szerző:
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

1942 márciusában csaknem ezer fiatal, szlovákiai zsidó lány – köztük sok tizenéves – szállt vonatra Poprádon. A lányok és családjuk úgy tudta, hogy néhány hónapig egy gyárban dolgoznak majd – ehelyett egyenesen Auschwitzba szállították őket. Részlet Heather Dune Macadam 999 fogoly című könyvéből.

A szinte biztos halálba küldött gyereklányok nem pusztán zsidó származásuk, hanem női mivoltuk miatt is kiszolgáltatottak voltak. Embertelen körülmények között, borzalmas megaláztatásokat szenvedtek el, miközben látták meghalni családtagjaikat, szeretteiket. A 999 ártatlan lányból alig néhányan maradtak életben. A több túlélővel, szemtanúkkal, a deportáltak rokonaival és történészekkel készített személyes interjúk alapján megírt történetük a holokauszt és a nők történelmének fontos és megrázó epizódja. Az alábbiakban Heather Dune Macadam 999 fogoly című könyvéből közlünk egy szerkesztett részletet a deportálások előzményeiről.

1942. február 28., szombat

A szóbeszéd úgy indult, ahogyan általában szokott. Csak egy megérzés volt, a gyomor megmagyarázhatatlan összeszorulása. Csak egy pletyka. Mit tehetnek még a zsidókkal? Mintha még az időjárás is ellenük fordult volna. Soha még ilyen zord telet nem láttak, mint akkor. Embermagas hófúvások mindenütt. A sok lapátolástól már mindenkinek fájt a dereka. Az utcák játszótérré változtak: a gyerekeknek nem volt ugyan szánkójuk, de vígan csúszkáltak a fenekükön. 

A hőmérséklet minden hózápor után fagypont alá süllyedt, és viharos széllökések érkeztek a Magas-Tátra felől. A vékony és vastag kabátokon egyaránt áthatoló jeges fuvallat, részrehajlás nélkül, a szegényeket és gazdagokat egyaránt, kíméletlenül megvacogtatta. Még a legjobban szabott ruhák alá is behatolt a varrások mentén, és éles fogaival kegyetlenül a húsba mart. Ahogy a hideg légáramlat megtalálta az utat az ajtók és ablakok résein át, fáradt szülők és kimerült szomszédok ültek össze a konyhában, hogy megtárgyalják aggodalmaikat a tűzhely mellett – amely sokaknál hideg maradt, mert nem volt könnyű tűzifát szerezni.

Néhány zsidó családnak étele sem igen akadt. Mindenkinek rossz volt, de némelyeknek még rosszabb. A kétség és bizonytalanság fellángolásait igyekeztek észérvekkel kioltani. Ha igaz is a szóbeszéd – mondták a legjózanabbak –, és a kormány valóban dolgoztatni akarja a lányokat, bizonyára nem viszi őket messzire és hosszú időre. Csak a tavasz végéig – feltéve, hogy egyáltalán eljön még a tavasz. Mármint, ha valóban igaz a pletyka. Ez a „ha” olyan súlyos volt, hogy senki sem merte kimondani. Mintha valami átkot hordozna magában, és attól válna igazzá, hogy a szájukra veszik. Nem lehet más, csak üres szóbeszéd. Minek akarna bárki is tizenéves lányokat elvinni?

Lea és Edith Friedman
©

Szokatlannak számított, hogy a városi kikiáltó szombaton álljon ki a térre – még a téli mennydörgésnél is ritkábban fordult elő. A bejelentéseket általában a pénteki vagy hétfői piacnapra tartogatták. Aznap délután azonban minden kelet-szlovákiai város főterén megperdültek a dobok, és a zord idő dacára néhányan meg is álltak, hogy meghallgassák a kikiáltót. Süvített a szél, és a mély hó elnyelte a hangokat. A figyelemfelhívó dobszó nem jutott el a város déli részén, a folyó mellett fekvő zsidónegyed lakóinak fülébe.

A kikiáltó körül gyülekező maroknyi ember között ott volt a 21 éves Ladislav Grosman, aki csak maga tudta, miért nem a zsinagógában vagy otthon tartózkodik. A fekete szemű, barátságos arcú fiatalember lényével inkább mosolyt csalt az emberek arcára, mint komorságot, és inkább megnevettetett, mint elszomorított másokat. A lelkében lakozó költő talán egy kis sétára vágyott a családi lakoma után, hogy a makulátlan fehér hótakaróban gyönyörködjön. Ám az is lehet, hogy csak el akart szívni egy szál cigarettát. Bármi okból járt is arra éppen, amikor a kikiáltó dobolni kezdett, a többiekkel együtt ő is közelebb húzódott, hogy meghallgassa a legfrissebb híreket.

