Az Otthon Centrum harmadik alkalommal volt kíváncsi arra, miért vonzóbb egyik város a másiknál, azaz hol jó ma élni Magyarországon, és ez mennyiben tükröződik a lakásárakon. Tavalyhoz hasonlóan a vizsgálatban a 20 ezer főnél népesebb városok életminőség szempontjából lényeges mutatóit, az egészségügyi ellátásra, az oktatási és munkahelyi lehetőségekre vonatkozó statisztikai adatokat tekintették át. Az ezek alapján számított „életminőség-indikátor” értékét az ingatlanárakkal összevetve rangsorolták Budapest kerületeit, illetve a 20 ezer főnél népesebb városokat. Az egyes tényezőket a KSH által gyűjtött adatok – így a foglalkoztatottak aránya, az ingázás, a háziorvosok ezer főre vetített aránya, vagy a településre beköltözők száma – alapján vizsgálták, és az egyes városokat mindig az adott mutató maximum értékéhez viszonyították.

Életminőség-index

Otthon Centrum

Az első tíz helyezett között hat fővárosi kerület, valamint Eger, Veszprém, Tata és Szekszárd találhatók. Ezekben a kerületekben és városokban 65% feletti volt a számított mutatók átlagértéke (a legmagasabb érték, 84% az V. kerületre jellemző). A sorrendben tavaly óta annyi változott, hogy néhány fővárosi kerület helyett vidéki város került előbbre. Ennek az is részben az oka, hogy idén nem szerepelt a felsőfokú végzettségűek aránya a mutatók között, mivel az automatikusan a nagyobb városokban (főként a főváros kerületeiben) volt magasabb.

Az idei lista alapján az agglomeráció és a vidéki megyeszékhelyek a középmezőnyben helyezkednek el. Ebben szerepet játszik, hogy a foglalkoztatottság, az egészségügyi ellátás és az oktatás mutatói általában a város méretének növekedésével arányosan kedvezőbb, míg a kisebb települések és a főváros belvárosi kerületei a munkába járás időtartamában rendelkeznek kedvezőbb mutatókkal.

Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője szerint tavalyihoz képest igazán lényeges változás nem történt; az első tíz hely többségén a főváros kerületei szerepelnek az V. és az I. kerülettel az élen. Az élmezőnyben a pesti belváros többi kerülete található még (VI., IX., VII.), valamint a budai kerületek közül a XII. kerület. A lakosságszámra vetítve itt van a legtöbb háziorvos, a legtöbb középiskolás, és nagyon kedvező a foglalkoztatási helyzet. A legtöbben fél óránál kevesebbet utaznak a munkahelyükre.

A számított rangsor végén a fővárosi külső kerületeket találjuk, amelyek a vizsgált mutatók tekintetében átlagosnak bizonyulnak, és különösen az ingázás miatt kerülnek kedvezőtlenebb helyzetbe. Érdekes módon ezek a külső kerületek – a XV., XIX. és a budai XXII. kerület kivételével – nem olyan erős költözési célpontok, mint a közelükben található agglomerációs települések. Úgy tűnik, hogy aki zöldövezetbe vágyik, inkább távolabbra költözik, például Szigetszentmiklós vagy Gyál sokkal népszerűbb belföldi vándorlási célpont, mint Csepel vagy Pestszentlőrinc.

Vidéken Eger (70 százalék,) Veszprém (68 százalék) és a főváros közeli Tata (66 százalék) bizonyult a legélhetőbbnek. Egerbe viszonylag sokan költöztek be az elmúlt években, Veszprémbe szintén, és itt a foglalkoztatás is kedvezően alakult. Mindhárom városra jellemző, hogy nem kell sokat ingázni a munkahelyekre, amit e városok mérete és a közelükben elérhető munkahelyek biztosítanak.

