Többszöri halasztás után idén nyáron léphetnek életbe az új lakásenergetikai szabályok, amikről már jó hét éve szó van. Az új előírások értelmében használatba vételi engedélyt már csak közel nulla energiaigényű lakóépületre adhatnak ki. Mint korábban a hvg.hu is megírta, az eredetileg 2021 elejétől életbe léptetni tervezett szabály bevezetését előbb fél, majd aztán még egy évvel halasztották el, most úgy néz ki, hogy idén június 30-án életbe lép.

Vagyis ettől kezdve csak olyan lakóépületek, családi házak kerülhetnek használatba, amelyek teljesítik a közel nulla energiaigény elvárásait. De mit is jelen ez? A szabályokat részletesen a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet tartalmazza, amelyben külön megszabják mekkora lehet az épületek

• szerkezeti elemeinek, falainak, ajtainak, ablakainak hőátbocsátási tényezője,
• hőveszteségének megengedhető mértéke,
• gépészeti megoldásaikra és az általuk felhasznált energiahordozókra együttesen vonatkozó energetikai érték.

Ebben a cikkben az épületszerkezetek energiahatékony kialakításának újabban elérhető lehetőségeit igyekszünk felvillantani, amik révén könnyebben tudjuk teljesíteni az előírásokat, amelyeket a klímaváltozásért felelős gázok kibocsátásának csökkentése jegyében vezetnek be. Persze azon túl, hogy megnyugtathatjuk lelkiismeretünket, és valóban teszünk valamit a klímavédelem ügyében, a rezsiszámlánkra is jótékony hatással lehetünk.

A energiahatékony épületekről a legtöbbünknek a minél vastagabb külső szigetelés ugrik be, pedig a falszerkezetek kialakításának új technológiái révén már nem is feltétlenül muszáj polisztirol- és közetgyapotlapokat ragasztanunk új házunk falaira. Az esetek többségében ez persze nem elkerülhető. Mivel a fent említett rendeletben adott lakás vagy épület légköbméterére vonatkoztatva számolják ki egy meglehetősen bonyolult képlettel az elvárt hőátbocsátási tényezőt, ezzel érdemes szakemberhez fordulni.

Azt már az ő segítségével a tervezés és költségelemzés után tudjuk eldönteni, hogy egy önmagában kevésbé jól szigetelő anyagból építünk esetleg vékonyabb falat, amit vastagabb hőszigeteléssel egészítünk ki, vagy jobban szigetelő falszerkezetet alkalmazunk, amihez elég lehet a vékonyabb külső szigetelőréteg is, vagy esetleg kombináljuk a különböző technológiákat a minél optimálisabb megoldás érdekében.

A hőszigetelésen kívül érdemes figyelembe venni az adott falazat hőtartó-, hangszigetelési- és páraáteresztő képességét. Ezek nem csak otthonunk energiahatékonyságát, de komfortosságát is befolyásolják. A kevésbé hőtartóak esetében például mindig temperálni kell a belső hőmérsékletet, hiszen enélkül télen gyorsan kihűlhet, nyáron pedig hamar átmelegedhet otthonunk. Tudatos építtetőként az ár-érték arány mellett érdemes lehet arra is figyelni, hogy az adott technológia előállítása mennyire környezetbarát, beépítése mennyi hulladékkal jár, mennyire tartós, vagy miként lehet majd esetleg újrahasznosítani a későbbiekben.

A legelterjedtebb technológiák között ott találjuk a vázkerámia- és betonalapú falazóelemeket, a monolit vasbetont, a könnyűszerkezetes- és öntöttbeton építési rendszereket, valamint néhány alternatív megoldást.

A monolit vasbeton falazatok esetében zsaluk közé öntött acéllal erősített beton falszerkezetről van szó, aminek jók a hőtartó és hangszigetelő képességei, ám hőszigetelő képességei kifejezetten rosszak, így nem úszhatjuk meg az alapos utólagos hőszigetelést. Hátrányaként jelentkezik még drágasága, nehéz kivitelezhetősége, előnyként pedig a fent jelzetteken kívül szabadabb formálhatósága.

Ha ragaszkodunk a betonhoz, talán érdemesebb az öntöttbeton építési rendszerekben gondolkodni. Itt már eleve szigetelőanyagból készülő és a szerkezetben benne maradó zsaluzóelemekbe önthetjük a vasbetont. Előnyként jelenik meg a jó hő- és hangszigetelő képesség, valamint a szilárdság, hátrányként viszont, hogy utólag nehéz átalakítani, és hőtároló képessége is hagy kívánnivalót maga után.

Az újabban inkább dekorációs célt szolgáló címeres téglák nem igazán ismernének rá modern utódjaikra, a vázkerámia falazóelemekre. Ezekben az új fejlesztések révén zegzugosan kialakított légkamrák felelnek a jó hőszigetelésért – így kevésbé talál utat a hő –, de ezt is tovább lehet fokozni azzal, hogy a légkamrákat szigetelőanyaggal töltik ki. Előnyeként szokták feljegyezni a kedvező ár-érték arányt, a jó – bár nem minden esetben egységes – hőszigetelő-képességet, és hogy sokféle igénynek megfelelő változatban készül. Hátrányaként, hogy beépítésekor sok építési hulladék keletkezik, előállítása pedig környezetszennyező.

A pórus- vagy gázbetonnak is nevezett betonalapú falazóelemek esetében az anyagban a gyártás során kialakuló pórusok adják a hőszigetelési képességet. Ezek mennyiségének növelésével javítható hőszigetelő képessége, de közben egyre kevésbé hangszigetel, és kevésbé tartja a hőt. Előnye lehet még a takarékos és gyors beépíthetőség, és hogy kevésbé környezetterhelő hátránya a korlátozott nyomószilárdság.

A könnyűszerkezetes technológia során fa vagy fém tartószerkezet készül, amelyet gipszkarton és OSB-lapokkal burkolnak két oldalról, közéjük pedig hőszigetelő anyagot tesznek. Komoly hőszigetelő képessége gyenge hőtartó és hangszigetelő képességgel párosul. Könnyű súlya miatt ugyanakkor nem igényel jelentős alapozást, kifejezetten gyorsan elkészül és költséghatékony, igaz, ez többnyire uniformizált megoldásokkal jár.

Az alternatív módszerek között érdemes megemlíteni a vályogot, a szalmabála-építészetet, vagy a kenderbetonnak is nevezett technológiát. Ezek megfelelő alkalmazásával nem csak a jogszabályban meghatározott értékek érhetők el, de előállításuk környezetbarát és energiatakarékos volta is vonzó lehet. Ipari méretekben azonban még nem terjedtek el. Az adott technológiát jellemzően elkötelezett környezetbarát, a hagyományos módszereket jól ismerő mesterek, vagy közösségek révén tudjuk alkalmazni, de alkalmazása az átlagosnál komolyabb tudatosságot és kísérletezési kedvet feltételez.