A tíz vádlott közül a volt rendőrön kívül hatan kaptak letöltendő, két és fél évtől tíz évig terjedő szabadságvesztést. Egy vádlottat azonban bizonyítottság hiányában felmentett az ellene felhozott vád alól a táblabíróság. Az ő esetében az ítélet nem jogerős, mert az ügyész fellebbezett.

Az utolsó szó jogán a jobbára huszonéves vádlottak közül ketten ártatlannak vallották magukat, a többi vádlott sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. A volt rendőr azt mondta: nagyon megbánta tettét, és amint arra lehetősége lesz, segíteni fog az áldozat családjának. A bíróság szerint az elsőrendű vádlott, Esztergályos Gábor, aki 2009-ben rendőrként szolgált Budapest X. kerületében, a hivatásából adódóan tisztában volt azzal, hogy a fővárosban dolgozó arab pénzváltók rendszerint sok pénzt tartanak maguknál. Azt feltételezte, hogy a pénzváltók kerülik a hatóságokat, s nem jelentik a velük szemben elkövetett bűncselekményeket sem. A rendőr 2009 nyarán elhatározta, hogy rablásokat követ el pénzváltók ellen. Ezt el is mondta három vádlott-társának.

Első áldozatuk egy egyiptomi pénzváltó volt, akit otthonánál támadtak meg: a fején, a vállán és a térdén ütötték. Elvették az óráját, a napszemüvegét és pénztárcáját, s összesen több mint 7 és félmillió forint értéket szereztek. A tettesek a pénzt elosztották, a kár nem térült meg.

A rendőr 2009 novemberében újabb bűncselekményt tervelt ki két másik vádlottal. Akkor is egy egyiptomi pénzváltót szemelt ki, akinek szokásait feltérképezték, kiderítették hol lakik. A végül decemberben történt rablásban több vádlott is részt vett: követték áldozatukat, akit a lakása ajtajában támadtak meg viperákkal, amikor lehajolt bekötni a cipőjét.

A sértett elővett egy tőrkést, felvette a küzdelmet. A rendőr legalább tízszer a vipera csonkjával, illetve ököllel ütötte a sértett fejét, mire a sértett a kést a vádlottba szúrta. A rendőr ekkor elővette fegyverét és fejbe lőtte a pénzváltót, aki azonnal meghalt. A rendőr a sértett kabátjából mintegy 47 ezer amerikai dollárt vett ki, majd távoztak.

A bűncselekménnyel kapcsolatban a volt rendőr a tárgyaláson azt mondta: nem szeretném magam mentegetni, a bűncselekményt elkövettem. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem érzi magát gyilkosnak. "Tettem, amit abban a helyzetben akkor és ott muszáj voltam" – fogalmazott. A bíró ugyanakkor indoklásában arra mutatott rá: támadóként a fiatalember nem kerülhetett jogos védelmi helyzetbe.

A rendőrt többek között fogolyszökés miatt is elítélték, mivel ügyészségi kihallgatásakor kiugrott az ablakon. Védője perbeszédében azzal érvelt, hogy a fiatalember öngyilkos akart lenni, súlyosan megsérült a történtek során. A bíró rámutatott: attól, hogy valaki rendőr, még nem ebbéli minőségében követte el a bűncselekményt, így a fiatalember büntetlen előéletét enyhítő körülményként értékelte, ahogy a beismerését, illetve azt is, hogy megbánta tettét. Súlyosító körülményként vette figyelembe ugyanakkor a bűncselekmény-halmazatot, illetve hogy ő volt a vezető, irányító.

A bíró rávilágított: az időközben megváltozott jogszabályok alapján azonnali életfogytig tartó szabadságvesztést kellene kiszabnia ugyanezen cselekményekért, ha azokat mintegy fél évvel később követik el. Kitért arra is, hogy nem szabott ki eltúlzott mértékű szabadságvesztést az elsőfokú bíróság.

A rendőrség 2009 decemberében, a fiatalember elfogásakor közleményben fejezte ki, hogy a budapesti rendőri állományt mélyen megdöbbentette kollégájuk ügye, s egy emberként ítélték el tettéért. A rendőr szolgálati viszonyát akkor azonnali hatállyal megszüntették.