Egy hét telt el a katasztrófa óta, de Köln még mindig nem ocsúdott fel. Csupán annyit értett meg, hogy - a több mint hét évvel ezelőtti egyesült államokbeli eseményekkel ellentétben - ezúttal nem merényletre került sor, de a történtek csaknem annyira érthetetlenek. Még akkor is, ha a "páratlan szerencsének" köszönhetően nem 3 ezren vesztek oda, hanem - legalábbis a hatóságok szerint "csak" 2 főt temettek maguk alá a romok.
 
A kölni városi levéltár március 3-án omlott össze, "magával rántva" két szomszédos épületet is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az archívumban tartózkodók az utolsó pillanatban elhagyták az épületet, miután a közelgő katasztrófára egy "megmagyarázhatatlan" morajlás után az ott dolgozó építőmunkások figyelmeztettek. A két szomszédos épületben is állítólag csak az a két személy tartózkodott, akiket a hatóságok eltűntnek nyilvánítottak, s egyikük holttestét már meg is találták. A város központjában, forgalmas helyen egy hasonló katasztrófa emberek százainak életét követelhette volna. 

Az észak-rajna-vesztfáliai városban drámai helyzet alakult ki. A szakadatlan eső következtében az elmúlt hét végéig nem tudtak hozzálátni a romok eltakarításához, amelynek mennyiségét a szakértők mintegy 800 tonnára becsülik. A súlyos daruk elsüllyedtek a felázott talajban, ráadásul a szerencsétlenség helyén egy hatalmas kráter keletkezett, amely a törmelékekkel volt tele. A terület megtisztítása heteket vehet igénybe. A hatóságok a város szélén üresen álló hatalmas csarnokokat béreltek, ahol további hetekbe telik majd a romok szelektálása, különös tekintettel a felbecsülhetetlen értékű levéltári kincsek - remélhetőleg legalább - egy részének megmentésére.

Európa és egyben Németország egyik legjelentősebb és legnagyobb archívumának összeomlása után több évszázados oklevelek, testamentumok, pápai, illetve császári rendeletek, történelmi könyvek, filmek, levelek válhattak a katasztrófa martalékává, bár halvány remény van arra, hogy egy részük a romok eltakarítása után még részben megmenthető, illetve restaurálható. Általános vélekedés szerint a több mint ezeréves város - és jelentős részben az ország "emlékezete" - veszett vagy veszhetett oda. Hiszen az archívum legrégebbi dokumentuma 922-ből származott, s a levéltárban olyan történelmi nagyságok feljegyzéseit is őrizték, mint Napóleon vagy a háború utáni első kancellár, Konrad Adenauer, de nyoma veszett Karl Marx, Friedrich Engels, Hegel vagy éppen Heinrich Böll korabeli feljegyzéseinek is. S mindez csak töredéke azoknak az eltűnt iratoknak, illetve feljegyzéseknek, amelyek az elmúlt évszázadok illetve évtizedek hírességeitől származtak. A levéltári anyagok értékét jól jelzi, hogy azok 400 millió euróra voltak biztosítva. 

A levéltár igazgatója szerint a négyemeletes épületben összesen 30 kilométert tett ki azoknak a polcoknak a hosszúsága, amelyeken a különböző dokumentumokat, leveleket, feljegyzéseket tárolták. A hetvenes évek elején átadott levéltári épület így is szűknek bizonyult, jelentős mennyiségű levéltári anyagnak a polcokon már nem jutott hely, így azokat ládákban tárolták. A sors iróniája, hogy a ládákban őrzött dokumentumok nagyobb valószínűséggel élhették túl a katasztrófát, bár egyelőre ez is bizonytalan. A restaurálás pedig éveket vagy évtizedeket vehet igénybe. 

A felelősség feltárása ugyancsak rendkívül vontatottan halad. Szinte bizonyos, hogy a levéltár összeomlása a metróépítés következményeként történt, de a tényleges mulasztásokkal kapcsolatban még folyik az egymásra mutogatás. A bírálatok középpontjában a kölni közlekedési vállalat áll, az azonban elutasít minden fajta felelősségvállalást. Szakértők szerint a több éve tartó metróépítés során "óriási hibák" történtek és "katasztrofális döntések" születtek. Ezek közé tartozott mindenekelőtt a talajvíz elszivattyúzása, amelynek következtében valósággal elfogyott a föld a levéltár és a környező épületek alól. 

Hivatalos közlés szerint a levéltár szomszédságában több épület is veszélyeztetett. A legtöbbet közülük kiürítették, több mint 60 családot költöztettek ki otthonaikból. De a távolabbi épületek lakosai szintén attól tartanak, hogy házaik is az archívum sorsára juthatnak. Azt a hivatalos szervek is elismerték, hogy néhány környező épület az elmúlt időszakban centimétereket süllyedt, s a falak megrepedtek. A lakók megnyugtatása érdekében ígéretet tettek arra, hogy szakértők járnak majd lakásról-lakásra, s ellenőrzik azok tényleges állapotát. Állítólag korábban ezt megtették az archívumban is, a levéltár azonban mégis összeomlott.

Köln élete egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott, s a város egyhamar aligha nyugszik meg.