Előkerült Tom Wolfe levele, melyben az otthonáról vall

A május 14-én elhunyt világhírű író, a Hiúságok máglyája és Az igazak: az első amerikai űrhajósok története című művek szerzője, az új újságírás stílusának egyik vezető alakja volt. Wolfe egész gyermekkorát a Virginia állambeli Richmondban töltötte, házát 1991-ben egy Ken Storey nevű szabadúszó író vásárolta meg, aki úgy döntött, levelet ír Wolfe-nak, melyhez egy képet is mellékelt a ház akkori állapotáról. Storey választ nem remélt; a Hiúságok máglyájából készült filmet előző évben mutatták be Bruce Willis, Tom Hanks, Melanie Griffith, Morgan Freeman, és Kim Catrall főszereplésével, mely a már korábban befutott Wolfe-ot a legünnepeltebb írók közé emelte.

Google Maps

Storey legnagyobb meglepetésére azonban három hónap múlva egy négyoldalas választ kapott Wolfe-tól, melyben részletesen beszámolt arról, mennyire szerette az apja által 1930-ban épített szerény, könnyűszerkezetes házat. Jóllehet addigra az író a New York-i felső tízezer köreiben mozgott, levele tanúsága szerint még mindig szokott álmodni a gyerekkori otthonával. „Feltételezem, ez nem szokatlan – sok ember álmodik egész életében azzal a hellyel, ahol felnőtt – de nekem csak szép álmaim vannak róla” – írta Wolfe, aki visszaemlékezett arra is, hogy a kert szépségét egy nagy juharfának és a szülei által ültetett szilva- és almafának, magnóliáknak, lilaakácoknak és a több száz puszpángbokornak köszönhette – utóbbi gondozásához sok szerencsét kívánt Storey-nak.

„Volt egy nagy zöld napellenző a szobám három ablaka felett, és olyan volt nyáron kinézi a kertbe, mintha a mennyország egy kis darabját látnám” – emlékezett vissza az író. „Nyaranta a vonatok hangjára aludtam el…nagyon romantikusnak tartottam ezeket a hangokat” – írja Wolfe, aki mindig a szobája ablakából nézte a szeptemberi vásár tűzijátékait is, melyre a szülei kilenc-tízéves korától már elengedték a szomszéd gyerekekkel, szülői felügyelet nélkül. „Nyoma sem volt annak a terrornak, melyet manapság az emberek gyakorolnak a gyerekükön.”

Wolfe arra is visszaemlékezett, milyen nagy száma ment, mikor a harmincas évek végén elektromos hűtőszekrényük lett, hiszen addig egy régi jégszekrényük volt csak, melybe hetente többször hozott jeget a jegesember. Wolfe szerint a szomszédok nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyerek lakott a környéken, és számukra igazi paradicsom volt az a vidék. Az író még a sikátoraikért is lelkesedett: „Gyönyörűen kigondolt, csinos és hasznos sikátorok voltak.”

A levél teljes terjedelmében az Architectural Digest-en olvasható.