Világjelenség, hogy a betegek jelentős része, körülbelül 30-40 százaléka olyan tünetekkel jelentkezik az orvosnál, melyek hátterében nem találnak kimutatható fizikai okot: különböző krónikus fájdalmakról, emésztési panaszokról, gyengeségről, szédülésről, álmatlanságról számolnak be. Ez igen magas szám, főként, ha hozzávesszük, hogy ennél még többen is vannak, akik szintén szenvednek ezektől a tünetektől, de nem jelennek meg a statisztikákban.

Sok esetben a panaszok magyarázat nélkül és kezeletlenül maradnak, holott a háttérben gyakran fellelhető szociális problémák, tartós érzelmi megterhelés, konfliktusok, fáradtság, stressz és szorongás feltárása és enyhítése sokat jelenthetne. Úgy is fogalmazhatunk, hogy testünk képes az aggódásra, de ugyanúgy a megnyugvásra is.

Az aggodalom nemritkán önmagunk túlféltésében is megjelenik. Amikor a legismertebb kortárs pszichoterapeutát, Irvin Yalomot megkérdezték, hogy számára mi a legnagyobb nehézség a terápiában, azt válaszolta, hogy a lezárás. Főként az „aggódó egészségesekkel”, akiknél mindig felmerül egy újabb megoldandó kérdés vagy nyugtalanító probléma, amit felkínálnak a terapeuta számára.

Lehet erre azt mondani, hogy nagyon sokakat ennél súlyosabb problémákkal sem látnak el, inkább rájuk kellene figyelni. Ez igaz, viszont azt is tudjuk, hogy a stressz és a szorongás az egyik összetevője, nemritkán a kiindulópontja a súlyosabb problémáknak, továbbá a már kialakult betegségek esetén is nehezíti a gyógyulást.

A mindennapi tapasztalatok és a kutatások szerint is világszerte növekednek az egészségünkkel és a biztonságunkkal kapcsolatos aggodalmaink. Erősödik az érzés, amit a fogyasztói társadalom kialakulásának kezdetén úgy fogalmaztak meg Amerikában, hogy „Egyre jobban élünk, de egyre rosszabbul érezzük magunkat”. Azt a csalódást fejezték ki ezzel, hogy az emberek nem lettek annyival boldogabbak, mint amennyivel javultak az életkörülményeik, sőt folyamatosan újabb szorongások termelődtek, különösen a globalizáció és az információs társadalom elterjedésével.

Manapság az egyéni bizonytalanságok közösségi megerősítést kapnak az internet és a média által, és akarva-akaratlanul elérnek bennünket mások szorongásai is, a legkülönfélébb hírekkel, álhírekkel és életmódtanácsokkal együtt. A sokféle ellentmondó információ között könnyen elbizonytalanodunk, hogy mit jelent testileg-lelkileg egészségesnek, boldognak lenni. Vajon ki mondja meg, mit jelent az igazi jóllét, a wellbeing, és mire hagyatkozhatunk ezzel kapcsolatban: a saját érzéseinkre vagy a szakértői véleményekre? Vagy esetleg a közösségi portálokon tett összehasonlításokra mások látszólag mindig elégedett, vidám, csinos, kisportolt képeivel?

Igyekszünk megtalálni a módját, miként érezhetjük magunkat teljes biztonságban, és ez a testünkkel való további, sok esetben akár túlzott törődésre, önvizsgálatra, edzésre, diétára ösztönöz. A folyamatos bizonytalanság érzése szorongáshoz vezet, amit valamilyen módon csökkenteni szeretnénk, de nem mindig találunk hatékony eszközöket az aggódó test megnyugtatására.

HVG Könyvek

Különböző stratégiákkal próbálkozunk: tovább keressük az interneten a „maximálisan megbízható” és a „tutibiztos” életmódtippeket, alternatív gyógymódokat próbálunk ki, okosórán számoljuk a naponta megtett lépéseinket.

Ősi vágyunk, hogy kontrollálni tudjuk a testünket és megelőzhessük a betegségeket; ennek érdekében keressük a megnyugtató információkat, de közben minden internetes kattintással hozzájárulunk az egészség- és életmódkockázatokkal kapcsolatos posztok áradatához, és ezzel együtt a bizonytalanság növekedéséhez.

A régi korok népei különböző varázslásokkal próbálták fenntartani a kontroll illúzióját, mi pedig modern étkezési, testedzési és egyéb rítusokhoz folyamodunk. A fogyasztói világ abba az illúzióba ringat, hogy mindenre van megoldás és gyógyír, de közben körülvesz a klímaszorongás, a koronavírus-járvány fenyegetése, vagy a félelem, hogy a mesterséges intelligencia applikációi, robotjai, chatbotjai között elvész az emberi lényeg.

E bonyolult hálózatban a saját test kontrollálása adhat némi biztonságérzést. De miként gyakorolható a kontroll: ha sanyargatjuk a testünket, vagy ha épp gyönyörűnek kiáltjuk ki, nem törődve a betegséggel? Ha megvonunk magunktól szinte minden ételt és a „tiszta” étkezés védőerejében bízunk, vagy ha a „minden jó, amit a testem kíván” elvet követjük?

A fenti írás Csabai Márta Aggódó testünk című könyvének szerkesztett részlete.

Miért érzünk gyakran bűntudatot, ha betegek vagyunk, és hogy lehet ezt feloldani? Miként termelhetnek újabb aggodalmakat a divatos diéták, a „mentes” étkezés és a boldogságtréningek? Könyvében Csabai Márta, a hazai egészségpszichológia meghatározó személyisége feltárja, hogyan kezeljük egészségünkkel és testünkkel kapcsolatos félelmeinket, szorongásainkat. A kötetet itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.