A kikiáltó általában megvárta, amíg köré gyűlik a tömeg, s csak azután kezdett bele a mondókájába. Aznap viszont rögtön belevágott, mert mihamarabb szabadulni akart abból az átkozott hóesésből, amitől a gallérja már egészen átázott. Most már nagy, nedves pelyhekben hullott a csapadék zsidók és keresztények fejére, jelezvén, hogy a viharos idő hamarosan véget ér. Bár némelyek számára még csak most kezdődött. A kikiáltó próbálta túlordítani a szél süvítését.

„Minden 16 éves vagy annál idősebb zsidó leány figyelmébe! A hajadonok kötelesek jelentkezni a kijelölt hivatalban! Az orvosi alkalmassági vizsgálatról és egyéb részletekről időben tájékoztatunk mindenkit!”

A városlakók közül szinte senki sem hallotta a felhívást a hóvihartól. Csak a néhány megrögzött dohányos fülébe jutott el a hír, akik véletlenül éppen arra jártak. Ám akik hallották, odafordultak a szomszédjukhoz, és így szóltak: – Ugye, megmondtam?

Ezen a propaganda célú fotón „Az Aufräumungs-kommando Kárpátaljáról érkező zsidóktól elkobzott holmikat válogat Auschwitz-Birkenauban”.
©

A zsidók ellen meghozott drákói megszorításokban a szlovák kormány mintha még a németeken is túl akart volna tenni. A fasiszta Hlinka Gárdához csatlakozó suhancok előszeretettel kötöttek bele az utcán a kötelező karszalagot, később sárga csillagot viselő zsidó fiúkba és férfiakba, olykor meg is verték őket. A temetőkben felborogatták és összetörték a sírköveket, az üzletek kirakatára antiszemita jelszavakat festettek. A hírlapárusok a Der Stürmer című, tudatlanságtól és rasszista ideológiától áthatott propagandaújságot terjesztették, amelynek karikatúráin horgas orrú zsidók ártatlan szlovák szüzeket erőszakoltak meg; gyermekek torkát vágták át, hogy a vérükkel maceszt gyúrjanak; világuralmi törekvéseiket kifejezendő meglovagolták a földgolyót – eközben a hős német katonák bátran küzdöttek a gonosz zsidó, a világ mételye ellen.

Egyszer egy asszony a piacon még meg is kérdezte Edithtől, hol hordja a szarvát. Szóhoz sem jutott a döbbenettől, amikor a lány megmutatta, hogy lám, a feje tetején bizony nincsen semmi. Hogy lehet valaki annyira ostoba, hogy elhiszi, a zsidóknak szarvuk nő, a maceszt gyerekek vérével gyúrják, és megölték az Istent? Az ég szerelmére, hiszen az Istent ők találták fel! Hogy veheti be bárki azt a sok maszlagot, amit a propagandalapok összehordanak?

1941 szeptemberében a szlovák kormány megalkotta a zsidótörvényeket tartalmazó Zsidókódexet (Židovský kódex). A törvényeket és rendelkezéseket, amelyeket tartalmazott, azon az őszön el is kezdték bevezetni, mígnem az ember úgy érezte, a kikiáltó naponta újabb zsidóellenes bejelentést tesz közhírré. Egyik nap ezt kiabálta:

Közhírré tétetik, hogy 24 órán belül minden zsidó köteles regisztráltatni magát és összes családtagját a polgármesteri hivatalban, valamennyi ingatlantulajdonával együtt.

A következő nap ezt:

A zsidó személyeknek be kell mutatniuk minden hazai és külföldi banknál vezetett betétkönyvüket, és ezentúl tilos a főutcán lakniuk. A főutcai ingatlanjaikat hét napon belül ki kell üríteniük.

Egy héttel később:

A zsidó személyek kötelesek minden öltözékükön 24 × 24 cm átmérőjű sárga csillagot viselni. Zsidók nem utazhatnak külföldre, belföldi utazáshoz pedig a Hlinka Gárda írásos engedélyét kell beszerezniük, amely 100 koronába kerül. Az engedélyt csak az kaphatja meg, akinek kérelmét a Hlinka Gárda indokoltnak ítéli.

De melyik zsidónak volt 100 koronája, és melyiküknek olyan ismerőse a Hlinka Gárdában, aki kérelmük indokoltságát igazolta volna?

