A 19. században komolyan gondolták az emberek, hogy a meleg éghajlatú területeken élőknél primitivizmussal indokolják azt, amit Charles Darwin lejegyzett a sírásról, miszerint ott többször zokognak, mint az északibb, hűvösebb országokban.

Egy átfogó nemzetközi kutatás már más eredményre jutott: a tehetős és demokratikus társadalmakban, ahol extrovertált és individualista emberek vannak, többet sírnak az emberek, mint bárhol máshol.

Mi több, egy nemi sztereotípiát is leromboltak, hiszen arra jutottak, hogy olyan országokban, mint például az Egyesült Államok és Ausztrália, a férfiak többet sírnak, mint a nők, míg a sírásra legkevésbé hajlamos emberek Nigériában, Malajziában és Bulgáriában élnek. A svéd nők nagyon sokat sírnak, míg a gyengébb nem ghánai és nepáli képviselői alig. Sőt, a tanulmány azt is lejegyezte, hogy a tapasztalatok szerint minél nagyobb a nemek közötti egyenlőség, annál gyakoribb a sírás.