Az intenzív napsugárzás „eltérítése”, illetve ellensúlyozása mellett a rovarok elleni védelem fontossága is megjelent az építészeti koncepcióban. A santiagói réteges ház kialakítása során elsősorban a helyiségek „hűtését” tartották szem előtt a tervezők. A fűtés hatékonyságának növelése kevésbé volt mérvadó, mivel a téli hónapokban ritkán esik 10 Celsius-fok alá a hőmérséklet; az év legnagyobb részében 30-35 Celsius-fok van.

A házat a négy, egymástól élesen elkülönülő térelválasztó szerkezet teszi különlegessé. A két külső réteg: egy bonyolult geometriai formájú - gyémántformára hajazó -, áttetsző polikarbonát-, illetve üvegburok, melyet (negyedik szerkezeti elemként) egy speciális, vékony háló borít. Az „energiaszőttes” leginkább a szúnyoghálóhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy fémszálakat is beleszőttek, melyek a napsugárzás 70 százalékát visszaverik. Az áttetsző burkolat teljesen körülöleli a házat. A kisebb-nagyobb nyílászárókkal tagolt „üvegburok” amellett, hogy jól szigetel, gondoskodik a természetes megvilágításról: a helyiségek a napfény 50-75 százalékát hasznosíthatják. Az energiaháló ugyanakkor nemcsak „Naptükörként” funkcionál, az élősködők ellen is védelmet nyújt, amikor a háziak nyitva tartják a burok szárnyait.

A műanyag-üveg burkolat 4 centi vastagságú, 3 rétegű préselt műanyag panelekből áll; U-értéke 1,65 W/m²K. A dupla burkolattal ellátott részeken az U-érték 1,4 W/m²K. (Összehasonlításképpen: a ház U-értékei jócskán alulmúlják a hazánkban előírt 0,45 W/m²K szabványértéket, a szerk.) A helyi energiastandardokhoz viszonyítva az épület magasan meghaladja a latin-amerikai követelményeket.

A harmadik térelválasztó réteg - kívülről befelé haladva - az előre gyártott, vékony falemezekből álló váz, amely polcrendszerként és falszerkezetként is funkcionál. A szokatlan belsőépítészeti elem több belső helyiség határoló elemeként szolgál. A földszinti részen a konyhát, az étkezőt, a vendégszobát, az emeleten a dolgozószobákat határolja. Hagyományos értelemben a vázrendszer alkotja a ház testét, s tagolja a belső helyiségeket.

A ház belső rétege a betonváz, amely az épület két fürdőszobáját foglalja magában. A zárt, barlangszerű zónát alkotó betonszerkezet külső oldalát kerámialappal burkolták. Gyakorlatilag ez a ház gépészeti centruma, hűtő- és fűtőközpontja. (A polcrendszerrel határolt helyiségeket is ellátja a szükséges hőenergiával.) A vasbeton fal- és padlószerkezetbe integrálták a fűtő-, hűtőfolyadékkal telített csöveket. A hatásfokról a hőszivattyú gondoskodik: a forró nyári hónapokban 15 fokra hűtött folyadékot keringet a rendszer. A hőszivattyús hűtés kevesebb energiát igényel, mint az árammal működő klímaberendezések.