A pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozó élősködő atkák évmilliók óta élnek bolygónkon.

Kevés fosszíliájuk maradt fenn, hiszen aprócska lényekről van szó, amelyek maradványai pusztulásuk után általában megsemmisülnek. Eddig csupán kilenc atkacsalád egyedeinek fosszílizálódott maradványai kerültek elő – olvasható a PhysOrg hírportálon.

A Baltikumból származó kis borostyándarabot a berlini Humboldt Múzeum kutatójának, Jason Donlopnak az irányításával vizsgálták meg, és felfedeztek benne egy hangyát, amelynek fejéhez egy atka tapadt. Az elvégzett kormeghatározási vizsgálatok szerint a lelet 44-49 millió éves.

Azt nem lehet megállapítani, hogy az élősködő betemetődésekor épp táplálkozott-e, a hangya szövetnedvét, a hemolimfát (vérnyirok) szívta, vagy csupán egy őskori potyautas, amely ingyenes fuvarra vágyott. Kizárólag az bizonyos, hogy az atkák és a hangyák már 50 millió évvel ezelőtt is egymás mellett léteztek, és az adott két egyedet egyszerre érte a halál, amikor rájuk cseppent, majd megszilárdult a fenyőgyanta.

A lelet jelentőségét kiemelve a szerzők rámutatnak arra, hogy az atkák evolúciójának megismerése segít megérteni e paraziták távoli leszármazottainak élettanát, amelyek növényeken, méheken, hangyákon és más élőlényeken élősködnek.

Az ázsiai méhatka (Varroa destructor) például csak a méhek kolóniáiban élősködve képes szaporodni. A rovarok testfelületén megtapadva a méhek szövetnedveiből táplálkoznak, miközben kórokozókat terjesztenek. Ennek következtében a mézelő méhek kolóniai legyengülhetnek és elpusztulhatnak.