A nagyobb régióközpontok, mint Debrecen, Szeged vagy Pécs a középmezőnyben szerepelnek, mert bár megfelelő az intézményi ellátottság, de az ott lakóknak a munkába járás időtartama – a városok méretéből fakadóan – több időt igényel. A megyei jogú városok többsége 53-60 százalékos eredmény mellett a középmezőnyben helyezkedik el.

Az agglomerációban Budaörs és Gödöllő értékei a legjobbak 57-58 százalékkal. A két város a településre vándorlók számában emelkedett ki a többi város és kerület közül. Mindez nem meglepő, hiszen az elmúlt években a legnagyobb migrációs nyereséget Pest megye fővároshoz közeli települései érték el.

Soóki-Tóth szerint a jobb életminőséget kínáló környezetért az emberek többet hajlandóak fizetni, melynek következtében az ingatlanárak a jobb körülményeket biztosító városokban magasabbak, és ezekben a városokban a vándorlási mérleg is pozitív. Közepesen erős kapcsolat tárható fel a választott életminőségi mutatók összesített értéke és az ingatlanárak között, míg mérsékelt kapcsolat van a vándorlás és a minőségi mutatók eredményei között is. Ez utóbbi oka, hogy a felmérésben a városokat hasonlította össze az Otthon Centrum, míg a vándorlási statisztikában megjelenik a falvakból a városok felé irányuló vándorlás is, ami miatt ez az összevetés kevésbé releváns (a mutató szerint kevésbé vonzó városok is vonzóak az adott régió falvaiban élő, aktív korosztály számára).

Amennyiben a kapott eredményeket összevetjük a használt társasházi téglalakások fajlagos árának átlagértékeivel, akkor nagyon hasonló rangsort kapunk, mint az életminőség mutatónál. Ez arról árulkodik, hogy az ingatlanárakra komoly hatással vannak az életminőségi mutatók. A főváros belső és budai kerületeinek a lakásárai a legmagasabbak. Az I., II., az V., és a XII. kerületek nemcsak a kiválasztott életminőség-mutatók szempontjából kiválóak, hanem ezzel összefüggésben a legmagasabb ingatlanárakkal jellemezhető kerületek is, hiszen ide koncentrálódik legnagyobb mértékben a kereslet.

Érdekes viszont azon kisebb városok helyzete, amelyek ingatlanárai az életminőségük alapján mért érték alatt marad. Dunaújváros, Gyöngyös vagy Tata, a hasonló méretű városokhoz mérve kedvezőbb körülményeket biztosítanak lakóiknak, ennek ellenére az itt található lakások olcsóbbak, ahhoz képest, amit az életminőség mutató alapján várnánk. Mindhárom város közös jellemzője, hogy autópályák közelében helyezkedik el, és a főváros egy órán belül elérhető.

Ha az életminőség indexhez hozzászámoljuk a lakásárak maximumtól való eltérését, Salgótarján és Kazincbarcika pozíciója romlik leginkább. Az ingatlanárakkal történő korrekció hatására a mutató 7-8 százalékkal csökken, ami azt jelenti, hogy a lakáspiaci megítélésük jóval rosszabb, mint az egyébként a foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi ellátás mutatói alapján várható lenne. Ez a jelenség a fővárostól távolodva egyre jelentősebben érvényesül.

Ennek ellentéte figyelhető meg a főváros külső kerületeiben és az agglomeráció településein, ahol az árak jóval magasabbak, mint a hasonló életminőségi mutatókkal jellemezhető vidéki városokban. Ennek oka, hogy az itt élők számára nem csak az adott kerület vagy település intézményei elérhetők, azaz az életminőségüket a szomszédos kerületek, illetve általában a főváros egésze biztosítja. Ez a foglalkoztatás kedvező arányában is megmutatkozik, ugyanakkor jelentős az ingázásra fordított idő. Az is igaz, hogy például az agglomerációba költözők motivációit, a zöld környezet, a csendes környék, a jó közbiztonság iránti igényt a választott statisztikai mutatók kevésbé mérik, ám ezek értéke vitathatatlan, ahogyan ez a lakásárakban is tükröződik.