Régi fotók, mai szenzációk
Az OstLicht Galéria október 2-án rendezte Bécsben 22. régifénykép-árverését, amelyen 152 tétel került kalapács alá. Október 28-án pedig a Dorotheum rendezett fotóárverést, ahol 213 tételt aukcionáltak. Még a császárvárosban sem gyakori, hogy négy héten belül 365 válogatott fotóműtárgyra várnak vevőt, ráadásul egyes tételeknél kifejezetten borsos áron.
Az OstLicht kínálatát, katalógusát és a leütési árakat tartalmazó jegyzéket ezúttal a szokásosnál is figyelmesebben kellett az érdeklődőknek átnézniük. Első megközelítésben úgy látszott: 58 tétel nem kelt el, ám a galéria honlapjára feltett, árverés utáni kínálat már csak 48 tételt tartalmazott, azaz az aukció végén bejelenthettek még néhány komoly vételi szándékot. A jelentős XX. századi alkotónak számító cseh fotográfus, Josef Sudek (1896–1976) 1923-as, korabeli nagyítású női portréjának 8 ezer eurós alsó becsértéke vagy az osztrák Trude Fleischmann (1895–1990) Ida Roland színésznőt ábrázoló 1926-os arcképének 3 ezres induló ára magasnak bizonyult, de mivel ezek a tételek már nem szerepelnek a visszamaradt darabok között, a képek végül mégiscsak elkeltek, tehát a vásárlók ezúttal jó néhány alkotásnál alacsonyabb árakra számítottak. Ennek az ellenkezőjére is akadt példa: Moriz Nähr (1895–1945) 1909-es Gustav Klimt-portréja a tízezres kikiáltásról indulva az alsó becsértéken, azaz 20 ezer euróért került új tulajdonosához. (Minden közölt árhoz további 5 százalék forgalmi adót számítanak fel.)
Kilenc darab, negyedrét-lemez, azaz 8,3×11 cm-es méretű, Natalis Rondot művészettörténész-numizmatikusnak (1821–1900) tulajdonított távol-keleti témájú ősfényképet (dagerrotípiát) – köztük az első sanghaji városfényképet – az alsó becsértékhez közeli áron, 340 ezer euróért adtak el. (Jutalékkal együtt ez átszámítva mintegy 128 millió forint.) A katalógus kissé szárazon ismerteti a felvételek elkészítésének egyébként kalandos körülményeit. Jules Itier (1802–1877) francia geológus 1842-ben és 1843-ban Szenegálban, Guadaloupe-on és Indiában járt és fényképezett. 1843 decemberében őt bízták meg, hogy kísérje el Théodore de Lagrenét kínai expedíciójára. Itier Whampoa környékén maradt, és levált az expedícióról. Hazatérése után, 1848-ban három kötetben kiadta úti élményeit, amiből kiderül: ő nem jutott el a csapattal Sanghajba. Az Itier-nél jóval fiatalabb, 22 éves Natalis Rondot 1844 februárjában egy másik társasággal indult Lyonból, és az Archimedes nevű gőzhajóval novemberben ért el Kínába. A hosszúnak mondható utazás alatt a hajó kapitányától, Francois-Edmond Päristól megtanulta a dagerrotípiakészítést. A derék hajós az érkezéskor még felszerelését is átadta az ifjúnak. Bennett szerint Rondot készítette a sanghaji teaházat a hidacskával együtt ábrázoló városképet, ami a – képfordító prizmát még nélkülöző – korai dagerrotipizáló felszerelés jellegzetes oldalfordított leképezését mutatja.
Hasonlóan szenzációs a Dorotheum lapzárta után sorra kerülő fotóárverésének 27. tétele, Roger Fenton (1819–1869) a krími háborúban, 1855-ben készített fotója. Az első fotóriporterek egyikét 1855-ben az angol királynő bízta meg azzal, hogy a Krímben dúló háború eseményeit, körülményeit fényképekkel dokumentálja. A megbízás alapján Fenton négy hónapig dolgozott a fronton, a hadi események résztvevőiről és a környezetről 360 darab nagy méretű üveglemezt készített. Ezzel a munkájával az első haditudósítóként beírta magát a képkészítés történetébe.
A Krímben is a Kínában történtekhez, azaz a Rondot–Itier „vetélkedéshez” kissé hasonló történet játszódott le. A kolozsvári Szathmáry Pap Károly (1812–1887) Fentonnal versengve járta és fényképezte a front mindkét oldalát. Fotóit Párizsban tárta a nézők elé, de különböző uralkodóknak albumba illesztve is eljuttatta. (Működéséről egy árverés kapcsán a Műértő 2003. július–augusztusi számában írtunk.) A nemzetközi fotótörténeti szakma kényelmesebb fele Fenton munkáit favorizálja, őt ma már a XIX. század klasszikus alkotói közé sorolják.
A Dorotheumban az angol haditudósító egy, a Krímben, 1855-ben készített felvételének 14,7×18,5 cm-es sópapíros másolata került kalapács alá. Számunkra azért fontos ez a fotóműtárgy, mivel az ötalakos csoportképen a négy álló katona mellett lovon ülve a török hadseregben Iszmail pasa néven küzdő Kmety György (1813–1865) korábbi honvédtábornok látható.
Fejér Zoltán
Megjelent a Műértő 2020. november-december-2021. januári lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
