Miért van, hogy bizonyos álláspontok mélyen meggyökeresedtek, és nem képezhetik megbeszélés tárgyát (például hogy melyik focicsapatnak drukkolunk), míg másokat képesek vagyunk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni (mondjuk, hogy melyik a kedvenc tévésorozatunk)?

A társadalmi megítélés elmélete magyarázatot adhat a jelenségre. Az elmélet szerint három tényező befolyásolja, hogy megváltoztatjuk-e a véleményünket valamiről:

1. Attitűdhorgony: az alapvető, preferált attitűd. Ez az attitűd nehezen mozdítható, és valószínűtlen, hogy bármilyen információ hatására is megváltozzon. Például ha megtudnánk, hogy kedvenc focicsapatunk megbundázza a meccseket, talán megdöbbennénk rajta, de attól még továbbra is hűséges szurkolói maradnánk.

2. Elfogadási sáv: mely, a sajátunktól eltérő attitűdöket tartunk elfogadhatónak? Ezek azok az álláspontok, amelyeket el tudunk fogadni anélkül, hogy a horgonyt el kellene mozdítanunk. Hosszú távon lehetséges a vélemény megváltozása.

3. Személyes bevonódás: a legbonyolultabb kérdés. Mit mond az egónk? Vegyük például a halálbüntetést, amely beleütközik az emberi jogok attitűdhorgonyába, és ez esetben kicsi az elfogadási sáv. Ám ha személyesen érintettek lennénk egy gyilkossági ügyben, az elkövetővel szemben érzett bosszúvágy érthető módon esetleg felülírná addigi véleményünket, legalábbis egy kis időre.

Minél súlyosabb a horgony, vagyis minél szilárdabb a meggyőződésünk az adott kérdésben, annál nehezebb minket rávenni, hogy változtassunk a véleményünkön. Minél jobban rángatják a horgonyt, annál erősebb lesz az ellenállás.

A fenti cikk Mikael Krogerus és Roman Tchappeler 44 kommunikációs modell című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan fejezzük ki magunkat úgy, hogy megértsenek? Miért értelmezzük különbözőképpen ugyanazokat az üzeneteket? Hogyan adjunk visszajelzéseket? Az elismert szerzőpáros új könyvében bemutatja a legfontosabb kommunikációs elméleteteket, és a bonyolultabb modelleket is szórakoztató ábrákkal szemlélteti. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.