A zsidók kötelesek 24 órán belül minden ékszerüket leadni a Hlinka Gárda főhadiszállásán. Zsidók nem tarthatnak háziállatot – még macskát sem! Nem birtokolhatnak fényképezőgépet, sem rádiót, hogy ne terjesszék a BBC hazugságait. A zsidóknak le kell adniuk bundáikat a Hlinka Gárda főhadiszállásán. A zsidók kötelesek beszolgáltatni a motorbiciklijüket, autójukat, teherautójukat. Zsidók nem részesülhetnek kórházi ellátásban, nem végezhetnek rajtuk műtéteket. Zsidók nem járhatnak középiskolába, és nem kérhetik ki az iskolai végzettséget igazoló hivatalos dokumentumaikat a hatóságoktól.

Edith ma sem tud napirendre térni a törvények felett, amelyek miatt félbe kellett szakítania a tanulmányait. „A testvéreim még elemibe jártak, és a törvény szerint csak ötödik osztályig tanulhattak, viszont az iskola 14 éves korig volt kötelező” – mondja. Ez azt jelentette, hogy addig az ötödik osztályt kellett újra járniuk, szám szerint háromszor! Edith és Lea viszont abban a balszerencsés helyzetben volt, hogy már mindketten elmúltak 14 évesek. Hiába szerettek volna tanulni, és hiába volt meg az eszük is hozzá: a zsidók nem fejezhették be a középiskolát.

Aztán jött egy újabb törvény:

Zsidók nem léphetnek be közparkokba.

Megint egy újabb:

Zsidók nem alkalmazhatnak árjákat, nem érintkezhetnek árjákkal, nem látogathatják a színházakat, mozikat, kulturális rendezvényeket; öt főnél többen nem csoportosulhatnak. Éjjel 24 óra után tilos az utcán tartózkodniuk.

Senki sem számított a zsidó vállalkozások árjásítására, amely lehetővé tette, hogy nem zsidók törvényesen átvegyék a zsidók üzleteit, „és az említett üzlet minél gyorsabb átadását az árjásító kizárólagos tulajdonába”. A zsidó tulajdonosok semmilyen anyagi kompenzációban nem részesültek.

Most még a lányainkat is akarják?

©

Nem látszott, hogy az egésznek volna bármi értelme. Miért éppen tizenéves lányok kellenek nekik munkára? A kamaszok köztudottan lusták és szemtelenek. A lányok pedig a legrosszabbak. Egyik pillanatban vihognak, a másikban zokognak. Görcsöl a hasuk, és minden bajuk van. Jobban érdekli őket a frizurájuk és a körmük, mint hogy tisztességes munkát végezzenek. Csak nézzék meg a konyhapadlót, miután Priska elvileg felsöpörte! Vagy nézzék a tányérokat, amelyeken még mindig ott virít a kugli maradéka, mert a mosogatással megbízott leányzó inkább Jákobot, a rabbi fiát bámulta az ablakon át, nem pedig az edényeket suvickolta! Ugyan melyik tizenévesnek fűlik a foga a munkához?

De mégis: mivé lenne a világ lányok nélkül? Ha éppen kedvesek és bájosak, nincs náluk kedvesebb és bájosabb. Ha belénk karolnak, úgy érezhetjük, mi vagyunk a legmegbecsültebb, legszeretettebb lények ezen a világon; olyankor még a csillagok is megtorpannak a pályájukon, és ezt üzenik: „Nézzenek oda!” Függünk tőlük: a lányok fényt, pezsgést és reménységet hoznak életünkbe. És olyan ártatlanok!

Ezért volt annyira nehéz elhinni a Szlovákia városaiban és falvaiban terjedő pletykát, amelyből később törvény lett. Miért akarna bárki is fiatal lányokat munkaszolgálatra vinni? Miért nem a fiúkat viszik? Szomorú dolog ez – mindenki azt mondta.

A fenti cikk Heather Dune Macadam 999 fogoly című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
HVG Könyvek HVG Könyvek

A napfogyatkozás, ami eldöntötte Einstein sorsát

1919-ben egy hónapokon át tartó kísérlet tartotta izgalomban a világ tudósközösségét. A tét Albert Einstein általános relativitáselméletének igazolása volt. Részlet Walter Isaacson Einstein - Az ember a relativitáselmélet mögött című könyvéből.

Megvan Dárdai Pál első győzelme

Megvan Dárdai Pál első győzelme

Versenypályán tökéletesítik a Maserati 630 lóerős új közúti sportkocsiját – fotók

Versenypályán tökéletesítik a Maserati 630 lóerős új közúti sportkocsiját – fotók

Ha előre kitölti ezt a dokumentumot, meggyorsíthatja az oltási folyamatot

Ha előre kitölti ezt a dokumentumot, meggyorsíthatja az oltási folyamatot