint Farkas Flórián, együtt tudok dolgozni”.

Kovács István © Horváth Szabolcs

A roma politikus – akinek minden vagyona önkormányzati bérlakása, illetve „a tízéves futamidőre vásárolt Chevrolet” – első házasságából három gyermeket tud felmutatni („egyik lányom férje Mohács legjobb kardiológusa”), de „a nem cigány származású, igen intelligens élettársamtól is van két gyermekem”. „Élettársamat leépítették a munkaügyi kirendeltségről, most nálam irodavezető, és tervezzük a házasságot” – jelzi, a jövő elkezdődött, annak ellenére, hogy szíve új választottja „sokszor csak fényképen lát, s ha otthon vagyok is, nemegyszer előfordul, hogy a számítógép előtt pötyörészgetve alszom el”.

– Annyi mindent írtak már állítólagos ellengárda-szervezési ambícióiról, öntsön végre tiszta vizet a pohárba: lesz roma önvédelmi gárda, vagy nem lesz?

– Nem lesz, a kezdeményezésemet csak a média állította be így! Nem fogunk egyenruhában mászkálni, sokkal inkább egy országos kulturális szervezetben gondolkodunk. Elnöknek például a Száztagú Cigányzenekar volt elnökét, a magyar kultúra lovagját, Raduly József urat kértük fel.

– De úgy hallottuk, nem közös muzsikálásról lesz szó...

– Valóban. Oda akarunk figyelni például a többségi társadalomhoz tartozó gyerekektől mobiltelefont elcsaklizó, csellengő cigány gyerekekre, klubot alapítunk nekik, ahol számítógépezhetnek, biliárdozhatnak, néptáncot meg zenét tanulhatnak. Hát lehet ezt gárdának nevezni?!

– Jól értjük: nem is a romákat védenék a többségi társadalom gyűlölködőitől, hanem a nem romákat a romáktól?!

– Pontosan. Ez nálunk Mohácson már működik is: esetenként hazavisszük az éjszaka otthonról megszökött cigánygyerekeket a testvéreinkhez. A korábbi verekedő, bandázó gyerekek ma hetente négyszer ott vannak a klubunkban, és hasznosan töltik el az idejüket.

– A Magyar Gárda is kulturális hagyományőrző szervezetként lett bejegyezve, mégis betiltották...

– Úgy tudom, a gárda egy ujjal sem bántotta a cigányságot, legfeljebb a masírozgatásuk lehet ijesztő a mieinknek. Keresnünk kellene egymást, én bármikor leülnék tárgyalni velük. A gárda néha beszélt cigánybűnözésről, de valóban van is egy bűnöző rétege a cigányságnak.

– És mit szól a monoki modellhez, vagy a hétvégi miskolci tüntetésen is felszólaló Szepessy Zsolt polgármester javaslatához, hogy az emberek a javaikat saját birtokon belül akár fegyverrel is megvédhessék?

– Az igaz, hogy nem sorban állni kellene a segélyért, hanem meg kellene dolgozni érte, pontosabban a minimálbérért. A fegyveres védekezést viszont nem támogatom, ahogyan azt sem, hogy bárki lopjon. Ha ne adj' isten éhes lennék, biztos bekopognék egy módosabb gazdához, és elmagyaráznám neki, hogy nem szeretnék lopni, s szívesen ledolgoznám egy-két kiló krumpli árát.

– De ugye nem ezzel a programmal sikerült elérnie, hogy négyszer egymás után elnökké választották, ráadásul éppen a belvillongásokkal terhes, korábban a helyi cigányok kivándorlási terveitől hangos mohácsi kisebbségi önkormányzatban?!

– Hát sokat dolgoztam, rengeteget pályáztam például közmunkaprogramokra. Pénzt viszont nem tudunk osztani, ami nekem kifejezetten jó, mert így senki nem tud meggyanúsítani.

– Nem lett volna kifizetődőbb, ha követi a rokonság példáját, és ön is kivándorol Kanadába?

– Bár öcsémék csodálatosan élnek Kanadában, ahol jéghokipálya-karbantartók lettek, soha nem jutott eszembe, hogy utánuk menjek. Nekem ugyanis nagyon sok a dolgom Magyarországon: ha csak egy kicsit is tudok segíteni a romákon, már megérte itt maradni. Anyagilag persze sokkal rosszabbul élek, mint a kinti rokonaim, de ha koldusként kell is meghalnom, az se baj.

– 2003-ban például petíciót írt Medgyessy Péter akkori miniszterelnöknek, hogy legyen több közmunkaprogram, mert ha nem, akkor kifekszik az Eszéki útra. Aztán mégsem tette...

– Pedig komoly volt az elhatározásom. Küldtek egy pecsétes papírt arról, hogy nyert a közmunkapályázatunk, aztán meg elsinkófálták az egészet. Erre nagyon begurultam. Csak azért nem feküdtem ki, mert megígérték, hogy majd kompenzálnak. A pénzt a mai napig nem kaptuk meg.

– Se eredményes tiltakozás, se roma gárda, mit fognak így megörökíteni önnel kapcsolatban az annalesek?

– Nekem már az is nagy elégtétel, hogy cigány emberként bekerülhettem a Baranya megyei közgyűlésbe. Ha valahol cigánykérdés merül fel, koszorúznak vagy ilyesmi, nekem szól először a közgyűlés elnöke, Hargitai János úr, és én rögtön megyek.

– Nem gondolja, hogy ennél azért többre hivatott? Időről időre hallani, hogy a Lungo Drom elnöke, a fideszes Farkas Flórián alatt is inog a szék. Netán ön lenne a kiszemelt utód?

– Farkas Flórián nagyon jól végzi a dolgát. Páran hőbörögtek, amikor például kiment Kanadába, hogy visszacsábítsa a romákat, én azonban a Lungo Drom elnökségi tagjaként életem végéig hűséges katonája leszek. Nagyon büszke vagyok Farkas Flóriánra, de az igazi példaképem – nyugodtan írják le – Orbán Viktor. Imádom, nagyon felnézek rá!

– Számos fideszes és szocialista képviselő egy korsó sört nem hajlandó meginni egymással. A szemben álló pártok romapolitikusaival is így van?

– Azért, mert valaki más politikai elveket vall, még leülhetünk – igaz, én antialkoholista vagyok. A párttársaim le is árulóztak azért, mert voltam olyan bátor, és gratuláltam a baloldali kötöttségeit nyíltan vállaló Kolompár Orbánnak, amikor megválasztották a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma elnökének.

– És mit gondol, lesz Magyarországnak egyszer roma származású miniszterelnöke?

– Barack Obamára a teljes magyarországi cigánytársadalom mérhetetlenül büszke, és itt borítékolom, hogy ötven éven belül Magyarországnak is lesz a mai kisebbség soraiból származó színes bőrű kormányfője.

IZSÁK NORBERT–DOBSZAY JÁNOS