Az ókori Görögországtól Izlandig a tengeri algák és moszatok évezredeken át állateledelnek számítottak. A marhatenyésztők már rég észrevették, mennyire hizlalnak a tengeri növények. A modern kori Prince Edward-szigeten Joe Dorgan kanadai tejtermelő felfigyelt rá, hogy a tengerparti legelőjén egészségesebbek a tehenek, több tejet adnak, mint a szigeten beljebb legelő társaik. Elkezdte begyűjteni a viharok után partra sodródott növényeket, és azzal etette az állatait. Nem sokkal később Dorgan rájött, mekkora üzleti lehetőség lenne, ha a hínárt takarmányként hivatalosan is értékesíthetné.

A szükséges teszteket Rob Kinley kutató végezte el, és úgy találta, hogy a hínártól Dorgan teheneinek emésztése csakugyan hatékonyabb lett: 12%-kal kevesebb metán – a tehenek emésztésének egyik legjelentősebb mellékterméke – keletkezett, és a hatékonyabb emésztéssel megspórolt kalóriákból nőtt a tejhozam. A partra sodródott barnahínár vizsgálata elgondolkodtatta Kinley-t: más tengeri növényfélék nem szabadíthatnák-e meg még jobban a tehenek emésztését a metán mellékterméktől?

Emésztőszervük alapján a tehenek a kérődzők alrendjébe tartoznak – az összetett gyomor bendő részében a baktériumok megerjesztik a megrágott ételt, amelyet az állat felkérődzik, újra megrág, majd megint lenyel. Ez a gázképző baktériumos folyamat lehetővé teszi, hogy a tehenek, juhok, kecskék és bölények a fűhöz hasonlóan magas cellulóztartalmú takarmányt is megemésszék, de közben az állat mindkét végén metán távozik – 90% böfögéssel. Ez a melléktermék világszerte a teljes haszonállat-tenyésztésből származó kibocsátás 39%-át és a világ metánszennyezésének negyedét adja. Ausztráliában a farmokon és gazdaságokban termelődő metán a teljes üvegházgáz-kibocsátás közel 10%-áért felel.

A kérődzők anatómiájukból adódóan szükségszerűen az előgyomrukban zajló fermentációval dolgozzák fel az élelmet, de Kinley Prince Edward-szigeti felfedezése azt sugallja, hogy ennek a folyamatnak nem feltétlenül kell ekkora metántermeléssel járnia. Ausztráliában, a North Queensland-i kutatóállomáson Kinsley csatlakozott egy csapat tengerialga- és kérődzőtáplálkozási szakértőhöz, hogy takarmánnyal kevert, többféle tengeri növényt próbáljanak ki mesterséges tehéngyomorban, lényegében egy kis méretű fermentálótartályban. A nagy mennyiségben érkező különféle tengeri alga és moszat közül több is hatással volt a metántermelésre, de a kutatók hamar leszűkítették a kört az Asparagopsis taxiformisra – ez a vörösalgafaj világszerte meleg vizekben tenyészik.

Amikor a teszteredmények megérkeztek, Kinley és csapata azt hitte, elromlottak az eszközök. A mesterséges bendőben az Asparagopsis taxiformis a metántermelést 99%-kal csökkentette – és a dózis az eleségnek csak 2%-át adta. Az élő juhokkal végzett kísérletben ugyanez a dózis 70–80%-os metáncsökkenéshez vezetett. (A teszteket élő tehenekkel még nem végezték el.)

Az Asparagopsis taxiformis fő összetevője a bromoform. A kérődzők emésztésének egyik fontos lépéseként a bendőben található baktérium jellemzően olyan enzimeket használ, amelyek melléktermékként metánt termelnek. A bromoform a B12-vitaminnal lép reakcióba, és megakasztja ezt a folyamatot. Az Asparagopsis taxiformis és a bromoform hiányában a kérődzők a metánképzéssel a táplálékból nyerhető energia 2–15%-át veszítik el. Mint minden felesleges melléktermék, a metán is a rendszer maximális hatékonyságának hiányát jelzi: a kérődzők által elfogyasztott étel egy része nem válik testtömeggé. A gázképződés csökkentésével a bromoform megakadályozhatja a kibocsátást, egyben javíthatja a termelést.

Mivel ma 1,4 milliárd szarvasmarha és közel 1,9 milliárd juh és kecske népesíti be a földet, a metánkibocsátás megzabolázása az Asparagopsis taxiformisszal komoly kihívást jelent. Az ausztráliai haszonállatok mindössze 10%-ának kezeléséhez 60 km²-es algafarmra van szükség. Hol és hogyan lenne megoldható a tömegtermesztés? Vajon a szárítás és a tárolás befolyásolná-e a bromoform hatékonyságát? A Kinley-hez hasonló úttörők elismerik, hogy ez komoly erőpróba, de szerintük érdemes kísérletezni.

A fenti cikk a Paul Hawken Visszafordítható című könyvének szerkesztett részlete. A kiadványban kutatók, szakemberek és elkötelezett politikusok egy tudományosan alátámasztott, gazdaságilag rentábilis, előremutató javaslatcsomagot készítettek a klímakatasztrófa megállítására. A könyv 100 innovatív megoldást mutat be közérthető módon az élet különböző területeiről. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.